P.Pálffy Julianna: Szív dallama

Mondd, miért nem hiszel nekem?

Fogoly vagyok. Kalitkába zártad a szívem,
csak érted doboghat, zenéd a muzsikája,
végtelen dallamként íródik életem kottájára,
boldog ritmust ver, veled egy ütemre dobban,
néha megbolondul - könnyem csordul titkon -
mert nagyokat üt, egyre többet, egyre jobban;
ha megérint a vágyad, őrjöngve lázad a vérem,
átlibben hozzám felhők felett, szelíd bársonyéjen
- selyemszárnyú ölelés vár rám,
hol két karod a menedékem -
Álmunk kevés most nekem. Te mit érzel, mondd! -
ha hallod a nevem? Lángra gyúlnak még a szikrák,
a te véredet is felforralják..., az elérhetetlen álmok?
Neked sem engednek megnyugvást - lehet mégis...,
mégis fogott rajtunk egy ki nem mondott, édes átok?

Mondd! - hiszel már nekem?
- ha nem engedsz el, s kalitkába zárod a szívem -
mi ez Kedves, mondd! - mi ez, ha nem Szerelem?

Pataki Glica: Titok

Titok az élet és a halál,
A tavasz a nyár,
Hogy Te vagy nekem.
Titok, hogy Érted dobog a szívem.

Titok az éjszaka, benne az álom,
Hogy csakis hozzád vágyom.
Titok az eső cseppek,
Kalandokban gazdag útja.
Titok a vágy, a szerelmes sóhaj.

Titok a színes őszi falevél,
A keringőt forgó, viharos szél.
Titok, hogy mit suttog a zöld fenyő.
Titok, hogy könnyeim Érted
Gyöngyözők.

Páll Lajos: Július

Lézeng a nyár, álmodozik,
s a patak víze megszökik,
fehér lángba fagy az akác,
meg nem rezdül napokig.
Zsong a kékség, felhő gyűlne,
de szétoszlik, néhány foszlány
- csakhogy legyen lobogónk is -
fönnakadt Firtos tornácán.
És a kert, a varázsszőnyeg
úszik, lebeg, pillangók közt
most illan el az öröklét.
S mint aki már békét kötött,
lézeng a nyár, álmodozik,
feszült blúza szertepattan,
egy villanás, s feleletül
tollu szállong a magasban!

Pecsét, az Isten trónusán!

Paul Éluard: Bizonyosság

Ha szólok hozzád, csak azért hogy halljalak.
Ha téged hallak, bizonyos az értelem.

Ha mosolyogsz, csak azért, hogy még jobban elboríts.
Ha mosolyogsz, a világ tárul ki elém.

Ha átöllelek, csak magamat folytatom.
Hogyha mi élünk, minden csak örömöt ad.

Ha elhagylak, egymást idézzük azzal is,
s elválásunkkor is találkozunk.

(Illyés Gyula fordítása )

Palotai János: Élj úgy...

Élj úgy, hogy életed
ajándék legyen azoknak,
kik szeretnek Téged.
Élj úgy, hogy gyermekeid
ne kötelességből, szívből szeressenek.

Élj úgy, hogy ne kelljen megbánnod
elhamarkodott tetteidet.
Élj úgy, hogy tiszteljenek,
légy nyílt és őszinte,
de hagyd, hogy szeressenek.

Papp Erika: Mint a tulipánok

Szokatlan utakon járok,
mint a semmitmondó tulipánok,
illattalan lopom magam
a lelketekbe is minden szavam
az emberi meleg vágya,
amiért kínlódom, arra várva,
hogy egyszer szeretni fogtok
úgy ahogy vagyok s nem álmodoztok
soha semmi-semmi másról
csak egy illattalan tulipánról.

Minden új nyarat úgy várok,
mint reszkető kézben tulipánok
egy ház előtt, vagy fák között,
hol a szerelem üdén megkötött
az érkező kedves léptét.
De az én szerelmemre nincs mérték.
Várok. Nézem a köveket,
várom hogy majd önként eljöjjetek.
Mostantól már nem is fájok,
olyan vagyok, mint a tulipánok.