Alphonse de Lamartine - A lepke

 

 

Tavasszal kelni ki s halni, ha hull a rózsa,

langy szellőszárnyakon úszni a szűz eget,

alig-kinyílt virág kebelén ringatózva

fények és illatok közt ittasodni meg,

a zsenge szárny selyemporát lerázva, lenge

sóhajként szállni fel az égi végtelenbe:

a lepke mámoros fátuma ennyi csak!

Olyan ő, mint a vágy, mely soha-soha nem hűl,

mindenen átsuhan, de semmitől sem enyhül,

s gyönyörre szomjasan végül a mennybe csap.

 

(Ford.: Kardos László)

Jovanovics Márta: Tavasz van

 

 

Tavaszi szellő, bársonyos meleg

Boldog vagyok, vidám veled

Csicsereg a madár odvas fa ágán

Duzzadnak a rügyek, ölelj most meg drágám!

 

Ringass, szoríts, vonj magadhoz

Hadd simuljak két karodhoz

Ajkad nedves csókja édes

Lelkem, szívem érted éhes

 

Tavaszi kert virágai, édes illattal teli

Döngicsélnek már a méhek

Vágyakozva rájuk nézek

Jó volna velük repkedni, szállni

Nagy-boldogan reád várni

 

Méz lesz már a virágporból

Édes-lépes, mázos-mézes

Ragadós és csókos-édes

Kívánatos, selyemkréme

Farkas Anna: Tavaszváró

 

A ma tüskéi

holnapra virágok lesznek,

a kaktuszok szúrós levelei

tavasszal mindig így tesznek!

 

Élvezzük a változást,

szívünkben csodás a varázs.

Téli hangulat s bánat már elül,

ha virágokon napsugár hegedül.

 

Ma még tél dere fedi az ágakat,

holnapra kikelet éleszti a fákat.

Kibújik rügyező, ébredő falevél,

simogatja bársonyos tavaszi szél.

 

Színes virág nap felé kandikál,

ciripel fészkében az énekesmadár.

Szív megnyitja a boldogság kapuját,

élvezi a tavasz mámoros illatát.

 

(Forrás:.poet.hu vers)

Farkas Anna: Örülj a tavasznak

Iancu Laura: Akkor minden szép lesz

erdő alján nyílik a tavasz
két nyárfa egymásba hajlik

megdagad a kérgek
nedve
a Hargitán serénykedve
életek szállnak
méhre
bimbóra
rügyre

beszélik odafönt az istenek
ügyét szolgálják az embernek

vergődő éjjeli lepkék
megváltásra éhes röpte
kering ereinkbe

mindenki másért hal meg
ez a násztánc természete

előbb lélektől-lélekig
hullik a szó
kopik
aztán marad a kényes
tékozló ölelés
Akkor
Akkor
majd minden szép lesz
nem üt ki szégyenfolt
annak koronáján
ki egykor félt a sötétben
s kiáltott minden éjszakán

Faludi Ferenc:Tavasz

"Királyi múlatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utcáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellő legyezésén
Örömet nevelni,
Kedve szerint élni..."

Bittner János: Tavaszi hajnal

Ha egy este kiülsz a teraszra,
és látod, zöldel a kert,
ha a lábad előtt kutya horkol,
és a macska öledbe hevert,
ha a szomszédok hazamentek,
és az asztalodon az ital,
ha a szúnyogok is lepihentek,
s lármásan a víz fele tart
az égen a vadkacsa raj,
és súlyosan rád ül az este,
szigetünkön hallgat a táj,
fáradtan várod a hajnalt,
az utcán senki se jár,
a kapun tul a víz feketéllik,
a vízen tétova fények,
Budapest lámpái derengnek,
és nem jön az álom el érted,
felnézel a csillagos égre,
tüdődbe beszívod az illatot,
és megjön a hajnal végre:
boldog vagy, mint sose még,
mert látod, mennyire szép.

Csanád Béla: Tavaszköszöntő

Nyílj ki tavasz, nyíljatok ibolyák,
csupa villámló vágy ma a világ!
Ágak suhognak, feslő rügyeik
robbantják egünk szürkeségeit.

Ez kell most végre, ez a hajnali
élet, napfény! Ha csönd van, hallani,
hogy ropog lenn a földben a gyökér;
virágot nyitni indul benn a vér.

Dalokban fürdenek a madarak
a sima, ünnepélyes ég alatt,
s amelyik torkán nem születik dal,
ujjong feszülő, gyors szárnyaival.

Mert nem a téli, ez az igazi
béke: e szelíd, zsongó tavaszi,
amikor árad, játszik a patak,
de fegyelmezett, s medrében marad.

Így jár az ember haragjával is,
kisimul ökle, és már bánja is
mérgét. Vígan forgatja a kapát.
Látja, a szőlőt metszik már odább.

S ha ünnep jő, ilyenkor százszor az,
színeivel szépíti a tavasz.
Pihen a test, s a lélek szárnyra kel
húsvéti öröm énekeivel.

B. Faragó Aranka: Tavasz van...

Vágyak sóhajával érkező tavasz van
és én koszorúba fonom bánatom.
Egy csepp harmatban,
virágillatban,
keresem elmúlt álmomban
eltűnt ifjúságom.

Hulló szirmokban, mézédes illatban,
minden tévedést megbocsájtok.
Kanyargós utamban,
mély kutakban,
arcod keresve állok,
s régi tavaszban, fájó szavakkal,
emlékek virágszőnyegén járok.

(Forrás: Poet.hu)

Donkó László: Tavasz éke

Barkabontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.

Jatzkó Béla: Variációk

Akarva-akaratlan,
színekben és szavakban,
tengerekben, tavakban,
a felhőkben, a napban,

a napban,a felhőkben,
az égen, ha felhőtlen,
a tavaszi esőkben,
a pipacsos mezőkben,

mezőkön, pipacsok közt,
tengeri szivacsok közt,
a nyárban, a tavaszban,
esők, ha lassan esnek,
akarva-akaratlan
mindig téged kereslek.

Jatzkó Béla: Naptár

A mi naptárunk külön naptár,
a Gergelyéhez nincs közünk;
piros betű annál a napnál
van, amikor találkozunk;

akkor van Újév és Karácsony,
Pünkösd, Húsvét vagy Vízkereszt,
ha átvergődhetünk a rácson,
ami egymástól elrekeszt;

a nagyböjt nálunk hetekig tart
és csak pár óráig a farsang;
ha együtt vagyunk, a nap reggel
nyugszik és estefelé kel fel,
s beáll minden találkozás
után a napfogyatkozás.

Alphonse de Lamartine: A lepke

Tavasszal kelni ki s halni, ha hull a rózsa,
langy szellő szárnyakon úszni a szűz eget,
alig-kinyílt virág kebelén ringatózva
fények és illatok közt ittasodni meg,
a zsenge szárny selyemporát lerázva, lenge
sóhajként szállni fel az égi végtelenbe:
a lepke mámoros fátuma ennyi csak!

Olyan ő, mint a vágy, mely soha-soha nem hűl,
mindenen átsuhan, de semmitől sem enyhül,
s gyönyörre szomjasan végül a mennybe csap.

(Kardos László)

G. Ferenczy Hanna: Rohannak...

Rohannak fenn a fellegek
űzik a tavaszi szelek
sarjadó erdőn ballagunk
csak nézzük egymást, hallgatunk.

A fűben kandi ibolyák -
felettünk bomlanak a fák
a halott erdő újra él
a mi szívünk, mondd mit remél?

Lesz e számunkra is tavasz
vagy sorsunk mindent behavaz
s meg dermeszti szerelmedet -
e titkos, meghitt perceket...

Rohannak fenn a fellegek
kérdezel, s én felelgetek -
mellettünk táncolgat a fény
de én tudom, hogy nincs remény.