Árvai Emil

Árvai Emil: Most csendre vágyom
Most csendre vágyom - de magamban is,
hol gondolatoknak már zaja nincs.
Kérdéseimet is csendre intem,
halk, szelíd hangot keresek éppen.
A találkozás csendjére vágyom:
a Mindenható, hogy rám találjon.

Árvai Emil: Szókereső
puha ceruzáért, s ha tompa
nem baj, csak ne legyen goromba,
nem rajzolok épp csatabárdot.
Rajzolok inkább halvány reményt,
hogy szót ért még ember és ember,
s tudunk egymásnak szeretettel
életet adni, lelki segélyt.
Mert én már vitázni nem bírok:
előre fáj minden sérelem,
amit kapok és amit adok.
Puha ceruzáért kutatok
hát: várj egy kicsit, mert keresem
a legszebb szót, hisz NEKED írok!...

Árvai Emil: Virágének
Megszólalnak a néma virágok,
elszavalnak egy szívbeli álmot,
két remegő kéz amit dadog:
Tiéd vagyok!
Tiéd vagyok...
Mézes-hetekből évek lesznek,
s talaján az égi kegyelemnek,
megszínesítve a szürke világot,
nyílnak virágok,
nyílnak virágok...
...És ha a naptár úgy mutat,
meglepni édes párunkat,
szerelmes férj ma mi mást ad:
virágokat egy virágnak,
virágokat egy virágnak...

Árvai Emil: Voltunk-e
Tényleg rövid az élet,
az élők mind elenyésznek;
egy-két nemzedék múlva,
voltunk-e, senki se tudja...
Egyedül az ér csak valamit,
hogy szerettem szívből Valakit:
Ő lenyúl a halálba értem,
mint halász a gyöngyért a mélyben...

Árvai Emil: Barátaim
Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

Árvai Emil: Kérdések kérdése
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!

































