Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Szerelmes versek... 2

 

 

Simonyi Imre: Csak még egy percre
 
 
Csak még egy percre még egy percre
szegődj magányos közelembe
nem múlóra nem végtelenre
valami megmarkolt Jelenre
 
valami állandósult Mára
valami Egyszer-Van-Sokára
valami időtlen Lezártra
valami vélünk Egybeálltra
 
valami ahhoz hasonlóra
amikor éjfélt üt az óra
s egymást fedi két mutatója:
 
hát nem kezdetre nem is végre
sebzett utolsó szívverésre
ráalvadt dermedt örökkére.

Samarjay Károly: Őszi fecskék
 
 
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár lehetnék, mint ti, én is
Könnyüvé.
 
Véletek légúton messze
Szállanék,
Megtudhatnám kedvesemről,
Hű-e még.
 
Szálljatok, de álljatok meg
Ablakán,
Nézzetek be, nincs-e bánat
Homlokán.
 
Szóljatok be kedvesemhez
Édesen,
Mondjátok meg, hogy ne légyen
Hűtelen.
 
De tavasszal ismét vissza-
Jőjetek,
Hadd halljak hírt kedvesemről
Tőletek.

Tóth Kálmán:Viszontlátásra
 
 
Ah, de mennyit gondolkozom:
Hogy fogadsz majd engemet,
Pirulva-e, elpirulva -
Mint napot a fellegek?
 
Vagy reszketve, mint a szellőt
A rózsafa lombjai,
S elsápadó két orczádnak
Rózsája fog hullani?
 
Vagy, miként a hegy patakját
A kősziklák idelenn,
Ugy fogadod a megtérőt,
Egykedvüen, hidegen?
 
Vagy épen ugy, mint a vihart
A könnyelmü kis habok:
Az én lázas kitörésem
Csak neveted, kaczagod?

Vékony Andor: Búcsú a Múzsától…
 
-részlet-
 
Köszönet
 
Köszönöm neked a szerelmet,
amellyel a semmiből megalkottál.
Köszönöm azt a néhány évet,
amit életedből nekem adtál.
 
Köszönöm neked a dalokat,
az álmatlan éjek meséit,
hogy mosolyod ma is ugyanaz,
köszönöm neked, hogy vagy!

Victor Hugo: Olyan a szerelem
 
 
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
 
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
 
(Ford: Nemes Nagy Ágnes)
 
Vörös Andrea: A szerelem
 
 
Amikor a szív nagyon szeret,
Védtelen és sebezhető lesz.
Nem lát semmit, csak érez,
Valami szépet, nagyon szépet.
 
Végtelen boldogság az,
Ami kitölti a teret,
Amely üres volt-
Amíg a szív nem szeretett.
 
A szerelmes szív csak ad,
És soha nem vesz el,
Mindent eldob magától,
Csak az érzésre figyel.
 
Ilyenkor a szív megtanulja,
Hogyan kell: megbocsájtani,
Szemlesütve fejet hajtani.
Megtanul: önzetlenül feladni.
 
Mindezt elvenni a szívtől
Kegyetlen hanyagsággal,
Felér egy gyilkossággal:
A lélek összetiprásával.

Vékony Andor: Felismerés
 
 
Szeretlek téged
Egy párhuzamos térben
Álmodom s élek
Vágyálmok birodalmán
Keresztül sodor lényed
Zeke Magdi: téged látva
 
 
Jöttem hozzád szerelemről mesélni,
elmondani, hogyan csókolnak
halálosan fáradt kezek,
sírnak az elvesztett évek,
egymást ölelve,
 
Ha elcsitul szívem,
felejtenélek,
de ott vagy minden mesében,
ott vagy fáradt kezeimben,
veled sírok a szélben,
felednélek, de nem lehet,
 
hozzád jöttem,
mert látni akartalak
Simon Roland: Szerelem
 
egymás mellett ül a csend és a magány,
miről beszélnek még nem tudom, talány,
a fény átlépi az üveget, tudom, helyet foglalnál,
sajnos a reménynek már nem jut hely az asztalnál.
 
nincs erőm, nincs kedvem másra gondolni,
csak a szép emlékeknek hódolni,
két ösvény, mindegyik másfelé kanyarog,
az egyik erre, a másik arra andalog
 
kíváncsi a sápadt hold, hol van a párod,
mikor jön és mióta várod,
oh szív, hiába állsz folyton lesben,
te és én, kéz a kézben, de csak a versben

Szakál Magdolna: Csak addig szeretlek
 
 
Csak addig...
míg tavaszt nyár követ,
míg visz a szél fátyolfelleget,
míg egyszer ébreszt a hajnal kék eget,
míg madár száll zöld erdők, magas hegyek felett,
míg szivárvány színe feszül eső után a tűnő horizontra fel,
míg folyók vize a hatalmas óceánban lassan megnyugvásra lel,
míg zuhatagok dübörgő dalára párafelhő lágy nesze felel,
míg viharba cikkcakkos, vad tüzet villám fénye rejt,
míg a hold sarlója hízik, s lesz jó kerek,
míg rét virága kever színeket,
míg őszi fagy jelzi a telet,
CSAK AMÍG...
...amíg megengeded.
Vékony Andor: Éjjel a réten
 
 
A csend ölel át
Én csak szótlan hallgatom
Odébb kuvik szól
Denevér siklik tova
Az éjszaka fényében

Tamás Tímea: Csak a szememmel
-részlet-
 
csak a szememmel
szerethetlek ezért minden
csillaghullás nélküli éjszakán
lehajtom a fejem hogy legalább
a szememben hazavigyelek

Torjay Attila: Lopott boldogság
 
 
Maradj még kicsit, jó?
Úgyis megszabja az utat
a csontig béklyózó
felelősségtudat
összebújhatnánk egy sötét utcában
vagy kint a temetőben,
a hársak alatt állva
mint múltkor az esőben
fekete az ég is
s mint kalodába zárt eretnek
sírok – és nevetek mégis.
Nagyon szeretlek.
Vékony Andor: Meséljek neked?
 
 
Mesélek neked,
hogy milyenek a szelek,
hogy csókol éjszaka a szél
a lángoló ég alatt.
 
Mesélek neked,
hullócsillagokról,
a hamvadó tűzről -
a nyár közepén.
 
Távoli hegyeket,
folyókat, ereket
őriz még a lelkem -
Mesélek neked.

Szilas Ildikó: ...egy csók tenyeredbe...
 
 
...egy csók tenyeredbe...
- piciny, tüzes parázs -
egy néma vallomás, mely
elmondja: szeretlek
kezedbe ejtett
aprócska szikra
- most küldtem neked -
tedd arcodra tenyered
ott ég, ott lüktet benne
- tied -
Tóth József: Szerelem
 
 
Sötétségben éltem eddig nélküled ,
Zárt ajtók mögé bújt fiatal lelkem .
Először gyúlt fény most szívem legmélyén ,
Ringató dalt dúdol a tavaszi szél .
Elbűvül e furcsa , mágikus érzés ,
Lángba borult testem a testedhez ér .
Eggyé forr lelkem lelkeddel örökre ,
Múlté a magány fekete börtöne .
 Sárközi György: Virágének
 
 
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
virágokat tudnánk emelni s rontani.
 
Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.
 
Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.
 
Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.
 
Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.

Simonyi Imre: A kettőnk ügye
 
 
Csak még egy percre még egy percre
szegődj magányos közelembe
nem múlóra nem végtelenre
valami megmarkolt Jelenre
 
valami állandósult Mára
valami Egyszer-Van-Sokára
valami időtlen Lezártra
valami vélünk Egybeálltra
 
valami ahhoz hasonlóra
amikor éjfélt üt az óra
s egymást fedi két mutatója:
 
hát nem kezdetre nem is végre
sebzett utolsó szívverésre
ráalvadt dermedt örökkére.
Vékony Andor: Szomjúság
 
Ha majd a telet tova sodorja az idő, és újra simogat a lágy tavaszi szellő, a kezem simogatását érzed. Ha lábadhoz hajol egy kis virág én köszöntelek Téged! A halkan suhogó fák szerelmes szavaimat suttogják Neked, elmondják újra, és újra mit érzek. Szeretlek. S a bennem égő szerelem, átlép korokat, évszázadokat, szabályokat. Vágyom Rád és félek:
 
,,Koldus- szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom."
 
Ezt a szomjúságot rajtad kívül más nem csillapíthatja.

Váradi Róbert: Messze a föld fölött...
 
 
Egy fényes üstökös az égen
Messze a föld fölött
Szélsebesen száguld már régen,
A sötétséget elhagyva, ahonnan elszökött.
 
Csillagközi szerelem a mienk, s eleven,
Messze a föld fölött,
Felülemelkedve törvényen, embereken,
Rémálmokon, amiket sorra ledöntött.
 
Szórja sárga sugarát szerteszét,
Messze a föld fölött,
Hogy beragyogja kérges lelkek szívét,
Kiknek szerelme nem örök.
 
Mint hideg éjben a gyertyaláng,
Messze a föld fölött,
Pislákol, majd összeforr a szánk,
És köddé foszlunk majd egymás előtt.  
Vitó László: Szerelem
 
 
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
 
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
 
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.

 

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.002 mp