Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Anna Ahmatova

2018.12.06

 

 

Anna Ahmatova: Ház a hóban
 
 
Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
 
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
 
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.

Anna Ahmatova: Megjöttél


Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,
mely napverőn is volt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Ahmatova: Az egyszerű, bölcs létet ismerem...


Az egyszerű, bölcs létet ismerem,
Az égre nézek, és Istent imádom,
Hosszan bolyongok kora esteken,
Hogy enyhítsem fölös nyugtalanságom.

Mikor a völgyben bojtorján susog,
És a berkenye sárga fürtje kókad,
Én folyvást vidám verset faragok,
Te múlandó, gyönyörű élet, – rólad.

Itthon vagyok. Kandúrom hízeleg,
Tenyerem nyalja, kéjesen dorombol,
S ragyogó fény gyúl, esti üzenet
A tóparti, tornyos fűrészmalomból.

A csöndet csak ritkán szakítja meg
A gólya a tetőn, kereplő hangon,
S ha most ajtómon kopogsz, jól lehet,
Azt én talán, talán már meg se hallom...

(Szöllősi Dávid fordítása) 

Anna Ahmatova: Mint fehér kő
ott lenn a kútfenéken...

Mint fehér kő ott lenn a kútfenéken,
Szívembe rejtve megbújik egy emlék;
Vigaszom ez, s egyúttal szenvedésem,
Vívni vele nem tudok, nem szeretnék.

Ha bárki most közelről néz szemembe,
Érzem, hogy őt azonnal megpillantja,
És szomorúbb, elgondolkodóbb lenne
Annál, ki ezt a bús mesét csak hallja.

Tudom, hogy tárggyá változtatta Isten,
De meghagyta az embert tudatánál.
Hogy bűvös bánatom örökkön éljen,
Te emlékemmé válva - itt maradtál.

(Szöllősi Dávid fordítása)

Anna Ahmatova: Van számos szó...

Van számos szó, mi egyszer mondható,
Ha ismétled - csak vesztegeted őket.
Csupán a kék ég nem fogyatkozó,
És végtelen kegye a Teremtőnek.

(Szöllősi Dávid fordítása)

Anna Ahmatova: Elvonultság


„Oly sok követ dobtak rám és felém...”

Oly sok követ dobtak rám és felém,
Hogy számomra már egyik sem ijesztő,
És karcsú csapda a torony, hol én
Lakom; magas tornyok között az első.
Az építőinek hálás vagyok,
Ne sújtsa őket többé gond, se bánat,
Innen hamarabb látom a napot
Kelni, s örvendek végső sugarának.
Az ablakomat gyakran lengi be
Messzi északi tengerek szele,
S galamb szemezget kezemből nyugodtan...
Az oldalt pedig, amit félbehagytam,
Csendben, könnyedén, lévén isteni,
A Múzsa keze majd befejezi.

(Szőllősi Dávid fordítása)

Anna Ahmatova: Úgy imádkoztam


Úgy imádkoztam: „Uram, oltsad
Dalolni vágyó süket szomjam!”
De földi lény nem szabadulhat
Soha a földtől, kivált mostan.

Mint áldozati füst, mely nem száll
Föl Dicsfény, Erő trónusáig,
Csak szétterül lent lábaidnál,
Füvet csókol, s mondja imáit,-

Úgy hullok én is, Uram, látod,
Eleidbe, s kérdezem, várom:
Érinti-e majd égi lángod
Hunyt pillám, csodás némaságom?

(Szőllősi Dávid fordítása)

Anna Ahmatova:Mint fehér kő dereng

Mint fehér kő dereng a kútfenéken,
mélyembe zárva bennem él egy emlék.
Ez mindenem: vigaszom, szenvedésem.
Ellene mit tegyek - hiába tennék!

Tudom, meglátja, aki rám hajolva
nagyon-nagyon közelről néz szemembe.
Szomorúbb lesz, és elszorul a torka,
mintha fájdalmas mesére figyelne.

Minden tárgy egy-egy elvarázsolt lélek,
eszmél, hát ember-lelkét hogy feledné?
Örökkön-élő, bűvös szenvedésnek
te változzál át emlékezetemmé.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Ahmatova: Zene

Benne valami bűvös láng lobog,
egybefonódnak távoli vidékek.
Egyedül vele társaloghatok,
amikor mások közel lépni félnek.
Sírgödrömig kísér, ott sem hagy el,
mikor elhagynak sorra a barátok,
mint tavaszi vihar, zeng, énekel,
mintha megszólalnának a virágok.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Ahmatova: Jobb lett volna

 

Jobb lett volna fújnom hetyke dallamot,

s neked - rekedt harmonikán vígat játszanod,

 

mezőn ölelkezve nyári éjszakán,

elveszteni hajamba font selyempátlikám,

 

ringatni ölemben kisded gyermeked,

beosztani gonddal szűkös pénzedet,

 

temetőbe járni gyásznap dálután,

elmerengni a vadon nőtt fehérorgonán.

(Fordította: Rab Zsuzsa)

Anna Ahmatova: A szerelem

Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először látott mosolyban.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Anna Ahmatova: Egyszerű élet


Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.

Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.

Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűvésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.

A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Versek... A.-Á. Hozzászólások  

Anna Ahmatova hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.02 mp