Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Antalffy István

 

 

Antalfy István: Távol

 

Életem túlsó oldaláról
átívelnek a fényjelek,
felfogja az emlékezet,
mit a szeretet behatárol.

Az ősz, a tél, megérkezett,
a percek a tavaszból, nyárból,
lehetek a világon bárhol,
keresek egy idézetet.


Egyet, mit csak én érthetek,
- akárkit meg nem kérdhetek -
nem tud szivem igazáról.


Csak az mondhat ítéletet,
- a világtól ugyanily távol -
aki az árban velem gázol.

Antalfy István: Virágzanak a magnóliák.

 

Hol szemetelő,húst esőben
bontakozott ezernyi virág,
a botanikus kertben immár
virágzanak a magnóliák.

Akkor is sötét volt az ég.
A fellegek fenn csúnya lilák.
a botanikus kertben akkor
még nem nyíltak a magnóliák.


Akkor, a könnyező esőben
ott sétálgatott két vén diák.
Akkor még nem nyíltak, de most már
virágzanak a magnóliák....

Antalfy István: A csend

 
A csend ajándék, szép öröm.
Akaratlan bár,- átölel.
Ilyenkor érzed (érzed-e?)
Valaki hozzád mily közel.
Megérint láthatatlanul,
Tudod, hiszed: szívedbe lát,
S az éltető csendben Te is
Meghallod, megérted szavát.
Antalfy István Valaki fél ...
 

Valaki fut az utcán.
Valaki talán menekül.
Valaki fél
– vagy csak elkésett valahonnan,
de éjszaka van,
késő éjszaka, fénytelen,
és talán kegyetlen is,


valaki fél,
valaki elfutott az utcán,
éji sötét van,
és menekül valaki
– talán mint én,
csak önmaga elől…?

Antalfy István: Egyszeri kaland

Az élet egyszeri kaland,
aréna, vagy cirkuszporond.
kinek mi jár, kinek mi jut,
aranypalást, vagy ócska rongy,
jó- vagy balsors, harc küzdelem,
vagy boldog élet-folyamat,
poklok-pokla vagy fényözön...?
Kastély, vagy betört kirakat?
Honnan indul, és hova ér,
és mit adhat a cím, a rang?
Egyszer mindennek vége lesz.
Az élet- egyszeri kaland...

"Az idő senkinek meg nem áll,
és az élet nem utcabál,
nem csupa vígság és öröm,
nem csupa: "igen", "köszönöm".
Minden nap új harcot teremt,
nehezen születik a rend,
több a gonoszság, mint a jó,
de mindig van vigasztaló."

(Antalfy István)

Antalffy István: Érezned kell

Mit mondhatnék
most még Neked?
Annyi sok év után
bizonyítani, hogy szeretlek,
nagyon és igazán

Érezned kell
szavak nélkül is,
és érzed is, tudom.
Mint az első percben,
amikor
jöttél az utamon,

és nincs vége,
nincs vége még!
Szemembe könny tolul,
mert annál több vagy énnekem,
minél hosszabb az út!

Antalfy István: Szép volt-e?

 

Egy élet vége táján,
hisz véget ér a pályám,
valamit szólni kéne:
az élet vajon – szép-e?

Én eskü alatt vallom
(bár este lett az alkony)
ezernyi mázsa-terhe
rakódott szívre, testre,

mégis, magamat kérdve,
nem azt kérdezem: szép-e?
Szép volt-e, amit éltem?
Mert az élet volt értem,
nem én az életért! Nem!

Antalfy István: Színesedik a világ

 

Az áprilisi napsütésben
Színes, vidám lett a világ,
És tegnap – vagy még a múlt héten? –
Már kikeltek a kislibák.
 
A patak vize fodrozódik,
Ha átszalad rajta a szél,
A nyírfa csendes susogással
A távozó télről mesél.
 
A rigó füttye messze hallik,
- ők ébresztették a napot –
A rét örül, hogy újra zöldül,
S hogy annyi virágot kapott.
 
Igen, az április – bolondos,
Szeleburdi, napos-havas,
Mikor éppen milyen a kedve,
De ez már biztosan – tavasz!
 

Antalffy István hozzászólásai

Szólj hozzá

0.015 mp