Benedek Elek: Piros pünkösd napján

Nyílik már, nyílik már
A pünkösdi rózsa,
Eredj lányom, gyöngyvirágom,
Szakassz egyet róla.
Szakassz egyet róla,
Tűzd a kalapomba,
Virágosan, bokrétásan
Megyek a templomba.

Nem illik a virág
Nagyapó kalapján?
Illik bizony, gyöngyvirágom,
Piros pünkösd napján.

Piros pünkösd napján
Mosolyog az ég is,
Ide azt a piros rózsát,
Hadd mosolygok én is.

Rózsa, rózsa, rózsa,
Szép pünkösdi rózsa,
Eredj, lányom, magadnak is
Szakassz egyet róla!
Egyet a hajadba,
Egyet kalapomba,
Virágosan,bokrétásan
Megyünk a templomba!

Jószay Magdolna: Pünkösd

Itt sokan várjuk őt.
A szent pirkadatot,
a hajnal első sugarát.
Hittől gazdagon áldottak
nem külvilágnak szóló,
egységet teremtő
kérő lélek-dalát
őrzi a hegyoldal,
s rejt magában millió
szívdobbanást.
Mi remélve hívunk:
jöjj, Szentlélek,
egyre várunk...
soha nagyobb szükség
nem volt talán rád.

Füle Lajos: Lobogj, lobogj!

Lobogj, lobogj pünkösdi LÉLEK,
Lángja minden szent szenvedélynek!
Égesd ki a bűnt életünkből,
s lelkünk is Veled repül föl.

Gősi Vali: Bíbor ragyogás

Valami különös csend feszül fölénk,
sóhajos, igéző várakozás,
s mint harsány, újszülött beteljesedés,
elborít mindent a bíbor ragyogás

Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,
fölrázva hosszan álmodók hadát,
múlik az árvák néma szenvedése:
balzsam az éteri hajnalhasadás.

Vedli a szürkület árnyék-ruháját,
omlik a földre a fény- üzenet,
enyhül a kín, ahogy árad az áldás,
a pünkösdre virradó lelkek felett.

Füle Lajos: Pünkösd fényében

Pünkösd… Fényedben élek,
teremtő égi Lélek,
erőd gerjeszti lelkem,
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlő szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a Krisztus vére!

Dicsőítsd Őt ma bennem,
Ki nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki, érte mit se várván
megváltott vére árán
Istennek és Atyának.

Benedek Elek: PÜNKÖSDI HARANGOK

Olyan szépen cseng a harang,
Mindha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyil a kertben,

Kis szivünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.
 

Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...

Reviczky Gyula: Pünkösd

Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szívek megnyílnak.

Hogy először tűnt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.

Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkódó szívének,
Hogy ki tévelyeg kétségbe', homályba':
Világító sugaradat áldja.

Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világosítsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!

Piros pünkösd, szállj le a világra,
Taníts meg új nyelvre, új imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!

Ady Endre: Szent Lélek ünnepére

Mikor a basa-rózsák voltak itt
Fejedelmi virágok,
Loptunk idegen kertekből is
A templomért,
Hogy a templomban virágosan
Lássuk egymást,
Leányok, fiuk, nyugtalanok,
Mert csak a templomban
Ének, ima és beszéd mellett
Láttuk igazán egymást.

Hajh, Szent Lélek,
Be, ifju lehettél akkor
S az ákácok is ifjak lehettek:
Micsoda Pünkösdök voltak akkor.

Dehogy, a mai Pünkösdök
A szépek és igaziak.
Nem kell templom, minden templom
S ugy kiván a pünkösdi király,
Hogy tudja, mire vágyik,
Hogy tudja zavarosból
Gyönyörüen kibontva,
Ki az, akit meztelenitve
Ujféle virágokkal
Tele és teleszór.
És sokkal szebb azóta
Az élet, a vágy és a lemondás is,
Mióta templom minden
S nem a pöf basa-rózsák
Ákácok, rózsák, semmik
Az igazi virágok,
Fejedelmi virágok.

Minden, minden és minden,
Templom, templom és templom,
Lyányok, lyányok és lyányok,
Szeretlek és szeretlek és szeretlek.

Imre Flóra: Pünkösdi vers

Piros selyem, pünkösdi bizonyosság,
De megfakult a láng fejem fölött!

Milyen vad gyönyörrel nyílnak a rózsák,
Hogy kiáltják világgá az erőt!
Létezésük vaktüskés mámorában
Mennyire közel van a végtelen!
A lélegző, a keményen formátlan,
Nem a semmibe porló fényelem.
Milyen közel a megnevezhetetlen,
Aki – vagy ami – már nem puszta szó,
A nemlétbe nyúló gyökereinken
Túli, a félelmet eloszlató.

Az ázott földben lándzsaalakú nyom,
Ahogy szikkad, széttörik, nem vezet.
Üvegfalak közt járok minden úton,
Velem kétségek csak, és csak nevetek.

Bár igaz lenne, hogy valahol várnak!
Lángoknak ura, vajon hol talállak?

Somogyi Imre: Pünkösd napja

Aki nem tud a hit szárnyán
A magasba szállni,
Nem is tud a Megváltónak
Szentlelkére várni.

Ó, emberek! Krisztus nélkül
Mit ér ünnepléstek?
Nincs ott pünkösd, nincs ott áldás,
Ahol nincs Szentlélek.

Azért tehát Őt várjátok!
Őt várjátok, – eljő
Hittel égő lelketekbe,
Mint a nyári szellő…

Eljön Krisztus szeretettel,
Eljön Szentlelkével,
Ha várjátok s imádjátok
Pünkösdi reménnyel!

Megtelik a szív és lélek
Nemes indulattal,
Ha bevonul oda Krisztus
Teljes diadallal.

Csak úgy lehet pünkösd napja
Áldás, öröm, béke –
A győzelmes, igaz hitnek
Gyönyörű pecsétje!

József Attila: Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,
Mint jóllakott túzok, magadba hullva
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat
Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:
A Végtelenség az a magyar bánat
S hiába vergődsz haló hattyúként,
Szomorúbb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,
E végtelen vízen büszkébben ússzál
S csudáljanak, hogy méltóbban repül
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,
Mint vadludat rozsdás vessző találja,
Ne sírj, dalold el híres éneked,
Hogy nyögve várjanak újabb csodára!

  Áprily Lajos: Rapsonné erdejében (részlet)

Pünkösd másodnapján
gyönyörű a hajnal,
hangos pünkösdölők
indulnak a dallal:
"A pünkösdi rózsa
kihajlott az útra,
gyere bé, viloja,
szakassz egyet róla..."
Megindultunk mi is
frissen, kora reggel,
csilingelő szavú,
cifra gyermekekkel.
Százszor mondják a dalt,
soha el se vétik,
elkísértek vele
a falu végéig.

Kosztolányi Dezső: Pünkösd...

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bújik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényű holdat,
leng a kalász, vérszínű rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
színes, aranyló lepkeraj röpül.

 Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás...

Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering útjain,
s csak egyet tud és egyet érez...
...Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben
a felviharzott étheren keresztül
és felharsan az egek harsonája
s a végtelennek zsolozsmája zendül
zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Ur - kimondja!

Nagy László: Pünkösdi hajnal

Lángszalagos aranykerék
a hajnali égen,
én fölfelé vágyakoztam
s csak lent lehet élnem.

Föllebeg vérpettyes vércse,
soha nem rak fészket,
gyönge madárt lehóhérol,
nevel kis vércséket.

Vércsét látok, mégse vágyok
dühök csillagára,
homlokomra holdat karcolt
a gilice lába.

Pünkösd jeles napja eljött,
ne lázadozz nyelvem,
bűnösöknek szót se szólok,
nem értenek engem.

Piros a pünkösdi rózsa
s nehéz mint a szívem,
lehull a pünkösdi rózsa,
hitem elveszítem.

Szuhanics Albert: A pünkösdi rózsa

A pünkösdi rózsa
kinyílott tenálad,
mégis inkább nézem
két rózsás orcádat.

Május éje csodás,
pünkösd lángja járja,
árva, bús szívemnek
szerelem a járma.

Szent az Isten lelke,
kettős tüzes láng jő,
hej, páros a szív is,
mint két piros felhő.

A pünkösdi rózsát
leszakítnám nálad,
ám ha nemet mondasz,
elemészt a bánat!

Novák László: Isten Lelke

Hová Isten Lelke hatolt:
alvó ébred, éled a holt.
eloszlik az éj homálya,
a bűneit tisztán látja.

Ki megdöbben, szíve sajog,
oda megy, hol bűnök, bajok
terhe lehull, semmivé lesz:
az Úr Jézus keresztjéhez.

Hol működik Isten Lelke,
erőt nyer a félénk, gyenge.
a tudatlan bölcsességet,
vigaszt, kit a bánat éget.

Megújul a szív, a lélek,
szeretet, hit, remény éled,
a szó, a tett mind azt mondja:
Ez is Jézus megváltottja!

Isten Lelke oda tér be,
ahol hívják várva, kérve.
Ajándékot oda vihet,
ahol talál nyitott szívet.

Ott nyugszik meg, csak ott marad,
hol meghódol az akarat,
intelmének híven enged. –
Csak oda visz győzedelmet!