Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Esti versek... 3

 

 

 

Varjú-Kolozs Mónika: Csillagfény
 
 
Madár sem jár, hűvös lett az esti szél,
A fák komor suhogása, fájó emléket mesél.
Feljött a hold és a millió csillag,
Szétszóródva a sötét égen, szépen ragyognak.
Fájó emlék ez, nem csupán látvány,
A ragyogás, a fény s a bűvölet határán.
Az ember elmereng, milyen messze vannak,
Megszületnek, ragyognak, majd elporladnak.
Sokan úgy gondolják, elhunyt emberek lelke az
Mi beragyogja az éj sötétjét minden este.
Ha így van, sokunknak könnyebb,
Felnézünk az égre, és látjuk szeretteinket.
Gondolatban elmerengünk rajta,
Milyen volt, hogy szerettük őt,
És a szikrázó fényektől elkábulva, pillanatra,
Újra mellettünk terem. Szinte érezzük jelenét,
Teste melegét, és boldogok vagyunk.
Majd hirtelen egy hangos moraj,
Visszahoz a jelenbe, ahogy a szél belekap
Egy kócos falombba, és letörik az ág.
Itt állok újra, a hűvös éjszakában,
Felettem millió csillag ragyog.
De történt valami,
Pontosan nem tudom, hogy mi,
De most kicsit boldogabb vagyok.
Utassy József: Ámulat
 
 
Ha tóra nézel, égre látsz,
vonuló nagy vizekre.
Napot fáraszt a vén halász,
fölé feszül az este.
 
És fúj a szél,és leng a nád,
egy sirály vízre csattan.
Micsoda csók, micsoda vágy,
micsoda alkonyat van.
Víg Éva: Altató
 
 
Ringató lágy dallamokba
takargatnálak,
puha, selymes, hűs szavakkal
altatgatnálak.
 
Forró csókkal szemeidet
megpecsételném,
gondfelhőket a lelkedről
ellibbenteném.
 
Képzeletből álmot szőnék
éjszakáidra,
s ha tehetném enyhet adnék
bús vágyaidra.

William Butler Yeats: Az ég köntösére vágyik
 
 
Volna csak enyém az ég köntöse,
arannyal hímzett ezüstszínű fény,
az ég kék, sötét s szürke köntöse,
melyben az éj jár s a hajnal sa fény,
azt teríteném lábaid elé;
de minden kincsem csak az álmaim;
álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.
 
(Szabó Lőrinc fordítása)
Vázsonyi Judit: Rossz passzban
 
 
Elszöknek a nappalok, és én alig-alig vagyok
Ébreszt a hajnal, de eltévedek, még körül sem nézhetek,
már újra hív az álom, magam köré fonom hálóm,
s nem tudom, hol van a világom.

Torjay Attila: Este
 
 
Elfáradt a madár
s egy alvó ágra ült
kottájára dőlt a tücsök
hisz egész nap hegedült
 
szirmaival takarózik
a jázmin, a gyöngyvirág
és mosolyog álmában.
Megpihent a világ.
 
Elhajózik a gond,
csendesül a bánat
s eljátssza, hogy szendereg
Amikor az álmot várnád,
megigazitanám párnád,
azt hinnéd, kint a szél sóhajt
s én dudolnék altató-dalt.
 
Köd előttem, köd utánam,
be jó lenne ködruhában!
Hazajönnék, hozzád mennék,
itt se lennék, ott se lennék.
Zsirai László: Kimelegedett lélekkel
 
 
Néha felkelünk éjjel,
iszunk pár pohárka vizet.
Aztán meg arról álmodunk,
hogy alszunk -
Pedig tudjuk,
Az elsuhanó gyorsvonatok
bekukucskáló lámpafényei
még szelíden simogatják
az arcunk...
Álmunkban tél van és hó,
sípoló széljaj és kínhideg,
a vélt valóság: kint rideg,
befagyott hangú tó
némán tátogó lékkel...
Végül magunkra tárul az ablak:
fátyolos kétségek között
kimelegedett lélekkel
botorkálunk az aggodalmak
tűhegyes kerítéslécei mögött.

Tóth Bálint: Augusztusi este
 
 
A rózsa lábujjhegyre áll,
tárt pillákkal nézi a holdat.
Alszik fészkén a jégmadár,
fenyőn feketerigók szólnak,
s egyenként elhallgatnak ők is,
elszunnyadnak a tág mezők is,
hangolnak tücskök, pengetik,
felcsap a fülemüle-trilla,
s egy tündér csillagkönnyeit
az ég kék kötényébe sírja.
Tóth Zoltán: Andante
 
 
Lépj csendesen
Alvó réteken,
Meglesz már a kincs
Reggelre-azt hiszem.
A fény földje vár
Nem kell fázni már,
Felhőkönnyű fátylakat
Borítson ránk a nyár.
 
Lépj csendesen
Alvó réteken,
Nem kell tenni most
Semmit hirtelen.
Úgy kell nekünk
Jónak lenni már,
Felhőkönnyű fátylat
Borítson ránk a nyár.
Vékony Andor: Este
 
 
Fénytelen éjjel
Lelkem versekben ég el.
Csak egy gyertyaláng.
 
(Ha lelkedig érne
Fáklyaként égne.)
Tóth László: Segíts még!
 
 
Segíts még egy kicsit
álmodni a nagy csodát
 
Segíts még egy kicsit
túlélni az éjszakát
 
Segíts még egy kicsit
hogy semmit meg ne bánjak
 
Segíts még egy kicsit
hogy majd álommá váljak
 
Segíts még egy kicsit
még nem szürkének lenni
 
Segíts még egy kicsit
jobban kiszínesedni
 
Segíts még egy kicsit
lenni rég vágyott magam
 
Segíts még egy kicsit
hogy veled megtaláljam
 
Segíts még egy kicsit
hogy szálljak együtt veled
 
Segíts még egy kicsit
magamba zárni szemed
 
Segíts még egy kicsit
majd egy szürke rossz napon
 
Segíts még egy kicsit
földre visszazuhannom
 
Segíts még egy kicsit
a zuhanást túlélni
 
Segíts még egy kicsit
semmit el nem feledni
Thándor Márk: Esti köszöntő
 
 
Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.
 
S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.
 
S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

Torjay Attila: Jó éjt
 
 
Jó éjt és álmodj szépeket,
vidám és kellemes képeket,
szerelmet, gyermeket,
csodákkal tele termeket.
És azt amire nagyon vársz,
ha útelágazásnál jársz:
az igaz utat.
Tudással teli kutat.
És azt amit csak jó:
frissen esett hó,
fenyőkkel határolt tó.
Néhány igaz, tiszta szó.
Vészi Endre: Alkony mozdulat nélkül
 
 
Mint pohárba töltött tea
gőzöl az esthomály
levél a fán
hullana már de a
mozdulat fáj a fának
fán a levél
a Semmi mintha volna széttekint
öt perc és itt megint
hibátlan burkolatban már az éj.
Virágh László: Este...
 
Este,
mikor árny borul az égi tüzekre,
látom,
hogyan születik
meg az álom,
amely majd éjszaka
pilláid alá bújva elvarázsol.
Sugárkévék, gomolyok, koszorúk
égő színei elenyésznek
a szürke, barna és a kék
mélységeiben,
míg végül mindent
elnyel a sötét,
és csak a benső,
az egyetlen
fény világol.
Vörös István: Visszatérő álom
 
 
Sejtelmes, furcsa érzés,
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.
 
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?
 
Szikrázó napsütésben,
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.
 
Önfeledt bújócskáztunk,
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.
 
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?
 
Sejtelmes, furcsa érzés,
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
 
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?
Torjay Attila: Altató
 
Hallod?
Az orkán üvölt, tombol
és a vihar fákat rombol
de a szél csak zúgást hallat
és a szellő - kis fuvallat
és a lista vége
nem tudom lég-e
talán csak sóhaj
az utolsó
pihenni jó
pihenni jó.

Torjay Attila: Az éj
 
 
Ahogy nő a sötétség
lassan megtelik az ég
lágy surranásokkal,
neszekkel, halk zajokkal
és pici rezdülések kelnek,
csak állsz - tudod figyelnek.
Valami megmagyarázhatatlan
- puha mint a paplan -
hirtelen eloson melletted
és denevér reppen feletted
vagy talán még sem az volt?
Az éjből most kiválik egy folt
és meleg szél lebben feléd,
a félelem hasít beléd
s fogva tart a rettegés,
benn megreccsen a szekrény
és el innét, neki a világnak!
Hátra ne nézz! Szaladnak utánad!
Rohan a manó, koboldok zörögnek,
elátkozott lelkek dübörögnek,
rohanj, rohanj, rohanj
hisz mindjárt megfognak,
amott a fénykörben emberek mozognak,
rohanj, rohanj, rohanj
látod fehér lepel lebben!
Mi atyánk ki vagy a mennyekben

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.001 mp