Pataki Edit: A Hóember

Hej, Hóember, Hóember,
répaorral, szénszemmel,
nem fázol meg a fagyban?
Nagyon vékony sálad van!

Begomboltad kabátod,
szemléled a világot.
Seprűnyéllel szalutálsz,
házunk előtt vártán állsz.

Piros fazék kalapod
a szél ellen fordítod.
Megvastagít hóbundád,
nem tartasz fogyókúrát.

Elvesztetted a kesztyűd?
Hogy fogod így a seprűt?
Te nem várod a tavaszt,
jól tudod, hogy elolvaszt.

Pataki Edit
Katicabogárka téli pihenője

Katicabogárka könyörög a szélnek:
- Cseresznyelevélkét hagyd meg lepedőmnek!
A szél kikacagja, levélkét sodorja,
pörgeti a partra, ejti a patakba.

Katicabogárka könyörög a fagynak:
- Mogyorólevélkét hagyd meg vánkosomnak!
A fagy kicsúfolja, levélkét roppantja,
összetöredezi, marad csak pozdorja.

Katicabogárka könyörög a télnek:
- Almafalevélkét hagyd meg köpenykémnek!
A tél kigúnyolja, levélkét szabdalja,
Katica köntösét ízekre szaggatja.

Katicabogárka könyörög a hónak:
- Eperlevelecskét hagyd meg takarómnak!
A hó megsajnálja, leplet terít rája,
meleg paplanával körbebugyolálja...
Katicabogárka a tavaszt így várja.

Pataki Edit: Az alkony csodái

Ha ittad ízét reggeleknek,
ha átölelt a pirkadat,
örülj az alkony fénytüzének!
Az este titkot tartogat...

Sodródtál zajban, zűrzavarban,
rohanva szedted léptedet.
Talán sétálhatsz csendben, halkan...
A csend is kincset rejteget...

Éltél tömegben, áradatban?
Szolgálat volt az életed?
Őrzöd a rendet önmagadban.
Magányod sem lesz rettenet.

Ibolyaillat, cinkeének
színesítette tavaszod?
Örülhetsz most tücsökzenének!
Feledtesse el panaszod!

Örvendj a percnek, pillanatnak!
A ,,maradék" is gazdagít...
Nyugodt derűddel fejtegesd csak
,,öreg"-korod talányait!

Pataki Edit
Óhajok estefelé

Legyen fény előttem,
legyen fény mögöttem,
legyen fény mellettem,
legyen fény köröttem,

legyen fény alattam,
legyen fény felettem;
legyen fény keltemben,
legyen fény jártamban...

Legyek fény magam is,
természetes, nem hamis,
békesség, áldás, kincs,
akinek neve sincs!

Legyek fény, útjelző,
meleget teremtő,
másokat segítő,
bajban a megmentő...

Legyek fény álmomban,
legyek fény valómban,
legyek fény árnyamban,
legyek fény lényemben,

legyek fény tervemben,
legyek fény tettemben,
legyek fény lelkemben,
legyek fény jellemben!

Legyünk fények mindnyájan!

Pataki Edit:Tavasz ígérete

Hópihéknek fogságában él az erdőrengeteg,
éhező kis őzgidácska jégvilágban megremeg:
hóhegyek közt hol keressen szomjat oltó csepp vizet?

Fűszálacska sok társával készülődik hó alatt,
napsugaras kikeletben őzikének enni ad,
gyenge-zsenge fűszálakból lesz hamar finom falat.

Napsugár már megérkezett, jégcsapokon elmereng,
kikeletre várni kell még, ő talán épp szendereg,
pedig régen várva várja éhes-szomjas őzgyerek.

Ne szomorkodj, őzgidácska, megijedt már ez a tél,
fagytól, jégtől, hóeséstől még talán erőt remél,
de már tavaszillatot hoz nyurga-fürge szárnyú szél!

Pataki Edit: Tavasz

Felhő alól kibújt a Nap,
kitárta százezer kezét,
sok apró cseppre szedte szét
a fényes, csillogó havat.
Faágakon bogot kötött,
kaptárakon kopogtatott,
kis rést ütött a magvakon,
benyúlt sok száz zárt ablakon,
mosolyba, lángba mosta meg
az álmos, fázós kerteket.
A pázsitra fényt öntözött... -

S az éledő füvek között
egy Hangya üdvözölte őt.