Soha ne becsüld le...

" Soha ne becsüld le a pillanatot,
a pillanat- maga az élet.
A pillanat hozza a legnagyobb örömet
és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat.
Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,
a fájdalom pillanatai megerősítenek.
A szerelem pillanatai a legédesebbek,
a szakításé a legkeserűbbek. . .
de soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot a legédesebb pillanatnak köszönheted!"

(szerzője számomra ismeretlen)

Varjú-Kolozs Mónika: Harminc év után

Az élet, egy játék.
Az élet, egy ajándék.
Az élet, egy küzdelem.
Az élet, nem is volna élet, nélküled.

Harc, a végeláthatatlan tengeren.
Egy arc, mely mindig itt van velem.
Fény, ami csillog szemünkben.
A szeretet, mely itt él szívünkben.

Egy út, amin együtt mentünk idáig,
30 éven át, kéz a kézben, boldogságban,
Nehézségben, de együtt,
S folytatjuk tovább.

30 év nagy idő,
Halántékunk lassan őszülő,
De a szívünk a régi, fiatal,
S felejteni nem akar.

Nem is lehet, bár a homokórán
Lassan leperegnek a szemek,
De az emlékek édes fénye,
Mégsem fakul.

Két szív, mely örökre egy.
Egyszerre dobban, sír, s nevet.
Él mindörökké,
Útjukat nem szegheti semmi.

Ez a boldog lét ígérete;
Hit, szeretet, béke,
És együtt tovább menni.

Antanas Drilinga: A vers

Honnan jön A vers:
A csillagos égről,
A napos égről,
A beborult égről,
A te szemedből, az én szememből,
A te jókedvedből, az én jókedvemből,
Az utcáról, ahol lakunk,
Az egész életünkből:
Fogadjuk őt,
Óvjuk őt,
Melegítsük a leheletünkkel,
És sohase űzzük ki a házból,
Az életből!

(Dabi István fordítása)

Sonkoly Éva: Ne siess!

M. Feesche: Kő az úton

Kántor B. Péter: Tárd ki szíved!

A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni!
Titkos ösvényekre térni.
Bátornak lenni, kicsit félni,
Mosolyogni, néha sírni.
Menni az úton, mit adott a Sors,
Mely néha gyönyörű, néha torz.
Élményözön, emlékek,
Vágyak, tűnő remények,
Tiszta szívek barátsága,
Percnyi évek boldogsága.
Szerelem és harc,
Száz és ezer arc.
Elhagyott az út, amin jársz,
De menned kell,
Mert így lehetsz csak
EMBER!
Menj csak tovább,
Valahol rád várnak,
Tárd ki hát szíved
A végtelen határnak!

Kerecsényi Éva:   Édes élet

Ha keserű az élet, legyél te édes,
finoman érzéki, bájos, nem negédes,
keverj egy koktélt a hűvösebb napokra,
s színezz szivárványt a mára, holnapokra,
hintsd be porcukorral hétfő reggeledet,
hozzon a nap neked jó ízű perceket,
cseppents csokicsodát a keddi napokra,
s legyen bőven okod szerdán egy mosolyra,
ne spóroljál soha az élet sójával,
csütörtök csókoljon mézízűt a szádra,
ízesítsd életed boldog öleléssel,
töltsd fel a pénteket szíved melegével,
szombaton ne félj a semmin is nevetni,
boldog, aki képes önmagán kacagni,
édesítsék élted nyári nyalánkságok,
eperfagyi ízű vasárnapi álmok.

Hajdu Mária: Reményünk lehet csak

Élj úgy, mintha csak a mai nap lenne,
a szemedben mosollyal és nevetve.
Talán könnyebb az élet szeretve,
ha jó kedvvel nézel mindenre.

Búcsú nélkül soha ne indulj útra,
ha megérkezel, ölelj meg újra,
és ne gondolj, csak a mai napra,
reményünk lehet csak a holnapra!

Becsüld meg, hogy ránk süt a Nap,
minden ölelést és forró csókokat,
hogy tavaszi eső mossa arcodat,
csodáld meg a tarka virágokat!

Becsüld meg az emberi szeretetet,
és nagyon köszönd meg Istenednek,
hogy a mai napot megadta neked.
De a holnapot nem ígérte meg...

Kaderják Gitta: Az élethez hit kell

Bármily csapás érjen
túléled majd - hidd el
Újra kezdhetsz mindent
egy parányi hittel.

Johann Wolfgang Goethe: Életszabály

 Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
mintha újjászülten élnél,
Mit akar? - kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni,
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

 Nádasdi Éva: Zsoltár

Tele van az élet jóval: kenyérrel, tisztával, sóval.
Adjál, Uram, menedéket, adjál, Uram, tisztább létet.
Adjál, Uram, nyugodalmat, vándornak, hogy vándorolhat,
éhezőnek adjál étket, s töröljél el minden vétket.
Félutamon szólok hozzád: közel legyél,
Istenország. Adjál, Uram – enyhet adni: ne kelljen így megfáradni
Földi létem jaj-siralmas: vagyok bárány, vagyok farkas.
Adjál, Uram, menedéket: félelmemül ne rakj fészket.
Fiókád – én – elesetten keresgéllek elveszetten.
Szép új napot kéne fonni, gyerekekről gondoskodni:
család, béke, galamb, alma, s cifraságom fogadalma:
néked, Uram, felajánlom sok álságos cifraságom.
Adjál nekem Uram – békét, add az ember menedékét;
segíts nekem, Uram, árván: vagyok félben a szivárvány;
Uram, hallgatlak a szélben, eme végső menedékben:
nem kell dohány, nem kell talmi, csak én tudjak irgalmazni;
vegyél el a terheimből, adjál többet terveimből;
társat kérek, menedéket: terveimben rakjál fészket;
Tudjak, Uram, úgy szeretni: vesztes ügyben nem elveszni:
ügyeimet félbe hagytam, magamnak nem irgalmaztam:
bepanaszlom magam Néked: enyhítsd meg a vereséget:
segíts, Uram, úgy szeretni: emberek közt – ember lenni.

Kiss László György: Teszem, amit tudok

Egyszerűen, ember vagyok.
Nem méregetem magam
mással, a nagyok szavával.
Csak teszem a dolgomat,
hogy rendben álljon
köröttem minden pillanat.
Nem kívánok utánozni,
lelkendezni, sem
behódolni másnak, és
nem hiszek semmiféle
életemelő varázsnak.
Csak megyek előre,
végére a mának.
Teszem amit tudok. -
S ha néha elbukok,
saját káromból okulok.
Egyszerűen ember vagyok! -
tudásom legjavát életem
kútjából merítem,
és megértem a nagyok
szavát, még ha nem is
mérem magam mással,
mint az emberi méltósággal!

Jacques Prévert: Idő

az életem nincs mögöttem
sem előttem
sem jelenben
csakis bennem

(Göbölyös N. László fordítása)

Vizi Mária: Soha ne mondd, hogy soha

Soha ne mondd, hogy soha
Az élet olykor ostoba.
Mindig újra és újra megbocsájt
Lelke újabb csodákra vár.
A csodákra várhatsz
Maguktól nem jönnek el,
A csodákért, barátom, tenni kell!
Vagy talán mégse?
Hisz csoda az élet,
csak nem vetted észre,
mert megszoktad már,
hogy dalol a madár,
a virágok nyílnak,
illatukat hozza a szél.
A nap sugarát, mely édesen égett
mindenütt fény lesz és árnyék
sorolhatnám még, de legyen elég
az is egy csoda, hogy élsz

Halász István
Mit jelent a szabadság?

Napfényt a felhőtlen, tiszta égen,
szelíd mosolyt a szemed tükrében,
táncoló fényt az ablaküvegén,
boldogságot a szíved közepén.

Szabadon élhetsz, szabadon szerethetsz,
de ezekkel soha vissza nem élhetsz!
Csak szabad testben szabad a lélek,
és csak szabadon boldog az élet!

Szabad életben nemcsak a lélek és a test szabad,
hanem szabadon szárnyal a bölcs és okos gondolat!
Ha mindezek, amikről most szóltam, szabadon terjednek,
csak akkor örülhetünk a tiszta és szabad életnek!

 Csontos Sándor: Mennyi minden

Mennyi minden van, amit nem veszünk észre.
Mennyi szép van, és elmegyünk mellette.
Mennyi kinyújtott kéz, és nem fogjuk meg,
nem segítünk, mikor kellene.
Bántja szememet a sok megtört szem fénye,
becsukott ajtók mögött az elveszett életek reménye.
Bántja a szívemet,bánt,hogy mennyi mindent
nem veszek észre...

Csapó Lajos: Akkor

 - Ha majd tegnappá foszlik a ma,
S tetteim emlékké fakulnak,
- Ha általad szőtt köpönyegen
Letépi a holnap,
- Ha csak reméled azt, miben hittel hittem,
És nem torpansz meg félúton,
- Ha őrzöd a lángot, mit vittem,
És megosztod fényét, hevét mással,
Fegyelmezetten, odaadással,
- Ha ráérzel egy szóra hírtelen,
Akkor, - bár kanyargott utam,
- De nem volt jeltelen.

Ábel Andrea: Pillanat

Most még ne, most még maradj,
Annyira röpke, múló a pillanat,
Nem adhatom, hisz csak ennyi,
Mi világomból megmaradt.

Semmitmondó szavakkal próbáltam
Kimondani, mit nem lehet,
Hát így kell életben maradni,
S takargatni egy fél szívet.

Álmodok egy szebb életet,
De ébrednem kell, perzsel a nap,
Emlék-töredékek sárguló lapjain,
Érintésed megőrzi a pillanat.

Leon Hansen: Legyen időd...

Legyen időd a virágok illatára,
Míg végigsétálsz életutadon.
Legyen időd a küzdelmen túl,
Hogy enyhüljön a fájdalom.

Legyen időd a madárdalra,
Mellyel meghasad a hajnal,
S ahogy a nap elkezdődik,
Úgy be is fejeződik majdan.

Legyen időd látni a napot,
Ahogy felkel és eltűnik.
Megtalálsz majd minden gyönyört,
Mely életedben nem szűnik.

Legyen időd áldásokra,
Bár úgy érzed nem elég.
Többet jelent, mint gondolnád,
Becsüld meg az értékét.

Legyen időd száműzni a gyűlöletet,
Ahol, s amikor csak lehet.
Az emberi gyarlóságot vesd meg,
Ne a társad, ki örökké téged szeret.

Legyen időd utódod szeretni,
S minden pillanatban boldog leszel.
Szereteted mindent felülmúl, s
Földi dolgokról tudomást sem veszel.

Legyen időd felebarátodra,
S ami mindennél fontosabb,
Hamis bálványt ne imádjál,
Fogadd el hát önmagad.

Ha torz a kép, amit
Mások rólad látnak,
Legyen időd megváltozni,
Élj te is a mának.

Mindig segíts a szenvedőn,
Nyújtsd feléjük jobbod,
Elégedett leszel akkor,
S megkapod a jussod.

Legyen időd erkölcsben élni,
S az életed így lesz teljes.
Tiszteld mások jogait,
S tégy úgy, ahogy számodra kedves.

Legyen időd megbecsülni
Azt a tényt, hogy itt vagy,
Hisz tudod, van egy fensőbb erő,
Ki ha hiszel, félni nem hagy.

Ha betartod a nagy dolgokat,
Végül boldog leszel.
Ha nem akarod, s nem próbálod,
Lelked később vezekel.

Az anyagi javakat szeretted gyűjteni,
Nem gondoltál búra s betegségre.
Van még itt egy apró kérdés:
Vajon volt-e időd az egészségre?

Nem oly szükséges a vagyon,
Márkás autón úgysem jársz.
Lelkiekben legyél gazdag,
Magad előtt szebb utat találsz.

Dálnoky Erzsébet: Kagylóhéjban

Kagylóba zárva éltem
igazgyöngy életem.

Te:
felnyitottál
kitakartál
rám leheltél
s parton hagytál.

Én:
becsukódtam
bezárultam
magányomba
visszahulltam.

Kagylóhéjba
sötétségbe
vágyaimnak
börtönébe.

 

 Serfőző Simon: Szegődöm


Szegődöm kódorgó füstnek.
Magányos porszemnek akár.
Magasban rebbenet lélek:
leszek messze járó madár.

Csak föl, el innen, hol minden
erő hanyatlik a földre.
Kezdek más, újult életet.
Szélnek leszek könnyű röpte.

Süvít a huzat utánam,
merről eltűnök örökre.
Szétdúlt vackom hagyom hátra.
Károghat az ég fölötte.

Vészi Endre: Élni

 

 

Egy pillanatért érdemes

fénysuhanásért érdemes

szemlehunyásért érdemes

szemkinyitásért érdemes

 

Arcközel szóért érdemes

szájközel szóért érdemes

szemközel szóért érdemes

egyetlen szóért érdemes

 

Haj jószagáért érdemes

bőr jószagáért érdemes

kéz parazsáért érdemes

mell parazsáért érdemes

 

Egy ébredésért érdemes

füzek hajáért érdemes

esti körútért érdemes

egy lélekzetért érdemes

 

Vers száz soráért érdemes

vers húsz soráért érdemes

vers tíz soráért érdemes

egyetlen egyért érdemes

Poroszlay Gabriella: Végtelen hit

 

 

Minden kezdetben ott van a vég is,

de újra kezdünk mindent mégis

végtelen a hit az emberben

bízni mindhalálig az életben