Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Esti versek... 2

 

 

 

Sükei Károly: Fenn a' fényes arczu hold
 
 
Fenn a' fényes arczu hold,
Mig az ég oly rezge-kék,
Egyhanguan, csöndesen
Fordul, fordul az egen, -
Mint ezüst fonókerék.
 
Fenn a' fényes arczu hold
Olly fehér sugáribul
Halott fátyolt fon az éj.
Búja csöndes, búja mély, -
Reggel arczaira hull.

Pongrácz Lajos: Esti kép
 
 
A nap nyugszik, alkonyodik,
Est van már a faluban;
Itt ott állnak még nehányan
Szőlőben és tallóban.
 
Mások házuk udvarában
Kint ülnek az estvelen,
S a dologrul tanakodnak,
Mibe fognak reggelen.
 
Köztök andalg egy legény is,
Nem munkán, nem estvelen,
De a lyánkán; ki mos ott a
Ház előtti csermelyen.
 
Bár én is ott andalognék!
Mind a nyári estvelen,
Mind lyánkámon, az ha mosna,
Ház előtti csermelyen.

Ormándy István: Estve
 
 
A sivatag ugarokon,
A sárgúló teleken,
A vén erdős vadonokon,
A bársonyos réteken,
 
A nyáj-lepte zöld halmokon,
A szép szőlőhegyeken,
A csikorgó havasokon
S az égető földeken -
 
Ti, a nap terhét hordozók,
Hűségesen fáradozók,
Mind-mind csillapodjatok;
Estve van: nyugodjatok.

Lucian Blaga: Dal az éjben
 
(Cantec in noapte)
 
Csupa kő az út az éjben.
Nem segít meg senki élő.
Hozzádig sok kő közül
egy sem akar lenni lépcső.
 
Mindenütt kő, szerteszéjjel.
Vágy vigyázta utamon
kövek ura alig-alig
megtörhető hatalom.
 
Érzem út és óra hosszát.
Imát mormol egyre ajkam,
hogy a hold ne hagyjon bajban,
amíg el nem jutok hozzád.
 
(Lengyel Ferenc fordítása)

Mándy Stefánia
Csak csillag ő, csak látomás
 
A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdő megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag ő, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.

Mihai Eminescu: S ha ág dobol az üvegen...
 
 
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
 
S ha tó vizébe kábitón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kinom
és minden megvidámul.
 
S ha sűrü fellegek közül
a hold lenéz a földre,
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
 
(Dsida Jenő fordítása)

Szécsi Margit: Rózsaág
 
 
Ó lefülledt ég alatt
   szunnyadó világ!
Hogy kapirgál szíveden
   a vadrózsaág!
 
Súlyos kőnek hűvösén,
   vasnak vánkosán
reng a lét - a rózsaág
   sírdogál csupán.
Nagy Ádám: Tavasz előtt
 
 
Most csendben állok és nyugalomban:
a napnak utolsó bronz lángja lobban,
távol ásító gyárak sziluettje,
mi gond volt és teher - az elfeledve.
 
Nem hallik munkának fájó lépte már,
s lassan elcsitul az utolsó madár,
sűrű árnyat sző a szél minden ágra.
Tanyát ver a kertek esti magánya.

Simon Zsolt: A Hold mosolya
 
Rám találtál.
Én zavarban voltam,
S Te vállamra tetted kezed,
Könnyeket csalva szemeimbe,
Melyek kiszáradt medrükben
Zúgó árként törtek utat –
Tehozzád.
 
A hajnal hűvös volt,
És láttam, ahogy mosolygós arcát
Egy felhővel törli meg a Hold.
Nagy Attila: Az éjszaka hitvese
 
 
Az éjszaka, mint sötét szellő,
körülölel, belémhasít, ringat,
mint csillagokat takaró felhő,
feléleszt, rejtekébe csalogat.
És én kézenfogom, belesimulok.
Az éjszaka... az éjszaka hitvese én vagyok.

Peter R. Holm: Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
 
 
Mikor az alkony fénye lassanként eltűnik
az éj bizonytalan tája mögött s a hold
nagy némasága már mindenre ráterül
 
rájössz arra: a fák között a levegő
csak azért létezik hogy az ágak egymásban
megértsék önmaguk s közelíthessenek
egymáshoz mind a fák feledve önmaguk
a föld az ég az ágak bensőbb együttesében
nyújtózkodva kinyúlva a csillagok felé...
 
S olyanná válik minden hogy önmagad megérted
a tájban míg az éj áthatol rajtad fényét
az alkony legyezőjét pazarul szórva szét
 
(Sulyok Vince fordítása)

Oláh Gabriella: Altató
 
 
arcomon végigsimít az este
átölel hűvös, puha teste
érintése, mint lágy selyem
rácsukom csendesen
két könnyes szemem
álomba átvezet: engedem...

Szabó Imre: Érintés
 
 
A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.
 
Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.
 
Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül?
A fantáziám elszabadul?
Néha-néha meg is vadul.
 
Száll, száll a fellegekbe
Nem is gondol a tényekre
Azt képzelem, beszélgetek,
Jézustól kérdezgetek.
 
Válaszol, beszélgetünk?
Egy tisztáson le is ülünk
Meggyőzött az igazáról:
Nem élhetek Tőle távol
 
Egy úton kell, hogy járjunk
Embereket kihalásznunk?
S jött egy pillanat?
A kép megszakadt.
 
Egyedül ülök a tisztáson
Távol a város zajától
A hold még mindig fenn ragyog
Lassan hazaballagok
 
Még magam sem értem
Valami történt bennem?
A kegyelem elért engem
Érzem, érzem!
Mihai Eminescu: Jó éjszakát
 
 
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
 
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
 
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
 
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
 
(Dsida Jenő fordítása)

 

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.002 mp