Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Tavaszi versek... 1

 

 

 

Reviczky Gyula: Tavasz-vágy
 
 
Messze még a tavaszig?...
Alig várom, óh alig.
Hogy már egyszer valahára
Megfürödjem langy sugárba'.
 
Nem kivánok én sokat.
Szellőt, mely megsímogat;
Egy darabkát fényes égbül,
S duzzogásom ujra békül.
 
Csak azt kérem, ha a nap
Szobám fölött elhalad:
Pillantson be sugarával.
S leljen dallal, ibolyával.

Kulcsár Tamás: Tavaszköszöntő...
 
 
Ledobja téli köpenyét a táj,
ébred, élénk színekre vált.
Nyílik már a tőzike, sáfrány,
énekel a cinke, sármány,
pattan a rügy, zöldül az ág,
tavaszi hajnal virrad rád.
 
Cseresznyéskert bókol,
hófehér óriás csokor.
ibolyakék tenger,
mily színes ez a reggel,
melegszik az idő,
éled, kél az erdő.
 
Virágillat, szerelem,
nem hiába szeretem,
Tavasz, te vagy a legszebb,
a legkedvesebb nekem.

L. Miklós Péter: Tavaszi vers
 
 
Talán, talán, mégis lesz majd tavasz,
Fent az égen derűsen süt a nap,
Bár fújdogál a szél, de langyosabb.
 
Jöjj tavasz, vessél véget a télnek,
Hadd lássam, hogy minden újra éled,
Érezzem én is azt, hogy még élek.
 
Fényes sugarú szép tavaszi nap,
Kitárom eléd vénült arcomat
És várom azt, hogy lágyan cirógass.
 
Sugaradtól tűnjön el az árnyék,
És szememmel talán szépet látnék,
Aminek jönni kell, talán vár még.

Kökény Éva: Évszakok szele
 
 
lassan itt az új tavasz
a langy permetű eső
furcsa gondolatokat
hoz elő (kit téli szél
hagyott anyja ölén)
melyik évszak lesz mely
széllel-béllelt kötényébe
felkap más világba röptet
hol tárt karokkal vár mind
ki nincs már velem
melyik évszak szele lesz
bámulom felhős egemet
lombosodnak a fák
csodálom ahogyan
ágakon és eresz alján
új fészkeket építenek
boldogságról énekelnek
idei madárgyerekek
Káldi Géza: Hóvirág
 
 
Foltokban már olvad a hó a hegyen,
Az avarból virág bújik szerényen.
Fehér harangját lehajtva földre néz.
Dárdás levele vigyázza testőrként.
 
Pici hagymából fejlődve díszeleg,
Takarítja maga elől a telet.
A hóvirág jelez: tavasz közelít,
Érkezése téli tájat megszépít.
 
Te kis virág milyen nagyon bátor vagy!
Jössz akkor is mikor kemény még a fagy!
Legyőzöd a rideg-hideg világot,
Megelőzöl minden büszke virágot.

Mészáros Lajos: Ébred a világ
 
 
Lassan közeledik már a tavasz,
Eljön az idő, bármilyen ravasz.
Természetet becsapni nem lehet,
A fű kihajt, ha jön a kikelet.
 
Téli álmából ébred a világ,
Szirmait kibontja a hóvirág.
Nedvességtől duzzad a fák rügye,
Szerelem az emberek szívügye.
 
A szerelmünk is tavasszal nyílik,
Mikor az apró ibolya kéklik.
Szívünk is kinyílik a szép szóra,
Fogékonyak leszünk minden jóra.
 
Szerelmünk is szunnyadt egész télen,
Most kinyílik, mint virág a réten.
Mint a méhek az édes nektárra,
Úgy vágyunk mi is a boldogságra
Katona Bálint: Tavasz
 
Verőfényes napsütésben ébredtem,
Ébredezik a természet köröttem.
Madarak szállnak, repkednek fölöttem,
És ennek reggel, nagyon megörültem!
 
Meleg napsütés süt, csupasz ágra,
Hisz', még csak most száll a nyár a tájra.
Régen láttam már ezt a szép kék eget,
S most már hajtanak a fákon a rügyek.
 
Két madárka fönn' találkozik a fán,
Csicseregnek, szerelmesek már talán.
Repkednek ide-oda, jobbra-balra,
Egyik leszáll a földön lévő kőre.
 
S a másik követi mint a testőre,
És röpködik ide-oda fölötte.
Meleg van, leveszem a kabátomat.
És leteszem a pázsitra magamat.
 
És, hogy teljesebb legyen a tavaszunk,
A természet, a mi kis ravaszunk.
Hirtelen felhők érkeznek felettem,
Megnyílnak ég kapui, és megáztam.

Nikolaus Lenau: Tavaszi pillantás
 
 
Sűrű erdő tavaszi
hajnalóra fénye lobban,
s száll az égből valami
halk szerelmi hír titokban.
 
Figyel a fa, csupa láz,
szétfeszíti minden ágát,
úgy issza föl e varázs
és az élet áradását.
 
Virág nyílik valahol,
tiszta harmat tölti kelyhét:
örömében meghajol,
úgy áldja az ég kegyelmét.
 
Lombok éjén hirtelen
szíve dobban a madárnak,
elönti a szerelem,
s vágya zengő dalba árad.
 
S ez a boldog kikelet
nem támad az ég szavára,
csak egy néma és meleg
sugártól gyúl ki lángja:
 
Mint szívemben, amelyet
bús tél tartott leigázva,
tavasz támadt a szemed
egyetlen sugarára.
 
(Ford.: Rónay György)

 Robert Herrick: Ibolyák 
 
(1591–1674)
 
Üdv, kertem gyöngyei:
kikeltetek,
a kikelet
kis udvarhölgyei.
 
Mind nyurgák s kecsesek
leányai,
de nincs, aki
nálatok kedvesebb.
 
Legyen a rózsa szép –
nékem sivár
sorsotok fáj,
bár más rátok se néz.
 
Mert meg kell halnotok
a fák alatt,
hoppon maradt
szegény kisasszonyok.
 
(Faludy György fordítása)
Kormos Nikolett: Suttogó tavasz
 
 
Suttogó tavasz, az erdők mesésen zenélnek;
A nap sugarával simogatja a felhőket.
Madarak csicsergése száll vígan a magasba,
A természet ébredezik, és pislog ásítva.
 
Suttogó tavasz, és előbújnak az állatok,
Nézelődnek, aztán beteljesülnek az álmok.
A kopasz fák rügyeznek, és virágba borulnak;
Minden csodaszép, és a virágok hajladoznak.
 
Suttogó tavasz, hol harmatos a csendes reggel,
A nap selymes fényében minden madár énekel.
Bárányfelhők utaznak, úsznak, messze az égen,
Megfürdik a tavasz a szép természet vizében.

Németh István: A mosolygós tavaszra
 
Halk szellő fújdogál jóleső, friss, lenge,
S az illatoknak bohókás sziluettje
Szivárványt csókol az égboltnak kékjére.
 
Cinege madarak vidám kis éneke,
Aprócska puttóknak mennyei koncertje
Varázsos tündérport hintenek fülembe.
 
No, és lám csak a sugárzó magnóliát,
Magára öltötte színpompás ruháját,
S pimaszul kacsint a mosolygós tavaszra.

Oleg Alekszandrovics Lazarev: Ódából szőtt Rekviem
 
Az égre nézek
Úgy érzem
Lélegeznek
A fák
Madarak dalra
Kelnek
Úgy érzem
Vége van
Vége van
A télnek
Megtelnek élettel
A kérgek
Között újra élet
Újra élek
Égnek álló
Kérgek között
Újra szól
Az ének
Óda a tavasznak
Rekviem a télnek
P. Buzogány Árpád: Jobban nem lehet
 
 
Várlak, mint fényt az
álmos reggelek,
mint pillangót a
májusi meleg,
rád gondolok - másra
nem érdemes,
minden gondolat
csak téged keres.
 
Úgy várlak, hogy már
jobban nem lehet,
magamban százszor
mondom a neved,
nézem a széket, ahol
szoktál ülni,
nem vagy itt, nem lehet
hozzád menekülni.

 

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.018 mp