Kellemes karácsonyi ünnepeket

kívánok!

Mentovics Éva
ITT VAN A KARÁCSONY

Hófelhők, hóhegyek,
csillogó jégvárak...
Kristályhegy tövében
hóember sétálgat.

Hópelyhek csillognak
hófehér kabáton...
Száz angyal csilingel:
itt van a karácsony!

Lámpások fénye gyúl,
felhő jár a Holdon...
Csillagok szikráznak
éjszínű égbolton.

Szép fenyő, ajándék,
ez most már nem álom...
Boldogság, szeretet,
itt van a karácsony.

Siktár Éva: A szeretet varázsa...

Elmúlnak az ünnepek,
veled szeretet marad
gonosz felhőt tünteted,
örömkönny karon ragad...

Örömkönny, mert élni jó
néha a sors mostoha?
Nem kell ide ékes szó,
csak szeretet a csoda!

Szereteted átsegít,
nem hagy könnyes percet
lapul szívedben megint
soha, soha ne feledd!

Hívd elő, hisz' kell neked
ezer csillagként ragyog
ott lesz ő míg élsz, Veled
csak hagyd élni, akarod!

Meggyesi Éva: Ünnepkor

Mikor ünnepkor kigyúlnak a fények
s a fenyő égő felragyog,
a csillogó fánál elmerengve
a régmúlt karácsonyra gondolok.

Nem kaptunk drága ajándékot
legtöbbször semmi sem jutott
és mégis a szívemben érzem
ott voltunk igazán boldogok.

Nem voltak fenyőfa izzók
csak a kályha fénye pislogott,
sudár fenyőnkre rávetítve
aranyló,fénylő csillagot.

Nem voltak karácsonyi fények
szívemben mégis ott ragyog
a régi karácsony fénye,
s most újra rátok gondolok!

Amikor együtt énekeltük
a kiskarácsony énekét,
s átadtuk szelíden véle
szívünknek minden melegét.

Azóta elszállt egy élet
mindenkit máshová sodort,
de mégis,szívemben érzem:
ott voltunk igazán boldogok!

Mentovics Éva: Téli éjen

Téli éjen fények gyúlnak,
szél zenél a fákon,
lengő pelyhek tornyosulnak,
dunna ring az ágon.

Téli éjen csengők szólnak,
száll a hangjuk szépen -
karácsonyi dallamokat
csengetnek az éjben.

Téli éjen pelyhek lengnek,
libbennek az ágon,
lámpafénynél tündökölnek,
mint egy lenge fátyol.

Téli éjen szikra villan,
lámpa gyúl az éjben...
karácsonyi fényes csillag
tündököl az égen.

Téli éjen lámpák gyúlnak
karcsú fenyőágon,
nagy harangok megkondulnak:
Itt van a karácsony!

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Veres Csilla: Karácsony Előtt

Fahéjas karika,
vaníliás kalács,
meleg gyantaillat
tölti meg a szobát.

Advent koszorúján
négy szál gyertya ragyog,
sürögnek-forognak
hópihe angyalok.

Erdőnek völgyéből
zöld fenyőfát hoznak,
csillag sugaráról
csengettyűszót lopnak

Sztányi Katalin: Hópihék

Decemberi hóesésben
társaim a hópihék.
Sétám közben kabátomon
megpihennek őkelmék.

Táncot járnak körülöttem,
lassú, nyugodt táncot,
Felidézik a Karácsonyt,
a meghitt boldogságot.

Gyertyafények csillogása
betölti a világot,
minden ember szívében
meggyújt egy kis lángot.

Megérezvén a hópihék,
mire is gondolok,
simogatván az arcomat,
tudták boldog vagyok.

Várnai Zseni: Csendes éj

A csendes éjben
anyámra gondolok,
szívemben most
az ő szíve dobog.

Szegény özvegyasszony volt,
sokat szenvedett,
nem volt egyebe
csak a szeretet.

A szájától vont meg
minden falatot,
és ha mi ettünk
ő is jól lakott.

Játékot venni
nem tudott nekünk,
varrással kereste
kenyerünk.

Ő mesterkélt ünnepre
szép babát,
levágta hozzá
dús hajfonatát.

Gyöngyöt fűzött,
topánkát varrt neki,
s hullottak rá
könnyének gyöngyei.

Láttam a föld
sok szép kirakatát,
de nem találtam hozzá
hasonló babát.

A szeme kék,
a haja barna volt,
s a kóc mögött
picinyke szív dobolt.

Anyám elment,
és nem érte meg szegény,
hogy a világ
forduljon tengelyén.

Pedig hogy várta,
várta mivelünk,
hogy nekünk is virradjon
ünnepünk.

Most ha élne:
vehetnék neki
ruhát, cipőt
és nem kéne küzdeni.

Ó emberek!
míg él anyánk
nagyon szeressük őt,
mert elmegy egy napon,

s visszahozni
többé nem lehet
az elmulasztott jó szót,
s tetteket.

A késő bánat
mit sem ér neki,
az élőt kell
szeretni érteni.

Most újra érzem,
látom, hallom őt,
s csak ámulok
mily magasra nőtt.

És újra szép,
és újra fiatal
mintha szívéből
zengene a dal:

mit írok
e csendes éjszakán,
még most is adsz nekem
anyám, anyám.

Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.
(Wass Albert)

Meggyesi Éva: Ajándék

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.



A karácsony üzenete:
sose vagyunk egyedül.
(Taylor Caldwell)

Sz.István Bálint: Karácsony

Szeretem a
a karácsony erdő illatát
s gyermekként
még mindig várom a csodát
a csörgő diót, mogyorót
s mindenféle földi jót
Mama énekli
a csendes éjt s az egész
táj hófehér
hófehér mert hull a hó
s szán siklik az úton
ami csuda-jó
Csengő zendül a
lovak nyakán
s a kerten át egy angyal száll

Ó régi karácsonyok
hol vagytok ?
hol vagytok
roráték, éjféli misék
és csikorgó hajnalok
Hová tűnt életünk s miért ?
Anyánk, Apánk már
rég messze jár
Luca búzánkban
lobban a gyertyaláng
hát összebújunk
mi: a család mert
minden család szentcsalád,
ha béke van és a szeretet
ami át meg átjár
mint a szél a fákat
s átjárja a szíveket

Siktár Éva: Karácsonyi üzenet

A csoda Benned van, csak figyelj a hangra
megszólít téget, ne gondolj búra, bajra
ne törd darabokra szép kis életedet
figyeld a hangot, szépíti kicsi lelked
Lelkedet melyből árad a sok szeretet
nyújsd át gyorsan szaporán az embereknek,
visszakapod milliószor mit Te adtál
boldog így lehetsz, mert jó ember maradtál!
Jó ember maradtál így éled életed,
éltető napsugár hozza a fényt neked!
Szeresd az EMBERT lelkedből úgy igazán
nem egy pillanatig, hanem nap nap után!
Kívánom Neked legyen szép az ünneped,
szeretteid körében éld az életed
vár még Rád boldogság, millió szeretet,
Kellemes, szép karácsonyt kívánok neked!

Varga Nóra: Fehér csend

Karácsony éjszaka fehér a csend,
Aprócska csillagok fénye üzen,
Szűzies tájban ha roppan a hó,
Álmodni hív a habtakaró.

Mézszínűn lángoló gyertyavilág,
Szógyöngyként perdülő hálaimák,
Kérésre kulcsoltan megannyi kéz,
Távoli ablakok őrtüze ég...

Olvadón enyhül a sok gyötrelem,
Szökkenve röppen a torz félelem...
Arcokra ragyogó viaszparázs,
Hajnalig tartó éji varázs.

Kosztolányi Dezső: Karácsonyi dal

Egy barátomnak
A mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos, hideg az ünnepünk,
lelkünkre hull a téli harmat.

Jeges vidékre tévedünk,
és álmodunk dicsőbb valórul,
s a fergeteg táncol velünk.

Agyunkba duzzadozva tódul
sok új, hatalmas gondolat,
de a fánkról kopott dió hull.

A gyertyalángunk ellohad,
füstölve pattan rajt a szikra,
s kékes, kialvó lángot ad.

S rásüt vonagló arcainkra.

Tordai Jolán: Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

Nadányi Zoltán: Karácsonyfa

Ha most lehajtott fejjel ülsz,
mert karácsonyfa sincs,
ablak felé kacsints,
attól egyszerre felderülsz.

A karácsonyfád ott ragyog
az ablak üvegén,
rakott fa, nem szegény,
hozott neked jeget, fagyot.

Ezüsttől roskad, nem szegény,
csak egy nincs: jó falat
a fán, a fa alatt.
Éhség szikrázik a hegyén.

Alleluja, kaptál te fát,
szikrázik hidegen
az ablaküvegen,
szikrázik egész télen át.