Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Ha ősz leszel s öreg...

 

 

 

Szabó Endre: Eltűnt ifjúság
 
 
Hej szép, erős ifjúságom,
Immár csak a híred rágom,
Úgy elmentél búcsútalan -
Csak azt látom
Hogy a mi volt mind oda van.
 
Valamikor régesrégen
Legény voltam nagy vidéken,
Örvendezett ha ki látott,
Most lappangva
Észrevétlen bújdogálok.
 
Már csak olyan az én dalom
Hogy a frissét elhallgatom,
Valamikor kurjantgattam
S jókedvemet
Bőkezűen közre adtam.
 
Szép leányok és menyecskék
Jártom-keltem várva lesték,
Most elbújnak mind szaladva,
Hiszen - hajna! -
Mind vén már az istenadta...
 
Voltam bizony valamikor
Lobbanó, mint a puskapor,
Nem ismertem félszet, gátat,
Igazamért
Neki mentem tíznek - száznak.
 
Jóságomat pazaroltam
Tettekben úgy, mint dalokban,
Bolond voltam, beismerem -
Lehiggadtam
A bölcs vagyok már - óh, jaj nekem.

Reményik Sándor: Estére
 
 
A szép öregkor arany legendája
Igaz-e még?
Estére vajjon kiderül az ég?
Lehet majd hangtalanul, hosszasan,
Megbékülten a csillagokba nézni?
 
Emléket, álmot... szellemet idézni?
 
Estére vajjon elül a vihar,
Letompul életünknek sok-sok éle? -
Vagy csupán irányt változtat a szél:
Északira hűl déli dühöngése,
S szirokkó helyett bóra
Szabadul rá lelkünk nyilt tengerére?
 
Mi lesz velünk estére?
 
Esténk vajjon Toldi estéje lesz:
Sötét és nyugtalan?
Sír-ásó vággyal bolyongunk csupán
Otthon, Nagyfaluban?
Tavasz-korunknak áradó zajlása
Torkollik kietlen őszi csendességbe,
Torkollik kietlen nagy mogorvaságba?...
 
Él-e még a szép, derült öregkor
Arany legendája?

Oravecz Imre
 
Sokfélére áhítoztam életemben,
most, hogy rám szakadt az öregség,
már csak azt szeretném,
hogy ne kívánjam azt,
amire vágyom.

Ahogy idősödöm, a tavasz eljövetele annál inkább elvarázsol.
 
Ahogy idősödöm, annál több dolog varázsol el!
 
Ahogy idősödöm, annál több tavasz van mögöttem, mint előttem.
 
Ahogy idősödöm, időt fordítok arra, hogy jobban értékeljem minden pillanatát, másodpercét.
 
Ahogy idősödöm, annál inkább felfedezem a természet szépséges csodáját. Ami körülöttem van minden tavasszal.
 
Ahogy idősödöm, annál többet gondozom a növényeimet, virágaimat,és azon kapom magam, hogy beszélek is hozzájuk.
 
Ahogy idősödöm, annál inkább hallgatom a madarak énekét és,
hogy mennyire különböznek egymástól.
 
Ahogy idősödöm, egyre több tavaszt kívánok.
 
Ahogyan idősödöm, belátom, hogy amikor fiatal voltam nem így gondolkodtam!
 
Ahogyan idősödöm, hálát adok az Istennek, hogy megengedte, hogy egy
újabb tavasz születését meglássam. hogy mennyire különböznek egymástól!

Szabó Pacsirta Éva: Elmúlt már sok-sok év
 
 
Elmúlt már sok-sok év
ám észre sem vettük,
csak azt,hogy életünk alkonya
egyre közelebb jött.
 
A múlton gondolkozni
soha nem szabad,
hisz ha nem akarjuk
akkor is velünk marad.
 
A jövőt nézzük
mert ő van előttünk,
ezernyi szép pillanat
mit még átélhetünk.
 
Egy gyenge fuvallat
megérinti arcunk,
s akkor vesszük észre,
hogy mi még szeretve vagyunk.
 
Legyünk hát boldogok
csak így szép az élet,
hiszen a lélek örökké fiatal
csak az ember teste lesz érett.

Aranyosi Ervin: Öregség


Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, mi várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre...
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: - változtatni kéne!
- Nem csak "trottyos" vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó "öreg" Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

Pásztor Piroska: A parkban


Sétáltam egy árnyas parkban,
elfáradtam, egy padon helyet foglaltam,
velem szemben ült egy idős pár,
koruk úgy nyolcvan felé járt.
A néni őszhajú, madárcsontú, szerény,
a bácsi haja a kalap alatt ősz, gyér,
fáradt szemével a néni ráncos arcát simogatta,
reszkető, eres kezével, apró kezét szorongatta.
Oly szépen szólt, fáradt vagy galambocskám?
szívem elszorult e szép szavak hallatán,
jó volt nézni mindkettőjüket,
még jó hogy takart a napszemüveg.
Lehet hogy sértésnek vették volna tán,
miért néz egy idegen így ránk?
pedig csak jó volt látni, hogy szeretik egymást,
megöregedve is őrzik ifjúságuk hajnalát.
Az idő csak bőrükre varrt sűrű ráncot,
ők még mindig egymásban látják az egész világot,
elszégyelltem magam, mit kíváncsiskodom?
de ritkán látni ilyet, egy parkbéli padon.

William Butler Yeats: Ha ősz leszel s öreg


 Ha ősz leszel, s öreg, s est közelit,
s tűz mellett bólongsz, vedd le könyvemet,
s olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
puha tekintetét, s mély árnyait;

s hogy hányan szerették az ifjúság
gyönyörét benned, hazug s hű szivek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;

és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Ana Blandiana: Jó volna
 
 
 Jó volna öregen születni,
Érkezni bölcsen a világba,
Hogy sorsunk szálait kibontsuk,
Hogy az első keresztútnál megleljük a helyes irányt,
S bolyongás-vágyunk lenne minden felelőtlenségünk.
Aztán egyre fiatalabbak lennénk, egyre fiatalabbak,
Éretten és erősen érkeznénk az alkotás kapujába,
S mind tovább...Kamaszokként esvén szerelembe,
Gyermekké válnánk, mire fiaink születnek,
Ők mindenképp idősebbek lennének nálunk,
Beszélni tanítanának, álomba ringatnának,
És mi zsugorodnánk egyre, mind-mind kisebbre,
Mint a szőlőszem, mint a borsó, mint a búzaszem...
 
(Farkas Árpád fordítása)

Palásthy Árpád: Öregek szerelme

Megérzed azt, ha hozzádérve
Arcomról eltűnik az árnyék,
Nem várok tőled nagy szavakat,
Mert egy érintés szebb ajándék.

Megérzed azt, ha egy pillantás
Ezernyi színt gyűjt egy sugárba,
Megleled benne azt a kincset,
Melyet kutathatsz mindhiába.

Végül megérzed azt, ha hívlak:
Vitorlánk fehér szárnya lebben,
Hajónk elhagyja majd a tengert,
S eltűnünk fent a végtelenben.

Aranyosi Ervin: Mit számít a kor?
 
 
Mindegy, hogy hány év nyomja vállad,
ha szíved tiszta, lelked szabad.
Még mindig meglephet az élet,
bár ifjúságod elszaladt.
Mindig lehet jövőbe nézni
és a szép múltat idézni
mindig magasztos pillanat,
de hidd, a nap gyönyörű része
a fényt temető alkonyat.
Meríts a múltból új erőt,
tervezz magadnak szebb jövőt,
és élj a mában, minden napot,
kívánj még bátran, s megkapod.
 

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.001 mp