Kellemes húsvéti ünnepeket
kívánok!

A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettesítő áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés
A név eredete
Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: "nagyhét", a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken "fehérhét" - fehérvasárnapig tart.
A húsvét héber neve "pészah". A szó "kikerülés"-t, "elkerülés"-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: "kikerülés".
Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Ose egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt

Benedek Elek: Húsvéti ének
Gyermekkoromnak szép emléke,
Köszöntelek, húsvét vasárnap!
Száll a szívemre égi béke
Ünnepén a Feltámadásnak.
Szárnyakat öltve száll a lelkem,
Ujjongva száll, gyors szárnyalással...
Ím, ott vagyok az ősi telken,
S zsebem tele piros tojással!
Gyermek vagyok, ki házról házra
Kántálni jár piros tojásért,
S gyűl a tojás, gyűl egyre-másra,
Ékesen csengő szavalásért.
Látom magam az új ruhában...
Hej, nem afféle bécsi rongy a'!
Meg van ez szőve igazában:
Édes jó anyám szőtte, fonta!
S a pörge kalap, a bokrétás!
S a rámás csizma, a ropogós!
Ilyen kalapod van-e, hékás?
S hát csizmád ilyen kopogós?
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Láthatnám édes jó anyámat,
Amint fejemre új kalapot tesz fel
S megsimogatja új ruhámat!
Hej, ha még egyszer, bár csak egyszer
Kántálhatnék piros tojásért!
Hálát adnék ezért ezerszer,
S feledném mind, ami csapás ért.
Hej, ha még egyszer... Vége, vége...
A napjaim lassan lejárnak...
Gyermekkoromnak szép emléke,
Isten veled, húsvét vasárnap!

Húsvét napját ünnepeljük!
H-ófehér gyöngyvirág bontogatja szirmát,
Ú-t szélét szegélyezik gyönyörű ibolyák.
S-elymes fülű nyuszi ül a zöld fűben,
V-ele szemben játszik kölyke a sűrűben.
É-des virág illattal érkezett a tavasz.
T-ávoli faluban megkondul egy harang,
N-osza szalad a falu apraja- nagyja,
A -legszebb ruháját magára kapva.
P-adsorok megtelnek, együtt ünnepelnek.
J-ézus feltámadott! Hozsannát zengnek.
Á-rad az ének szó szerte a vidéken,
T-él hamvaiból a tavasz újra éled.
Ü-nnepeljük meg, hogy győzött az élet!
N-apsugarunk ragyog, éled a természet.
N-agylányaim hívják legkisebb gyermekem,
E-gyütt készítik a hímes tojást velem.
P-iros tojás készül, a sonka puhán itt vár,
E-gy tepsi sütemény a sütőben sül már.
L-egényeket hétfőn ezzel kínáljuk meg,
J-ól meglocsolnak, hogy ne hervadjunk el.
Ü-nnepünk így telik, mi együtt örülünk.
K-ikelet ragyogja be egész életünk!

Húsvétköszöntő
Erőteljes napfény a kertben.
Húsvét van közeledőben.
Rózsa virít az ablak alatt.
Köszönti az eljött tavaszt.
Az emberek a szent Megváltót ünneplik,
a jót, a szépséget, az életet köszöntik.
Véget ért a tél sötét, hideg időszaka,
élénk, vidám fény sugárzik az ablakunkra.
Köszöntünk téged, csodás, gyönyörű tavasz!
Pattanó rügyből új életet fakasztasz!
Friss fény és meleg érlel sok finom gyümölcsöt,
tölt meg új élettel sok sarjadó szőlővesszőt!
Szinte érezni azt a boldog változást,
amely a kemény tél után hoz megváltást.
Húsvét ünnepe a termékenység ünnepe.
Töltse be szívünket a megújult élet szépsége

Aranyos Ervin: Húsvéti üzenet
A szeretet megvéd,
oltalmaz, vigasztal,
a szeretet etet,
- vendégváró asztal.
Mert lelkünk hatalmas,
- bárki beleférhet -
jó szívével adhat,
bizakodva kérhet.
Tárd ki hát a szíved,
higgy a szeretetben,
így szépül a világ,
így élhetünk szebben.
A szeretet burok,
minden rossztól megvéd,
ha szívből szeretnél,
Te is jobban tennéd!
A szeretet örök,
a szeretet áldott,
szeressük hát szebbé
az egész világot!

Somogyváry Gyula: Húsvéti hármas-ének
Vasárnap
Föltámadott, ha még oly érthetetlen,
oldódj hát föl te döbbent ámulás!
Föltámadott és harsog már a hajnal,
köszöntlek halnal, szép allelujás!
Alleluja! Ha volna zengő hangom,
az égig szállna harsány éneke
és nem volna e széles nagy világon
riadóbb kürt és harsogóbb zene!
De ember nyelven csak dadogva szólal,
az allelujám gyöngye: visszahull.
Pacsirta zeng a kékpiros magasban,
be jó neki: őt meghallja az Úr!
Pacsirta, fönt, a sugaras egekben
trillázad föl e gyönge dallamot,
az igazság, a szent, megölhetetlen:
él, él, pacsirtám, él - föltámadott!

Kosztolányi Dezső: Húsvét
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
Tócsákba fürdenek alant a fák,
A földön itt-ott van csak még fehér folt,
A légen édes szellő szárnyal át.
Pöttöm fiúcskák nagy hasú üvegbe
Viszik a zavaros szagos vizet,
A lány piros tojást tesz el merengve,
A boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
Megrészegül az illaton a föld,
S tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -
Kelet felől egy sírnak mélyiből,
Elrúgva a követ, fényes sebekkel
Száll, száll magasba, föl az isten-ember.

Nagy László: Pirosodik húsvét
Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.
Kötél meg nem köthet,
szél vissza nem lökhet,
aki velem összeveszik:
porba höntöröghet.
Nagycsütörtök: átok,
szeget kalapáltok,
Isten ellen készülődtök
ácsok és kovácsok.
Nagypéntek: habos vér,
működik a hóhér,
Jézus meghal bűnösökért,
jószagú ringyókért.
Feketednek felhők,
bőjtölnek a bendők,
harangnyelvek megbénulnak,
szólnak fakereplők.
Nagyszombat sugároz
a feltámadáshoz,
selyem-zászlók akadoznak
bimbózó faághoz.
Alkonyatkor festek
piros tojást, kéket,
borozgatva megköszönünk
égi üdvösséget.
Tél veszíti ingét,
pirosodik Húsvét,
hamarosan hazamegyek,
boldog leszek ismét.

Reviczky Gyula: Husvét
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Szíveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámast az isten-ember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő:
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen?
Feltámadt az isten-ember
Győzedelmesen!

Túrmezei Erzsébet: FELTÁMADT
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt
Szebenyi Judit: Húsvét
Tálcámon virág, mellette főtt tojás jelzi,
eljött Húsvét, öröm, a szeretetet hirdeti.
Angyalok ma vígan énekelnek,
boldogság jár a mennyekben.
Megváltó feltámadott ma,
halld meg hívó, igaz szavát.
Ölelj mindenkit szívből igazán,
kívánj mesés, gondtalan életet.
Egészséget, erőt betegeknek,
szegényeknek kenyeret minden napra.
Gyermekeinknek biztos jövőt,
Testvéreknek határon túl és itt áldott időt.
Az élet kegyelme megadatott ezzel,
Hol könnyek folytak, Uram, szárítsd fel.
Adjon neked erőt, lelkednek békességet,
Így kívánok Áldott, szép ünnepet!

Húsvéti áldás
Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

Juhász Ferenc: Fekete taréjú szántás
Fekete taréjú szántás,
aranyos taréjú felhő,
friss füvek, rügy az ágon,
tócsákat ringat a szellő.
Foltokban a hó a földön,
ibolya ömlik a völgybe;
mintha csak kék zománccal
lenne a domb leöntve...

Ady Endre: A szép húsvét
Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Húsvét szent tavasza
S ilyen marad.
Miért tudjon Ő az embervérrül,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?
Óh, Tavasz, óh, Húsvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.
Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél
Bíró András: Ez a húsvét
Ez a húsvét olyan ünnep,
fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.
Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.
Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.
A tél szennyét mind lemosva
Készülődünk a holnapra,
A pünkösdre, szép pünkösdre,
Lángos csodák jövésére.
Szirmos jövőnk féltve, óva
Készülődünk még nagyobbra,
El nem érhető csodára:
Örökös harmóniára.

Schvalm Rózsa: Húsvét hajnala
Húsvét hajnala bíborban dereng,
örömhírrel fogadja a reggelt.
Kő elgördült, üres az Úr sírja,
megváltás harcát győztesen vívta.
Nem holtak közt van az Ő hazája,
bár a pokloknak mélyét megjárta.
Miként megmondta, úgy harmadnapra
feljött öröklét szép virradata.
Sötét hatalmát legyőzte a fény,
reménysugarát árasztja az ég.
Diadal Krisztus feltámadása,
előttünk Mennyek kapuját tárja.
Kovács Gabriella: Húsvétra emlékezve...
A húsvét régen mennyire szép
volt, virágba borultak a fák, és
mosolygott az égbolt...
A kotlós alól összegyűjtöttünk
addigra számtalan tojást,
majd végül festésre várt ha
jól emlékszem, majdnem száz
Korán is keltünk bizony a
hajnalok hajnalán, s
vártuk nagyon, ki kopog
elsőként házunk ajtaján!
Volt bizony izgalom nem is olyan
kicsi, s a nap folyamán jó párszor
előkerült, az az illatos kölni
Örömmel köszönték a legények
a szép fogadtatást, nem kérték ők,
mégis kezükbe nyomtuk a piros tojást.
A nap végére már illatozott az
egész ház, húsvét hétfőjén,
hát ez volt szokás...

Szuhanics Albert: Húsvét titka
Isten fia emberré lett,
mégis több volt mint egy ember.
Áldjuk nevét százezerszer,
s kevés lenne rá az élet...
Nagycsütörtök, kelyhet emel,
"ezt igyátok, vérem ebben!"
Elárulták Júdás-esten,
Gecsemáné kertje e hely.
Nagypénteken a kereszten
szenvedése mily emberi.
Ám őt még sem vak sors veri
isteni terv rejlik ebben...
Sírban fekszik szombatnapon,
kővel van az reá zárva.
Ifjú teste megtört, árva,
élettelen, sápadt nagyon.
Harmadnapra feltámadott,
legyőzetvén poklot, halált.
Aki ott járt, angyalt talált
betöltvén, mi megíratott...
Isten fia emberré lett,
Húsvét titka nyilvánvaló.
Ő a megígért megváltó
szép parancsa a szeretet!
Vasárnap az Úrnak napja,
örvendjetek minden népek!
Krisztusban az örök élet,
és aki hisz, bizton kapja!

Túrmezei Erzsébet: Húsvéti csend
Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő...
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!
Az a mosolygó, bíborfényű reggel,
melyben a sírban hasztalan keresték
gyászt illatozó, könnyes kenetekkel
a Názáreti Jézus drága testét,
mert élt, előttük feltámadva járt.
Visszhangozd szívük ujjongó szavát.
Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének!
Lelkem, adj hangot húsvét örömének!
Figyelek... várok... Csend van, hosszú, tiszta,
mint mikor az ég harmatkönnyét issza
minden fűszál még... és hiába kérem:
ösvényein ott jár az élő Mester
feltámadottan, tündöklő-fehéren,
bűn és halál felett vett diadallal.
Ujjongó lelkem lépteire hallgat
és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!
Dsida Jenő: Nagypénteki ima
Uram, csúfoltak,
Kínoztak Téged
Aki szerettél
Minden szenvedőt.
Szegekkel vert a
Világ keresztre,
Aki mindig csak
Vigasztaltad őt.
Mi jót is tettem
Én a világnak,
Sok-sok napomon?
Csúfolnak?
Kínoznak?
Szegeznek engem?
Mért panaszkodom?
Uram, bocsáss meg!
Haragban égni
Nincs okom;
Egyebet kérni
Nincs jogom;
Uram, csak áldlak,
Nem panaszkodom.
Benedek Elek: Húsvét ünnepén
Giling, galang, szól a harang,
Húzza három fehér galamb,
A negyedik bokrétával,
Templomba megy nannyókával,
Ó, de szépen szól a harang,
Szépen húzza három galamb,
Mintha húznák nannyókának,
S az ő drága galambjának.
Mennek, mennek, mendegélnek,
Napján húsvét ünnepének,
Addig mennek, mendegélnek,
Szépen a templomba érnek.
Nem szólnak már a harangok,
Hová lettek a galambok?
Mind a három égbe szárnyal,
Nagyanyóka imájával:
Uram, hallgasd meg imámat,
Tartsd meg az én unokámat,
Öreg szívem örömére,
Szent neved dicséretére!
Juhász Gyula: Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!