Mikes Éva: Egy esős vasárnap délután

 Adamis Anna: Az legyél, akinek látszol

Pa-dö-dö: Gyere velünk...
 

Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed

Az sem baj, ha elhiszed
És az sem baj, ha nem
Nem baj, hogyha megteszed,
De nem baj, hogyha nem
Lehetsz kicsit egyforma
És lehetsz kicsit más
Egy dolog a fontos,
Hogy mindig tisztán láss

Gyere velünk és légy szabad
Mindig vállald önmagad
Ne hidd el azt, hogy nem lehet
Büszkén éld az életed
Gyere velünk és légy magad
Nem számít, hogy mit mondanak
Ne szégyelld azt, hogy élvezed
Csak a tiéd az életed

Fogadd el, ha adok
És fogadd el, ha kérek
Hidd el, hogyha szeretlek
De hidd el, hogy néha félek
Mindig csak azt mondd ki,
amit te is elhiszel
Légy erős és bátor,
Boldog így leszel!

Locomotiv GT: Ha a csend beszélni tudna

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka
na na na na na na...

Ha zene nélkül volna dallam
Egy soha meg nem szólalt dalban
Megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat
Szóra még sosem bírták
Azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád
De több van, mit szemed láthat
De több van, mit füled hall
S van akinek a csend szavak nélkül
Van akinek a csend szavak nélkül is vall

Ha a csend beszélni tudna
Hol nevetne hol meg sírna
Fekete is fehér volna talán
Vallomások, látomások
Víziók és hazugságok
Érzések és kívánságok
Megtörnének, széttörnének
Tükörfalán a beszédnek

(Szövegírók: Adamis Anna
Zeneszerzők:Somló Tamás)

Balázs Fecó: A csönd éve


Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint
Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint
Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt
Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed
S az a páncél ami óv, földre hullik lehet
Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok
Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak

Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold
Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond

Ez a csönd éve volt...

"Teli voltunk élettel,
Szabad volt a szívünk,
És én úgy hittem,
Sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság?
Hova a sok álom?
És ami nincsen már,
miért kell,
hogy fájjon?"

(Cserháti Zsuzsa)

Adamis Anna: És mi arra születtünk

És mi arra születtünk,
hogy a füld sebeit begyógyitsuk
életünkön át,
arra születtünk,
hogy sokirányú úton menjünk
egyre csak tovább
a holnapoknak minden kulcsa
két kezedben van,
nyitott szemmel álmodom,
de nemcsak egymagam
arra születtünk,
hogy tiszta szívvel szerethessünk
boldogok legyünk
arra születtünk,
hogy ne dobjuk el a hitünket,
hogyha szenvedünk
mint mécses, világítson
egész életed,
fordulj felém, ha megérted,
mit mondok neked
arra születtünk,
hogy napsugárba kapaszkodjunk,
nem baj, hogyha fáj
arra születtünk,
hogy tiszta maradjon a szívünk,
s játszunk még tovább.

Adamis Anna: Arcodat őrzi

Még rólad beszél a dal,
rólad zenél.
Még rólad zenél a zaj,
rólad beszél.

Még álmom helyén te állsz,
mindig te állsz.
Még csillag helyén te jársz
mindig te jársz.

Már fáradt madár a szó,
fáradt madár.
Vállamra száll, mint a hó
későre jár.

Arcodat őrzi az arcom,
szemedet őrzi szemem,
léptedet őrzi a léptem,
kezedet őrzi kezem.

Lélegzeted
lélegzetem.

"Mint téli hó alól a hóvirág,
Mint tavaszi szélben a kerti fák virága,
Úgy búvik ki az én szívemből,
S énekel a szerelmemről egy madárka.
Arról dalol, hogy rám találtál,
S ajkaimra csókot adtál egy éjjelen,
Azóta a boldogságom -
Azóta a boldogságom végtelen."

(NOX)

"Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár."

(Máté Péter)

"Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád."

(Latinovits Zoltán)

"Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok."

(Darvas Iván)

"Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél."

(Koncz Zsuzsa)

Republic
Nem volt még soha így

Nem volt még soha így
És nem lesz soha már,
Nem jössz vissza ide
Többé már ezután.
Száműzött vagy-e vándor
Vagy ártatlan utazó.
M'ért nem tudhatod azt meg,
Hogy hol a jó .
M'ért nem tudhatod azt meg,
Hogy hol a jó.

Hagyd, hogy essen eső
És áradjon a folyó,
Nyáron süssön a nap
És télen hulljon a hó.
Ha fázol, itt melegedj meg
Van még jó borom is
És engedj holnap a szélnek
Bárhova visz
És engedj holnap a szélnek
Bárhova visz.

Máté Péter
Hull az elsárgult levél

Fúj a szél és én csak ballagok,
Körülöttem néma csillagok,
Meg sem kérdi tőlem senki sem:
Merre mentél kedvesem?
Esik eső és én ballagok,
Néhány elmúlt percre gondolok,
Kérdezem a tűnő felleget:
Otthonod most hol lehet?

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, s mellettem

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Sáros úton egyre lépkedek,
Körülöttem boldog emberek,
Elmesélni nékik nem tudom,
Milyen nagy a bánatom.

Többé már nem sirat úgy hidd el téged senki sem,
Mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre

Hull az elsárgult levél,
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.

Hull az elsárgult levél,
Mondd, a holnap mit ígér?
Mondd, hogy mi lesz most velünk,
Mondd, így meddig élhetünk?

Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?

Merre mentél kedvesem?