Adamecz László

Adamecz László: Szivárványos lombok közt ...

Adamecz László: Láttad.e?
Láttad-e apró gyermekben
a felnőtti lényeget?
Csodás bájában érvelget,
amit most játszva mutat,
és minden nap azt kutatja
míg önfeledten Ő lurkó,
s tanulatlan, nem tuskó -
benne van a nagy bölcs,
s mint fán érlelődő gyümölcs,
derűs mosollyal rád nevet,
bearanyozza életed.
Láttad-e apró gyermekben
a mozdulat hevében
a megfontolt játékosságot?
Láthatod benne magadat,
szívednek kedves párodat,
drága anyádat apádat,
a föld, ég örök szépségét,
világnak adja készségét
beragyogja minden napod,
tőle ezt is szívből kapod.

Adamecz László: Ölelésre vágyakozva ...
Ó, hányszor vagyunk
ölelésbe menekültek,
gyermekként és megvénülten,
örömünkben, bánatunkban,
reményünkben, vágyainkban,
gyászunkban, magányban,
valakihez tartozóan,
kétségekben reményt várón,
gyengeségből bűnbánón,
halált félő ridegségből,
mindig ölelésre vágyunk.
Menekülünk önmagunktól,
mellőzött életünkből,
díja legyen hűségünknek,
szendergésben vakmerően,
megbecsülve karjaikban,
ölelésre vágyakozva,
napfényben és homályban,
csillagos éjszakákban.

Adamecz László: Lelked ablakába...
Lelked ablakába teszem ajándékom,
igaz csak szerény, mégis szívből ajánlom.
Elhoztam néked, hogy derűs legyen élted,
remélem bánatod kicsit elfelejted.
nem különleges, hidd el őszintén adtam.
Nehéz idők járnak sajnos mostanában,
szomorúak lettünk már e nagyvilágban.
betegségben, félelmekben, magányodban.
Nincs időd, esélyed bízni, reménykedni,
derűs szívvel élni, lassan emelkedni.
szívem szeretetét most is neked adom.
Remény, bizalom legyen a holnapokra,
szeressenek, tiszteljenek világodban.

Adamecz László: Meggondolhattad volna
a mettől-meddig nem akadály,
távolság, magasság, a mélység,
a bűvölet, szándék nem kétség.
magasság, a hegyre, fellegekbe,
mélység, a barlangba, tengerekbe,
te ott vagy küzdeni a mindenséget.
a célt a média már bezengte,
mi veled vagyunk, mi érted vagyunk,
mi magyar szívvel, mi téged óvunk.
az ifjú hírét világnak adtuk, ,
milyen nagyszerű magyarnak lenni,
egyet közülünk bajnoknak tudni.
bajnoknak viharban nehéz járása,
Atyánk, adj erőt neki hazajönni,
küldetését bizton befejezni.
gyászos lett szívünk, a sors mostoha,
gyermekei árvák már örökre,
kihívásért elcserélted őket.
a mettől-meddig talán akadály,
távolság, magasság a mélység,
a bűvölet, szándék, talán kétség.

































