Pablo Neruda: 9. szonett

Anna Sawicka: Eljött az a...

Gergely Ágnes: Jó indulatok kertje

Jim Morrison: Amit megőriztem...

Szebenyi Judit: A szeretet életerő

Ne láss kevesebbet, érj el többet,
élvezd az élet szépségét a jelent.
A kelő nap aranyát,virágok illatát,
az esőt, csillagokat és a szivárványt.

A szeretet életerő minden alkalomra,
gyógyír minden nevű sok fajta bajra.
Összekötő kapocs a világegyetemben,
széttépni, eltüntetni lehetetlen.

Bármi fáj, hozzá fordulj, megérzed,
jótékony erősítő hatalmát mindenben.
Egész lényed uralni fogja, nem kérve,
ad önzetlenül szerényen és csendesen.

Képtelenség ez nélkül tenni bármit,
vele együtt eljuthatsz a csillagokig.
A fényből eléd jött ma reggel hirtelen,
a madarak köszöntésével neked üzent.

Mosonyi György: Nem arra

Nem arra mentem,
Amerre küldtek.
Nem oda mentem,
Ahová szántak!
Arra megyek,
Merre szívem vezet,

Ahová hívnak
És ahol elvárnak!
Sohase oda mentem,
Ahová tereltek,
Csak ahol kerestek,
Igazán szerettek!

Ambrus Magdolna: ...hagyaték nekem...

Tarka fényt csókol homlokodra
a gyűrött arcú nap, s buksidon:
- csiszolt üst alakú, vaskalap...
megérinted gyöngéden arcomat
"ne adjam fel, soha a harcomat"
- szemed sarkában ott ragyog...
megcsillant egy szeretet szikra:
"szüleidet a túlvilágból nem
hozhatom, már vissza"!
tekintetedből ki olvasva, értem...
ilyen a sors, emésztő vasfoga:
- minden élőlény visszahull a Föld
pórusaiba.
Születéskor gondolni kell arra, hogy:
- a földön Élőknek, mind ez a Sorsa.

Kalina Valéria: Kimondatlanul

Ott vagy a virágok édes illatában
És ott vagy a lágy szellő csábos dalában
Ott vagy Te a ragyogó, végtelen égben
Megjelensz, ha hívnak illatban és fényben!

Áldás vagy ott, hol a szükség nem ér véget
Enyhülés, hol a szenvedés kínja éget
Erő vagy ott, ahol az ember kifárad
Vigasztalás, ahol a bánat kiárad!

Ott vagy, ahol él az örök, tiszta szépség!
Sötétben élőknek Te vagy a reménység!
Ott vagy tiszta forrásban, tiszta szívekben -
Megjelensz, ha hívnak, igaz szeretetben!

Ott vagy a művész ecsetjén, a zenében,
Baráti szóban, és a gyermek szemében,
Ott a napkeltében és a napnyugtában,
Ott vagy, egy segítő meleg kézfogásban!

Piros fehér s mohazöld színek lobognak!
Itt vagy művész alkotta csodás szobornak!
Itt vagy magként a földben, itt a kenyérben,
Megjelensz, ha hívnak, örök tiszta fényben!

Varga Margit: Béke a lélekkel

A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,
maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.

A leki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás;
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod.

" A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül
nem más, mint keménység.
A nevelés szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül képmutatás.
A rend szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet nélkül önteltség.
A hatalom szeretet nélkül kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül fukarsággá válik.
A hit szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet
hiedelmének szintjére süllyed.
Az élet szeretet nélkül teljesen értelmetlen."

(J. Machalse)

Dale Carnegie: A mosoly

Milyen kivételes ajándék a mosoly, hiszen:
Nem kerül semmibe, de szívmelengető.
Csak egy pillanatig él, ám az emléke megmarad.
Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot.
Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.
Biztatás a csüggedőnek, erőt önt belé.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi
javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel
meg nem ajándékoznak vele.
Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon,
nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra,
mint neki, aki már nem tud mosolyogni.

Koosán Ildikó: Ajándék

Küldök ma egy szál rózsaágat,
ez a szeretet és remény.
Esőcsepp gyöngyök szárítkoznak
dús zöldek levél-melegén.

Szirmok színei muzsikálnak,
szépsége mint a költemény...
Nem jó születni rózsaágnak,
letörik, s elhervad szegény!

Király Imre: Őrizd meg!

Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak

Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.
Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,
A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,
S a szív mélyhangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.
Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.

Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.

Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod
S magadból egy darabot újra visszahozzál.

Garai Katalin: Szeretet...


Ma is úgy ébredtem, mint minden áldott reggel,
szívem, lelkem telve szeretettel,
a sötétkék égbolt színarannyá változik,
ahogy az arany korong a mélységből felkúszik,
amint ablakomon beragyog a felkelő nap fénye,
úgy árad szét szívemben egy újabb nap reménye.
Oly jó érezni a Nap simogató két kezét,
a sok borús nap után érezni melegét,
felkelve azt látni, boldogan néz le ránk,
nevetve osztogatja ránk jótékony sugarát,
ha süt a nap általa szebb lesz a világ,
mindenkinek egyformán nyílik a virág.
Nem számít, honnan jöttél, s ki vagy,
mert a nap mindenkinek egyformán osztogat,
senki szívében ne legyen többé félelem,
szemekbe ne csillogjon egyetlen könny sem,
napi tüske, tűszúrásra arc többé ne rezzenjen,
ne legyen többé félre értett szó, mozdulat,
mely dönt romba barátságokat, emel falakat,
nincs akit soha meg nem bántottak,
okkal, oktalan fájdalmat okoztak,
ne engedd, hogy haragot, megvetést ültessen szívedbe,
mintha mindenki az ellenséged lenne,
engedd, hogy a megértő szeretet diadalt, győzelmet arasson,
mert megbocsátani őszintén csak szívből lehet,
hisz a legszebb dolog a világon a barátság és a szeretet!

Imre Margit: Van egy hely

Van egy hely a szívedben
Én tudom, hogy az a szeretet
Ez a hely holnapra
Sokkal ragyogóbb lehet.

És ha valóban akarod
Rájössz, nincs szükség sírásra
Érezni fogod,
Itt nincs fájdalom, nincs bánat.

Megvan a módja, hogy meg tedd
Ha eléggé tiszteled az Életet
Találj egy kis helyet a szívedben
És tedd azt jobbá...

A szeretet képtelen hazudni.
A szeretet erős
Csak az a dolga, hogy örömöt nyújtson.

Ha megpróbáljuk, megláthatjuk,
A szeretet boldogságában
Nem érzünk félelmet vagy rettegést.

Nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Akkor úgy érezzük,
A szeretet elég ahhoz, hogy felnőjünk
Teremtsünk hát egy jobb világot
Tegyük jobbá a világot.

A szeretet Isten adománya,
benne van a mindenségben
és minden egyes homokszemcsében.

Szeress minden levelet,
Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat, szeresd a növényeket,
szeress mindent.

Ha mindent szeretsz,
fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted, napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz odáig,
hogy szeretetedben magadhoz öleled az egész világot.

(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Varga Éva: A szeretet nem kér
-részlet-
 

A szeretet nem kér,
Nem követel,
Csak súgja, hogy vigyázz rá...

Alkony  (Ilona Zagyi Gáborné)

A szeretet

 A szeretet ölelése
felmelegít, bárhogy fázom,
magány szűköl a sarokban,
hagyom veszni, nem sajnálom.

A szeretet reményt kelt,
biztatón nyújtja kezét,
érintése megnyugtat,
érzem sugárzó erejét.

A szeretet gyógyít, s míg
szívemben ablakot nyit,
dobbanása töri a csendet,
messze űzi kínzó árnyait.

A szeretet magasba emel,
értéke felbecsülhetetlen,
míg lélegzetét hallgatom,
békét teremt a lelkemben.

Lovas Éva: Néhány szál virág a lelkednek,...

...Hogy szépség járja át,
Mert a virágok mosolya,
Beragyogja lelked falát.
Oly tiszták e virágok
S mind oly fájdalmasan szép,
Mint nyári égbolt zenitjén,
az azúrszínű ég.
A fáradt test csak földi árnyék,
S néha, ha a Fény teheti,
Az égről leereszkedik Hozzád,
Hogy körbefonják szívedet
A szeretet fénysugár-erei.

Kempis Tamás: Nagy dolog a szeretet


Valóban nagy jó,
mely egyedül könnyít minden terhet,
és egyaránt elvisel minden egyenetlent.

A szeretet futván fut, örül,
szalad és fel nem tartóztatható.
Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen.

A szeretet nem ismer határt,
hanem minden módfelett buzgón lángol.

A szeretet terhet nem érez,
fáradságot nem szenved,
többre vállalkozik, mintsem elbírná.

A szeretet lehetetlenséget nem ismer,
mert azt állítja,
hogy mindenhez van ereje.

A szeretet vigyáz.

Szunnyadván nem alszik,
elfáradván meg nem bágyad,
szorongattatván meg nem szorul,
félvén nem retteg,

hanem mint a sebes láng
és égő fáklya felverődik
és bátran átmegy mindenen.

Rajki Miklós: Szeretni...

Szeretni, tudni kell.
Ha kell, a másik
Lángjában égni el.
De nemcsak a lángban,
Hanem ha kell,
S z e r e t n i
Az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó,
Nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza,
Nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz
Van éppen a soron,
Mikor a szükség van
Porondon,
Mikor összefogva,
Lehet, hogy csak
Fogakat csikorgatva,
Szükség van
Minden erőre,
Bíztatásra s tiszta bensőre,
Ha ki kell állni
A goromba szélben,
S vállalni kell
Úgy, ahogy vagyunk,
Engem vagy Téged,
Ha a bennünket bántó szó
Több, mint a biztatás,
Kevesebb
A felénk nyújtott kéz,
Mint a taszítás,
Mikor támadnak
Szóval és ököllel,
A hazugság jön szembe
Karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó
Ha nekünk rossz,
Mikor a szél is,
Enyhe illat helyett
Kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell
A szeretet igazán,
S akkor kell
A hűség és kitartás.
Akkor kell átkarolva,
Ázva, fázva,
A viharban összehajolva,
Egymást segítni előre,
Hogy majdan az élet napja
Újra fordul kelőre,
Még legyünk mi is,
Ne csak a pusztulás,
A korom, a füst,
A lelki s testi árulás.
Akkor kell a szeretet.
Akkor igazán.

"Szeressed a nemeset, jót, nagyot,
Legyél te jó, mikor rút a világ!
Szeressed azt, amit a sors adott,
Családodat, barátodat, hazád,
Ezernyi kincsed azt mind itt hagyod,
De lelkeddel mész egy más földre át:
S ha így is kínná lett a földi lét:
A költészetben mindig él a szép."

(Faludy György)

Fejszés András: Szeretni

Szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
Embert szeretni így kellene.

Szeretni annyit jelent: magamat adni.
A teljes szeretet: énemet feladni.
Krisztust követni így kellene.

Feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az Agapé - az isteni szeretet

Így szeretett Isten: adott, nem kért,
hanem Jézusban önmagát adta
a világér

Somlyó György: Magány

  Mint mindenki, börtönben élek én is,
a világ sötét rabságok felé visz
s hihetetlenül egyedül vagyok.
Az elhagyottság megtört és lerontott,
érzéseim leszáradt águ csonkok,
tört kérgű, meztelen akaratok.

Szivemből csupasz fatönkök merednek.
Érts meg! kiáltottam az embereknek,
kopogtam minden lélek ajtaján.
De nem felelt hívásomra rokon hang,
mindenünnen rámtört s kivágta roppant
ifjú erdőmet a fejszés magány.

Szétszed, megoszt, felőröl minden óra,
az együtt-sarjadás kohéziója
mindegyre enged s nem tart össze már.
Akaratom atomjaira dül szét,
eléget a parázsló egyedülség,
életem minden sarkán lángban áll.

Mely a közönyt felgyújtani akarta,
sok feltörő lángom most mind magamba
mar és tép: vágy, akarat, indulat.
Jöjjetek! oltsatok el! könyörögtem,
s magamban égek el. E szörnyü ködben
senki sem keresett hozzám utat.

Segítsetek, nem élhetek magamban,
míg élek, minden élőhöz közöm van,
ahhoz is, kinek hozzám nincs köze.
Testvérem az aszkéta és a kéjenc,
hisz minden élet eggyé forr a mélyen, s
ki tudja: a mély is nem magas-e.

Ami felül van, hazug, durva kéreg.
Ássátok fel magatokban a mélyet,
a fel-felbuggyanó szeretetet.
Amennyit a világ ér, annyit érek!
Magát nem érti, ki engem nem ért meg.
Magát gyűlöli, aki nem szeret.

Róth Márta: Kezedbe teszem a könyvet

"Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet."

Jártó Róza: Szeretet - tett...

Mit jelent a szeretet szó,
ha mást mutat a tett?
Ha munkában meg-
őszültek lelkét töritek,
És miközben a szeretet
zászlaja lobog,
az utcán toporgók előtt
zárva ajtótok...

Mit jelent a szeretet szó,
ha mást mutat a tett,
számító, rossz arcok között
jó a kedvetek'?
Ahol csak a mennyiség,
mi érdek után kiált,
a tisztesség a bizalom
régen mesze szállt.

Mit jelent a szeretet szó,
ha mást mutat a tett?
Ott ahol a virág helyett
már csak dudva terem.
S nem maradt a szeretetből
csak kiürült pohár,
s nem érzel mást, csak, hogy
most az élet megáll...

Mit jelent a szeretet szó,
ha mást mutat a tett,
ha az embert irigység és
gonosz tett vezet...
Üres lelkű emberek közt,
hogy maradhatok
A szavatok semmit érő.
A remény is elhagyott.

Sinka István: Lázadnék értetek

A napot hoznám, a csillagot,
Csak jönnétek hát és kérdeznétek,
hogy miért jöttem, s hogy ki vagyok?
Csak jönnétek hát, mikor a hold süt,
jönnétek, mikor zeng a rét:
úgy állnék elétek magambízón,
mint az, akinek Isten
tűzzel áldja két kezét.

 

 

Balázs Tibor: Némák

A némák
Ha ki akarják mondani:
Szeretlek.
El kell, hogy engedjék
Egymás kezét.

 Komlósi Lajos: Kezed

Úgy érzem: napfénnyé lett a kezed
és takaróm simítja csendben,
rákúszik az arcomra s érzem:
a szíved is itt van a kezedben.

Már lehunyt pillámon siklik
s az ajkamat érinti lágyan.
- Mily jó, akit így szeretnek:
aranykéz cirógat arany sugárban.

Al-saig Emília: Vigilia

… ha kifordíthatnám a szívemet
talán rátalálnék a gócra
ahonnan szétsugároz
ez az izzó, jajfehér űr…

… megjelölném titkos neveddel
és vigyázva
mélyen szóló harang öblébe zárnám
hogy megzengethessem minden órán
míg végül ima lesz

a legigazabb
a legszebb
a legtisztábban fénylő egyetlenegy…

Nikolaus Lenau: Pillantás a folyóba

Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letéptek.

Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át,
az elfutó özönnek.

A szív sebét a feledés
majd behegeszti lágyan;
s tovasuhan a kínod és
a lelked is az árban.