Esti versek... 1

Gulyás Pál: Aludjál, álmodj!
Látod, az élet
elcsendesedett!
Zörögnek az úton
fáradt szekerek,
már messze zörögnek,
mert száll a sötét...
Aludjál, álmodj,
ez a csönd a tiéd!
Földöntuli mámor
forgatja a fát,
mert érzi a felhők
lágy forgatagát.
S elveszti alakját,
elveszti szinét...
Aludjál, álmodj,
ez a csönd a tiéd!
Felgyújtani lámpád
mit érne? - Sovár
lelked belehullna,
mint esti bogár,
mely táncol a fényre
s nem tudja, miért...
Aludjál, álmodj,
ez a csönd a tiéd!
Megszűnik a szívben
gond, lárma, harag
s már te is a lengő
Hold sugara vagy!
Cip-cirip... a tücsök lent
pendíti az éjt...
Aludjál, álmodj,
ez a csönd a tiéd!

Gyura Jaksics: Hangtalan éjben
Hangtalan éjben, fák sürüjében,
csillag hunyorog a magas égen,
dobban a szívem, zajdul a vérem -
ó, csak lassan a fák sürüjében!
Közeli csermely messze iramlik,
virág a virág szívére hajlik,
tűz-szerelem vár fekete éjben -
ó, csak lassan a fák sürüjében!
Lángban a lelkem, le kell itt rogynom,
naptámadatra fogyton elfogynom,
mint forró napon hónak, enyésznem -
ó, lassan, lassan fák sürüjében!

Juhász Gyula: Régi nyári éj
Fekete jegenyék között
Pirosan kelt a nyári hold,
A táj bársonyba öltözött,
A Tisza csöndben szunditott.
Majd, mint az ezüst, fényleni
Kezdett a boglyák bús sora.
Az egész földre ráborult
A ragyogó éj mámora.
Szikráztak fönn a csillagok
És lenn a rőt pásztortüzek:
Az ég és föld szerelmesen
Egymásnak titkokat üzent.

Gary Hun: Álmodj velem
"Álmodj velem egy éjszakán,
Ha gond gyötör, ha bánt magány,
Álmodj, ha szíved összetört,
Hogyha a bánat meggyötört,
Álmodj, ha a sors ott talál
Az élet árnyékos oldalán,
Ha összeroppantott a bú,
S szorítja szíved sok tabu,
Álmodjál velem, és ne félj,
Bújj közel hozzám és mesélj,
Mondd el, mi lelkeden a súly,
Ha a rosszkedved szele fúj,"

Gulyás Pál: Az érkező éj
Leszállt az éj
a házra,
körülfonja
vigyázva
s most csúszik az
ereszrül
a háztetőn
keresztül.
Én itt vagyok
az ágyban,
szememben már
homály van,
de hallom fél-
álomban,
amint az éj
ledobban
s a zöldelő
olajfa
alatt
megállsohajtva.

Kővágó Gábor: Igéző
Oly gyönyörű az égbolt,
s oly csodálatos az éj.
Feltárul a régmúlt,
mondd csillag, mesélj.
Meséld el az időt,
a teret és a fényt,
az életről ki dönt?
Kezdd hát el a mesét.
Itt lenn egy kis csapat
csak terád figyel,
fényed hogy nő vagy apad,
s mily jeleket cipel.
Ám a tűzgömb nem szól,
csak a szférák zenéje,
még párat pislákol,
majd lenyugszik, s kialszik fénye.

Jakab György: Milyen szép a világ...
Ha zöldebb a fű
Ragyog a fény,
S a könnyű szél
Arcomhoz ér,
Akkor hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...
Ha leszáll az est
A Hold vigyáz rám,
S barátként kíván jó éjszakát
Neked hadd mondjam el,
Milyen szép a világ...
A szivárvány színét
Az égre festheted,
A felhők bánatát
Messzi űzheted,
Nincsen már semmi baj,
Ne bánts másokat!
Örülj, hogy élsz,
Hisz ember vagy!
Ha szomjas a szív,
Akkor se félj.
Szerelmet olthat új szenvedély.
Neked hadd mondjam el
Milyen szép a világ....
Ó, hát hidd te is el,
Milyen szép a világ...

Kapocsi Annamária : átfújt a szél
Csókot dobott a nyár az éjnek,
ajkán kacag a napsütés,
s míg megsimogatta orcáját
magához vonta alakját,
s elnyelte mélyébe az estet,
az fölragyogott mint barackvirág
majd hamvas színorchideák
borultak fölé és még tovább
susogott a szél felettük,
illatuk ellopva megszökött,
s most ott matat halkan a cédrusok
és a virágfák között

































