Mert csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (...) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak...

Eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra. Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangjuk volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz, és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá, reményed vesztve, csüggedten haladsz el a szürke kövekből rakott alacsony fal mentén, s elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor; elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod.

(Antoine de Saint-Exupéry)

 "A szeretet talán az az út, amely gyengéden visszavezet minket önmagunkhoz."

(Antoine de Saint-Exupéry)

....................

"A csend szintézis, a benső én szintézise, ahol a béke, a rend, a harmónia kialakul. A benső én csendjében teremtődik meg. A csönd nem üresség, nem sivatag. Nem nyílik meg mindjárt. Az ember birodalma bent van, önmagában.
Ami lényeges, láthatatlan. Nem látni semmit, nem hallani semmit, mégis valami sugárzik. Valami mégis csöndesen sugárzik..."
.....................
 (Saint Exupéry: A kisherceg)

..........................

 "A szeretet az a folyamat, melynek során visszavezetlek önmagadhoz."

(Antoine de Saint-Exupéry)

"Ne remélj semmit attól, aki a saját életéért,
nem pedig az öröklétért dolgozik."

(Antoine de Saint-Exupéry)

...........................

Az igazi szerelem nem pazarlódik el. Minél többet adsz, annál több marad belőle neked. Ha igazi forrásra mész vízért, minél többet merítesz, annál bővebben buzog. Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.

(Antoine de Saint-Exupéry)

Antoine de Saint-Exupéry

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért."

(Antoine De Saint-Exupéry)

A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még
más hegyet, mint a három vulkánját, de azok éppen csak a
térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta.
"Egy ekkora hegyről - gondolta - egyetlen szempillantással látni
fogom az egész bolygót meg az összes embert."
De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat.

- Jó napot! - mondta találomra.
- Jó napot!... Jó napot!... Jó napot!... - válaszolta a visszhang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg.
- Ki vagy... ki vagy... ki vagy... - felelte a visszhang.
- Légy a barátom, olyan egyedül vagyok - mondta.
- Egyedül vagyok... egyedül vagyok... egyedül vagyok -
felelte a visszhang.

"Milyen furcsa bolygó! - gondolta a kis herceg.
- Milyen száraz, milyen hegyes, milyen sós.
És az embereknek nincs semmi képzelőtehetségük.
Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik...

Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést..."

(Antoine de Saint-Exupéry )

- Jó napot! - mondták a rózsák.
A kis herceg csak nézte őket. Mind olyanok voltak, mint a virágja.
- Kik vagytok? - kérdezte meghökkenten.
- Rózsák vagyunk - felelték a rózsák.
- Ó! - mondta a kis herceg.
És nagyon boldogtalannak érezte magát. Neki a virágja azt mesélte, hogy sehol a világon nincsen párja; és most ott volt előtte ötezer, szakasztott ugyanolyan, egyetlen kertben!
"Hogy bosszankodnék, ha látná! - gondolta. - Iszonyatosan köhécselne, és úgy tenne, mint aki a halálán van, csak hogy nevetségessé ne váljék. Nekem pedig úgy kellene tennem, mintha ápolnám; különben még valóban meghalna, csak hogy megszégyenítsen..."
És utána még ezt gondolta: "Azt hittem, gazdag vagyok, van egy párjanincs virágom; és lám, nincs, csak egy közönséges rózsám. Ezzel meg a három térdig érő vulkánommal, melyek közül az egyik talán egyszer s mindenkorra kialudt, igazán nem vagyok valami híres nagy herceg..."
Lefeküdt a fűbe, és sírni kezdett.

(Antoine de Saint-Exupéry - A KIS HERCEG )

A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz. A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. 
Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.
A magát kiteregető szerelem közönséges szerelem. Aki szeret, csendben szemléli istenét, és csendben érintkezik vele.

(Antoine de Saint -Exupéry)

"A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki."

(Antoine de Saint-Exupéry)

"...nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni,
hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle."

(Antoine de Saint-Exupéry)

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

(Antoine de Saint-Exupéry)