Barnaky Miklós

Belépés

Oldalak

Képgalériák

Legfrissebb

Linkek

Friss hozzászólások

Tyumpe
Szeretet- idézetek...
Básthy Tibor
Szent-Gály Kata
Jakabné Csóti Csilla
Szent-Gály Kata
DR SZERDAHELYI KATALIN
Falu Tamás
Gősi Vali
Gősi Vali versei...
Bardocz Éva
Kálnay Adél
Kisné Dudás Mária
Bódás János versei
Nay Jenő
Fésűs Éva versei...
Gősi Vali
Gősi Vali versei...
Lengyel Jánosné
Sárhelyi Erika versei...

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

Az a rózsa, amelyik

a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

"Az ember erősebb,

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

Barnaky Miklós

2018.12.08

Barnaky Miklós: Tájkép

Áttetsző sóhaj leng a fák ágai közt.
A távolban a lebukó napkorong
utolsó sugarai csordulnak le a sziklákon.
A pocsolyákban megdermedt az idő,
a föld szorításában
a tó víztükre szilánkokra hasadt.
A fák közé beszivárog a sötétség,
s a feltámadó szél kisöpri
az elmúló nap szétmáló porait.

Barnaky Miklós: Ma

Szemedbe nézve emlékek sokasága merül fel bennem;
első találkozásunk, első csókunk emléke; önfeledt kacagásod,
ahogy vad rohanással hagytuk magunk mögött a város
kőrengetegét -

de már nem látom a fényt; az újdonság varázsa elveszett,
s mi némán kérdezzük egymást a múlt felől -

bocsáss meg, kedves -

egymásnak csapódó sorsunk mindkettőnk életéből elvett,
s hozzáadott valamit, s most magányba félrehúzódva várjuk,
hogy begyógyuljon a seb.

Mégis; megérte -

Barnaky Miklós: Távolság

Ha néha, éjjelente meg- megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vígaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csilagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy.

Barnaky Miklós: Még hiszek

Még hiszek a jóban,
az ösztön hatalmában,
az írt szó varázsában
a deus ex machinában.

Még hiszek.

De a hit már kevés,
hisz az örök kétkedés
a jó reménytelen harca,
az ösztön kudarca,
a szó hazug mivolta
visszatántorít.

De nem győzte még le
hitem az életben,
a bennem, értem élő én-istenben,
az érző, gondolkodó emberben.

Még nem.

Barnakay Miklós: Esti levélzárás

Nézd, én kedvesem, nézd!

A lenyugvó napkorong fénye
még egyszer feltör az égre
és elhal -

én örökkön ragyogó fénnyel
várok rád minden éjjel
és nappal
és bárhol -

bárcsak ne lennél oly távol -
nagyon hiányzol!

Álmokat hoz rám az este,
s én szemeid keresve
hunyom le szemem -

Barnaky Miklós

(Megpróbálok most pátoszosság)

Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ebben a levélben.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp szólhassak
hozzád.

Emlékszel?
Akkor egy pillantással megértettük egymást.
Ma egymás szavait sem értjük igazán.
Egy végtelennek tetsző sínpár két oldala vagyunk;
nem közeledhetünk egymáshoz - de el sem távolodhatunk.
Így haladunk egymás mellett, szótlanul (lélekben szótlanul,
a szánk be nem áll. Nem bírjuk a csendet.)
Mikor elmész, egy nap, egy óra, egy perc elteltével már
hiányzol; nemcsak a tudatomnak - fizikai fájdalmat okoz,
hogy nem vagy mellettem. Aztán újra látlak, hallom a hangod,
s mint a gyermek, ki túl-bonyolult játékot kap - nem tudtam
mit kezdeni veled. Csak megyünk egymás mellett szótlanul
(lélekben szótlanul, a szánk be nem áll. Leplezni akarjuk a
csendet.)

Megpróbálok most pátoszosság
és sóhajok nélkül szólni hozzád
ennyi hónap után.
Üzenni, kérni, súgni valamit;
vagy csak úgy, hogy épp mondjak
valamit.

Barnaky Miklós: Kövek között

Kövek között,
hol a csend lapul,
hol a konok hallgatás peremén
a szó oly lassan alakul,
rád várok én...

Barnaky Miklós: Tudod te!

Tudod te jól,
mit érzek irántad,
mégis kérdezed.

Tudom én jól,
nem mondok titkokat,
mégis felelek.

Százszor is még,
vagy akár ezerszer;
szeretlek, szeretlek, szeretlek;
ahogy csak szerethet ember!

Barnaky Miklós: Leszel-e?

Leszel-e ház, hol lakhatom,
Leszel-e ágy, hol alhatom,
Leszel-e szó, kimondható,
Leszel-e hang, meghallható?

Leszel-e kar, hogy felsegíts,
Leszel-e nap, hogy felhevíts,
Leszel-e vágy, ami felkavar,
Leszel-e az, ki engem akar?

Barnakay Miklós: Megérte

egymásnak csapódó sorsunk

mindkettőnk életéből elvett,
s hozzáadott valamit,
s most magányba félrehúzódva
várjuk,
hogy begyógyuljon a seb

Mégis megérte !

Barnaky Miklós: Jó lenne

Jó lenne hinni,
hogy igaz még a hit;
a szó, a mosoly, a szeretet -
hogy nem takargat semmit.

Jó volna hinni, hogy mindez
jelent még valamit.