Versek... P.- R. kategória bejegyzései
Szép versek... r.
Rácsai Róbert: Majd az idő... Féltésből sírom közös bánatunkat Könnyekből szövök most nedves takarót Pedig karommal lágyan takarnálak Akár szelíd mezőket az álmos hó. Lopott csókokat hazudok arcodra Légből építek ...
Szép versek... p.
Palotai János: Élj úgy... Élj úgy, hogy életed ajándék legyen azoknak, kik szeretnek Téged. Élj úgy, hogy gyermekeid ne kötelességből, szívből szeressenek. Élj úgy, hogy ne kelljen megbánnod elhamarkodott tetteidet. Élj ...
P. Tóth Irén
P. Tóth Irén: Emlékképek Hová tűnt a napsugár mely simogatta arcom, s játékosan besurrant az ablakon? Hová tűnt a holdvilág - mely hintázott az égen, s szétszórta sugarát az éjben? Hová tűntek a csillagok - kik ...
Reviczky Gyula
Reviczky Gyula - Egyedül Magány! Magány, téged szeretlek! De csönded mégis fáj nekem, Ha úgy magamban elmerengek, S végig tekintek éltemen, Egy szó, mint kő, szívemre nehezül: Egyedül, egyedül! Azt hallom a zajos teremben: ...
Reményik Sándor
Reményik Sándor: Ötvösmunka Hozzám jő valaki És azt mondja nekem: "Ezt a versedet nagyon szeretem, Mert megtaláltam benne magamat, A hitemet, az igazságomat." - És rám szegezi ragyogó szemét. És jő a másik, aki elveti, Vagy ...
Pásztor Piroska
Pásztor Piroska: Tél Fázik az erdő, jég a patakban, hó ölel mindent, dér a virág, támad a szél is, hízik a jégcsap, fagy tömlöcében dermed a nád. Tó jege duzzad parttól a partig, korcsolya siklik, reppen a szán, jég a ...
Parancs János
Parancs János Egy vádaskodásra igen, ilyen vagyok csakugyan, ilyen gyerekes és ilyen kegyetlen, egyetlen kedves, jó szóra, tétova simogatásra várva, gyanakvóan és kétségbeesetten még ma sem tudok nélkülük élni, s ha már ...
Rékasy Ildikó
Rékasy Ildikó Sirály Költő volt és királyné, legszebb asszony s anya, mégis tövist virágzott gyönyörű homloka. Álmában csak sirály volt, mikor nem látta más, Starnberg egét hasító hófehér villanás.
Paszternák Éva
Paszternák Éva - Megint egy... Megint egy újabb enyhe, szótlan este, árnyak játszanak maszatos falon, egyik lassan nyúlik, és hirtelen fent hasal lustán a deszkás plafonon. Sárga csillagos, fekete paplanban alszik a száraz, ...
Paudits Zoltán
Paudits Zoltán Csak a szerelem... Nagy Lászlónak Csak a szerelem visz át létünk hullámtengerén, csak a szerelembe oltott boldog, vak remény. Csak a szerelem visz át az erőtlen évek alatt, csak a szerelembe szőtt görcsös ...
Reichard Piroska
Reichard Piroska: Sóhaj Szivedre hajtva fáradt fejemet szeretném magam elfeledni s mint örök vándor, ki megérkezett, mult éveim súlyát levetni; sorsomból életedbe térni, onnan tovább sohase menni, külön, magamnak nem is ...
Rónay György
Rónay György Fiamhoz Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm. Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább. De itt az ember ...
Rab Zsuzsa
Rab Zsuzsa Kívűled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan ...
Ruder Jana
Ruder Jana Két tenyér Két tenyér, ha összeér - mint egymáshoz forduló zárójelek - összeillenek. Két kéz; imára fonódó mozdulat, sóhajból felszálló gondolat... s fohásszá gyülemlenek a könnyek, mert egy kicsit így ...
Pataki Edit versei...
Pataki Edit: Tavasz Felhő alól kibújt a Nap, kitárta százezer kezét, sok apró cseppre szedte szét a fényes, csillogó havat. Faágakon bogot kötött, kaptárakon kopogtatott, kis rést ütött a magvakon, benyúlt sok száz zárt ...
Rainer Maria Rilke
Rainer Maria Rilke Angyali üdvözlet Te sem vagy az Úrhoz közelebb; mi mind távol vagyunk. De csodákkal áldott kezed előtt meghódolunk. Ily éretten nem ragyogott más asszonyi kéz soha: hajnal vagyok, harmat vagyok, ámde te vagy ...
Pilinszky János
Pilinszky János Te győzz le Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, ...
Pósa Lajos versei...
Pósa Lajos Ősszel Atyám, a te kezed soha el nem fárad. Tele rakta megint gyümölccsel a fákat, Szőlőtőre fürtöt Szép sorjába tűzött, Ki ne magasztalná isteni munkádat! Mennyei jóságod bőségét kitárja: Hegy-völgy az ...

































