Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Adamecz László

 

 

Adamecz László: Szivárványos lombok közt ...

 

Mint fénykép vagy festmény
a rögzített pillanat,  
úgy meredt ablakomba  
ősznek, estnek alkonya.
 
Rezdületlen álltak ott
bokrok, fák magasan,
alkonyatba bukó nap
simogatta lombjukat.
 
A szél ma messze járt
nem susogtak levelek,
csend ült a kertek alján
belopózott lelkembe.
 
Szivárványos lombok közt
a madár csak néha szólt,
ünnep volt most mindenütt,
szívünkben is béke volt.

Adamecz László: Láttad.e?

 

Láttad-e apró gyermekben
a felnőtti lényeget?

Csodás bájában érvelget,  
amit most játszva mutat,  
és minden nap azt kutatja
míg önfeledten Ő lurkó,  
s tanulatlan, nem tuskó -
  benne van a nagy bölcs,
s mint fán érlelődő gyümölcs,  
derűs mosollyal rád nevet,  
bearanyozza életed.  
Láttad-e apró gyermekben
a mozdulat hevében  
a megfontolt játékosságot?
Láthatod benne magadat,
szívednek kedves párodat,
drága anyádat apádat,
a föld, ég örök szépségét,  
világnak adja készségét  
beragyogja minden napod,
tőle ezt is szívből kapod.

Adamecz László: Ölelésre vágyakozva ...

 

Ó, hányszor vagyunk
ölelésbe menekültek,

gyermekként és megvénülten,  
örömünkben, bánatunkban,
 reményünkben, vágyainkban,
 gyászunkban, magányban,  
valakihez tartozóan,
kétségekben reményt várón,
gyengeségből bűnbánón,  
halált félő ridegségből,
mindig ölelésre vágyunk.  
Menekülünk önmagunktól,
mellőzött életünkből,  
díja legyen hűségünknek, 
  szendergésben vakmerően,
 megbecsülve karjaikban,
ölelésre vágyakozva,  
napfényben és homályban,  
csillagos éjszakákban.

Adamecz László: Lelked ablakába...

 

Lelked ablakába teszem ajándékom,
igaz csak szerény, mégis szívből ajánlom.
Elhoztam néked, hogy derűs legyen élted,
remélem bánatod kicsit elfelejted.

 
Csak néhány sor, mindezt hittel neked hoztam,
nem különleges, hidd el őszintén adtam.
Nehéz idők járnak sajnos mostanában,
szomorúak lettünk már e nagyvilágban.
 
Mindenben részed lehet, bajokban, gondban,
betegségben, félelmekben, magányodban.
Nincs időd, esélyed bízni, reménykedni,
derűs szívvel élni, lassan emelkedni.
 
Lelked ablakába teszem ajándékom,
szívem szeretetét most is neked adom.
Remény, bizalom legyen a holnapokra,
szeressenek, tiszteljenek világodban.
 

Adamecz László: Meggondolhattad volna

 
 
Ifjú daccal a honnan-hová,
a mettől-meddig nem akadály,
távolság, magasság, a mélység,
a bűvölet, szándék nem kétség.
 
Távolság, akár a végtelenbe,
magasság, a hegyre, fellegekbe,
mélység, a barlangba, tengerekbe,
te ott vagy küzdeni a mindenséget.
 
S ragyog arcod, híred előtted,
a célt a média már bezengte,
mi veled vagyunk, mi érted vagyunk,
mi magyar szívvel, mi téged óvunk.
 
A cél megvalósult, mi büszkék vagyunk,
az ifjú hírét világnak adtuk, ,
milyen nagyszerű magyarnak lenni,
egyet közülünk bajnoknak tudni.
 
Zordra fordult időnek váltása,
bajnoknak viharban nehéz járása,
Atyánk, adj erőt neki hazajönni,
küldetését bizton befejezni.
 
Csak a híre jött, ő maga soha,
gyászos lett szívünk, a sors mostoha,
gyermekei árvák már örökre,
kihívásért elcserélted őket.
 
Ifjú daccal a honnan-hová,
a mettől-meddig talán akadály,
távolság, magasság a mélység,
a bűvölet, szándék, talán kétség.

 

Adamecz László hozzászólásai

Szólj hozzá

0.013 mp