Balázs László: Közel

Szeretlek...
Egyedül vagyunk
Ketten.
Végre közel...
Homlokom
Homlokodon
Simogatva nézel,
Ahogy én is nézem szemed
Olyan közelről
Ahogy csak lehet.
Ringat e csillogó világ
Kívül megszűnt minden
Mintha tűzbe néznék,
S a tűzben nyert ártatlanság
Rabul ejti szemem.
Mint az időt a pillanat,
Mely most megszelídül
S reszketve lapul
Majd elcsitul köztünk.
Nincs jövő, nincs múlt
Csak szívdobbanás
S szelíden fekszik lábunkhoz.
Az elmúlás.

Balázs László: Még annyi sem

Arcomba forduló
Kósza déli szél
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem,
Hogy szemedbe hulló hajadon át
Nézz rám ismét, úgy ahogy rég,
Melybe akkor belehalt a tél.

Meg a csapongó szél nyomában
A szerteszórt távoli illat
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem
És lehunyt szemmel a tavaszt érzem
Újra messze hív mosolyod
Átszínezve a jeltelen napot.

Vagy az úton zörrenő kődarab
Sehova sem tartó lépteim alatt
Épp csak ennyi kell
...vagy még ennyi sem,
És az idő szelíden lép oldalt.
Sétánknak engedve megint utat
A nyári fák alatt.

És a parti út végén ülő magány
Ezen a ködös őszi délután
Most csak ennyi kell...

Balázs László: Sokadik ősz

Halkuló napok
hagynak még időt
holnapot felejtő
ábrándozásra,
ahogy finoman simul
újra az ősz a nyárba.
A partok előtt
ringatna még
egy kis darab kéket
a lassuló víz,
míg a leszálló est
dallá nem oldja
eltűnő színeit.
Sötétlő tükrében
magamra maradtam
és az éj dallamára
ringatlak magamban.

Balázs László

Sós illatú szél
Rohanja be a partot
Nyugtot keresve
*
Hullámmorajban
Halk sóhajod visszhangzik
A végtelenből

Balázs László: A búcsú csendje

Ne húzd el gyorsan kezed.
Nem maradt már más,
A szavakat neked adtam
Neked adom most a csendet:
A sziget fáit a folyó partját
Az elakadt szavak helyét
Az első csók forró csendjét
S karodban a megnyugvást
Az ígéretet szemedben
A beszédes hallgatást
A tested csendjét, hol érzem szíved
Téli estét s nyári délutánt.
A kezemét és kezed csendjét
Simogató jelbeszédét
Az ölelés néma sóhaját
És szívem ütemében a csendet,
Azt a másodpercnyi halált. 

Balázs László: Tengernél

Én szerettem volna megmutatni a tengert,
önzőn, mintha enyém volna.
A parton szótlanul fogni kezed,
s szemedbe veszni...
Ezt szerettem volna...
Ahol Te a távolban,
én tekintetedben
keresem, majd találom
a messzi végtelent,
s csendes sétánk közben
szabaddá válni.
Ezt szerettem volna...
Szerelmünkben megnyugodni,
míg el nem mossa nyomunkat
a morajló pillanat.

Balázs László: Persze...

valamennyire
megszelídítettél,
eddig tőled
kaptam a reggelt
most
visszavaduló
szívvel
enyémek az
esték.

Balázs László: Reggel

Szemem sem
nyitnám ki még,
csak várnék.
Most úgy vagyok,
hogy tőled kellene
a reggel.
Kezedből
elvenném
szelíden,
és könnyedén
hátralevő időm...

Balázs László: Közelítő tavasz

Balázs László:Tél

Épp csak átgördül
a déli dombokon
a téli nap
elszáradt fűszálak
a szélben
rétet játszanak
Szép ez.
Szeretnem kellene
a fény metszette
kék árnyakat
karcos ablakvilágom,
a jégbe zárt gyümölcsöt
a ház előtti havas ágon,
a forró bögrére
fonódó délutánt,
hunyorgó nyugalmat
és - ha pontosan nem is értem -
a parázs csendjéből
olvasni rólad
csendben.

Balázs László: Álmok
 

Az alkony tűntével
magára maradt az este.
Fények nélkül,
vakon révedezve,
keresve álmot,
mint nyugvóhelyet,
álmot,
hol az idő csendben visszaforog,
hová még visszatalálnak
az elvétett napok.

Balázs László: Utam...

Balázs László: Ha majd átölelsz...

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Balázs László: Ahogy azt kell

Lobbanó lángból
Születni szállni
Szállni az égre
Éjbe font füstben
Szárnyalni szépen
Szemben a széllel
Hullni harmatba
Hullani hóba
Tűz mellett fázni
Fényleni dalban
S ha dúdol az este...
Kihunyni halkan.

Balázs László: Sötétedés

Az alkony tűntével
Magára maradt az este.
Fények nélkül,
Vakon révedezve,
Keresve álmot,
Mint nyugvóhelyet.
Álmot,
Hol az idő csendben visszaforog,
Ahová visszatalálnak
Az elvétett napok.