Kellemes húsvéti ünnepeket

kívánok!

Devecsery László: Ki segít  nyuszinak?

 – Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi  – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni…
     Ebben a pillanatban kopogtattak.
     –Tessék belépni!
     Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal ezelőtt elhatározták, hogy meglátogatják a húsvéti nyuszit.
     Kedvesen köszöntötték egymást. Nagy volt az öröm. A gyerekek csodálkozva nézték a nagy-nagy kötést a nyuszkó kezén.
     – Hogy’ tudsz bekötött kézzel hímes tojást készíteni?
     – Törött kézzel hogyan tudnék… Kesergek is eleget miatta…
     – Ne keseregj, majd mi segítünk!
     Nyuszi könyvtárából előkereste a Húsvéti hímes című könyvet. Sok-sok mintát találtak benne.  Hamarosan munkához is láttak. Nyuszi irányításával készültek a szebbnél szebb hímes tojások.
     – Örülnek majd a gyerekek! – lelkendeztek mindannyian.
     Ettől a naptól kezdve Julcsi és Máté minden délután meglátogatta a nyuszit. Mire elérkezett a húsvét, a tojások is elkészültek, s nyuszi kezéről is lekerült a kötés.
     – Köszönöm a segítséget! Most már magam is boldogulok…
     Vidám kedvvel köszöntek el egymástól. Jó érzéssel, könnyű szívvel várták húsvét vasárnapját.  Kiszaladtak az udvarra. A fák és a bokrok alatt mindenütt hímes tojások… Az egyik fa tövében két óriási csokoládé nyuszi üldögélt. Mellettük két hatalmas csokitojás.  Julcsi és Máté titokzatosan egymásra mosolygott. Az udvar kerítése mögül mintha nyuszi-nevetést lehetett volna hallani.

Juhász Magda:Húsvéti mese

Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.

Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.

Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.

Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
- Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.

Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.

Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.

Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.

El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.

De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.

Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
- Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.

Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.

Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.

Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.

K. László Szilvia: A csipogó hímestojás

Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához:
    – Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle.   
    – Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja és elkapja a tojást. Közben nagyokat nevetett és kurjongatott, egyre jobban érezte magát. Egészen a következő pillanatig. Ekkor ugyanis nem sikerült a dobás, jobban mondva az elkapás, a tojás az utcakövön kötött ki. Azt pedig mindenki tudja, hogy ilyenkor mi történik! Na mi? Bizony, a tojás eltörött. A belseje kifolyt, a tojáshéjak, mint valami kirakójáték széthullott darabjai, szanaszét hevertek a földön. A nyúlgyerek bánatosan lógatta a füleit, és azon töprengett, mihez kezdjen most.
    Eközben a baromfiudvar hátsó szegletében örömteli esemény történt. Tyúkanyó, aki már hosszú, hosszú ideje melengette tojásait, halk csipogást hallott az egyik belsejéből. Rögtön tudta, hogy ez mit jelent. Az egyik csemetéje hamarosan kibújik szűkké vált otthonából. Segített feltörni a tojáshéjat, és a sárga gombolyag kigurult a tojásból. Hamarosan követte a többi is, és immáron öt pelyhes kiscsibe téblábolt tyúkanyó körül.
    Már csak egy tojás maradt épen a fészekben.
    Ezt az egy tojást vette észre Nyuszika. Megörült a szerencsének, benyúlt a kerítés alatt, és boldogan vitte magával kincsét. Mire tyúkanyó visszafordult, már csak hűlt helye volt hatodik gyermeke bölcsőjének.
    – Kotkodács, kotkodács, hol a hatodik tojás? – kotyogott bánatosan, és izgatottan totyogott a fészek körül.
    Nyuszika közben odaért a Piros utcába, és hamarosan át is vehette a pirosra festett hímes tojást. Óvatosan vitte visszafelé. Vigyázott, hogy el ne törjön, nyuszimama vihesse a gyerekeknek.
    Igen ám, de éppen mikor a baromfiudvar mellé ért, különös dolog történt! A tojás csipogni, majd repedezni kezdett. Nyuszika megállt ijedtében, elhűlve meredt a különös hímes tojásra. Néhány perc múlva pedig már csak a piros tojáshéj eltörött darabjai emlékeztették arra, honnan is tart éppen hazafelé. A tenyerén egy sárga kiscsibe pihegett.
    – Mama! Mama! – sipogta a kicsi, mire a felbőszült tyúkanyó oroszlánként rontott a nyúlgyerekre. Alaposan helybenhagyta, és csak akkor volt hajlandó meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mikor visszakapta elveszett gyermekét.
    Végül minden jól végződött. Tyúkanyó megbékélt, sőt adott egy ajándéktojást a pórul járt nyuszinak. Húsvéti nyusziéknál azóta is emlegetik, hogy is volt az, mikor a hímes tojás csipogni kezdett!

 Ligeti Éva: Húsvétkor 

  Selymes füvet szél ringatja

Lombos fa fejét ingatja
Mezőn virág tarka-barka
Bársonyba bújt minden barka

Húsvétkor már jácint köszönt
Kóstolgatja a fényözönt
Nárciszokat Nap csavarja
Szellő tánca nem zavarja

Devecsery László: Húsvéthétfő hajnalán

 

Húsvéthétfő

vízöntő:

vidám ez, nem

kesergő.

 

Jönnek fiúk

csapatban,

vidám verssel

hajnalban:

 

Kiskertemben

jártam én,

szép virágot

láttam én:

 

meglocsolom,

megöntözöm,

kedves szóval

felköszöntöm.

 

Húsvéthétfő

hajnalán

örüljön sok

kicsi lány!

Mester Györgyi: A hímes récék

Terus néni patyolat tisztaságú, hófehér tollú kacsákat nevelt az udvarán, amiért irigykedett rá a fél falu. A baromfitenyésztők rá féltékenykedtek, a gyerekek meg az unokáját, Anitát irigyelték, mert Húsvét előtt ő mindig kapott három kacsatojást - ami tudottan nagyobb méretű a tyúk tojásánál -, és azokból tarka minták ráfestésével, csodálatos hímes tojásokat varázsolt. Meg is nyerte Anita valamennyi iskolai hímes-tojásfestő versenyt.

Ezen a tavaszon se volt ez másképp. Anita körbesétált a baromfiudvarban, hogy kiválassza a számára legmegfelelőbb három kacsatojást. A legnagyobb meglepetésére azonban nem talált egyet sem. Lesétált hát a kertjük végébe, ahol egy kisebb, nádassal szegélyezett tavacska lapult, és ahová Terus néni hófehér tollú kacsái is naponta lejártak. A kacsák most is vígan lubickoltak, bukdácsoltak a vízben. Anita váratlanul - partközelben, a nádszálak takarásában - egy fészket vett észre. A növényi szárakból és tollból készült fészekben több tojás is volt. Azon nem csodálkozott, hogy a tojások kissé zöldes színűek. Úgy gondolta, mivel nem fedett helyen voltak, kissé elpiszkolódhatott a héjuk. Fránya kacsák! Ezért nem találtam odafenn az ólban egyetlen tojást sem! Ide rejtették előlem. Talán éppen azért, hogy ki ne fessem őket. Azzal gyorsan a kötényébe rejtett három tojást, és visszament a házba. Még aznap délután nagy gonddal, és talán még cifrábbra is festette a tojásokat, mint az előző évben. A héjon lassan száradt a festék, ezért a tojásokat egy kosárkában odatette a kályha mellé.

Húsvétig hátravolt még pár nap, és ő közben el is feledkezett a tojásokról. Épp vacsoránál ült a család, a húsvéti vendégeskedésről beszélgettek, amikor a kályha mellől, apró pattogó, roppanó hangok hallatszottak. Senki nem tudta, mi okozhatta a zajt, amikor Anita váratlanul felpattant és a kályhához szaladt. A legnagyobb meglepetésére a festett tojások héja meg volt repedve, és épp akkor bújt ki belőlük három kiskacsa. Bizonyára a meleg kályha közelsége tette, hogy a fészekből elvett tojásokból, anyjuk nélkül is kikeltek a kis jószágok. De nem ám olyanok voltak, mint a szokásos, sárga pelyhes fiókák! Ezek zöldesszürkék voltak, fejük tetején fekete folttal, a szemük mellett barnás csíkkal. Akkorra már nagyapó is ott állt az unokája mellett. Na, Anitám, te aztán szép kis kacsákat festettél! Jó, hogy nem virágos minták, és mindenféle kacskaringók vannak rajtuk. Bezzeg ki is közösítették volna őket a többiek a tóból.

De aztán, látva unokája megszeppent arcát, ő is komolyra váltotta a szót. Anitám, segítettél világra jönni három kis vadrécének, más néven tőkés récének. Jót tettél velük, mert lehet, egy kóbor kutya vagy macska, esetleg róka felfalta volna a tojásokat. Te most megmentettél három kis életet. Légy magadra büszke. De azt azért jegyezd meg, a jelen eset kivétel: a vadmadarak fészkét sohasem szabad megbolygatni. Ez egyszer azonban nem tettél rosszat, bocsánatos bűn, amit elkövettél.

Húsvét után Anita bevitte a kis récéket az iskolába. Azon a tavaszon másik tojásokat nem festett, nem is vett részt a tojásfestő versenyben. Mégis, hímes tojásból kikelt kis vadrécéivel ő lett a legnépszerűbb az osztálytársai között.

Boda Margit: Húsvét

Aranyosi Ervin: Húsvéti Vers

 

Nyuszi ül a fűben,

Kölni a kezében.

Bár tudná az ember,

Mi jár az eszében?

 

Mert a nyuszi lányok

Jól elbújtak éppen,

Hímes tojásokat

Festegetnek szépen.

 

Étellel, itallal

Megrakva az asztal:

Mind, mi nyuszi fiút

Hosszasan marasztal

 

Zöld szénával várják,

Friss, harmatos ízzel,

Szomját csillapítják

Finom, forrásvízzel.

 

Locsolkodás után,

Táncukat eljárják,

Minden nyuszi kislány

Megtalálja párját.

 

Tavasz van, csodaszép,

Vígság, tánc és nóta,

Így zajlik a húsvét

Évszázadok óta.