Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Benyó Judit

2019.04.22

 

 

 

Benyó Judit: Szeretlek

 
Szeretlek, ahogy szeretem az esőt, a hóesést,
 
a vihart, a táncot és az utazást,
 
ahogy jó álmaimat, reményeimet,
 
ahogy a folyókat, patakokat, tengereket, óceánokat szeretem,
 
ahogy a titokzatos hegyeket, dombokat, végetnemérő utakat,
 
szeretlek, ahogy ősszel a mustot és a szőlőt, a bort szeretem,
 
ahogy a nyár legfinomabb gyümölcsét, a körtét, a meggyet
 
szeretem.
 
Szeretlek, ahogy a jóságot és a hűséget szeretem,
 
szeretlek, ahogy a vakmerőséget és a dacot szeretem,
 
szeretlek, ahogy a harcot és az igazságot szeretem!
 
Szeretlek, ahogy a tavaszt szeretem,
 
nyíló, rügyező gyümölcsfákat áprilisban,
 
ahogy a nyarat szeretem, és az ősz szomorúságát,
 
a vadgesztenyék illatát szeretem,
 
szeretlek, ahogy a gyertyák sistergését,
 
szeretlek, ahogy az eget szeretem, amikor a szél felkorbácsolja
 
sötétvörösre a látóhatárt,
 
ahogy a hidakat szeretem, a várakat és a harangzúgást.
 
Szeretlek, ahogy a tücsökciripelést szeretem,
 
ahogy az őzek, szarvasok szökkenését,
 
díszes fácánok repülését szeretem,
 
ahogy a harmonikaszót és a vad dobpergést szeretem.
 
Szeretlek, ahogy Afrikát, az őserdők bujaságát és gazdagságát
 
szeretem,
 
ahogy az Antarktisz örök jegét szeretem,
 
szeretlek, ahogy a világ legpompásabb vízesését,
 
ahogy a földgolyó belsejét szeretem,
 
szeretlek, mint a természet egészét,
 
mint a völgyeket, sziklákat, sivatagokat és a sztyeppéket.
 
Szeretlek, mint minden tiszta élőlényt ezen a földön,
 
ahogy a mindennapi kenyeremet szeretem,
 
ahogy a mézet, mákot, fűszereket és a tejet szeretem,
 
ahogy a vidámságot és a játékot szeretem,
 
nyár közepén a tarló és a szalmakazal illatát szeretem,
 
ahogy a vadvirágokat, lucernát, piros csipkebogyókat,
 
vadkacsákat, halakat szeretem,
 
amikor bolondosan a folyóba buknak,
 
szeretlek, ahogy az éjszakákat szeretem,
 
szeretlek, ha ébren vagy és amikor énekelsz,
 
amikor fütyörészel,
 
szeretlek, amikor nevetsz,
 
még soha senkit nem láttam így nevetni!

Benyó Judit: Még mindig mint egy kisgyerek

Még mindig mint egy kisgyerek,
bámulom az életet,
koldulom az életet!
Még mindig mint egy kisgyerek,
örülök, fűnek, fának, virágnak,
és egyre csak reménykedek.
Itt kuporgok egy tisztáson,
hogy senki ne bántson,
hogy senki ne lásson!

Benyó Judit: A tűzliliom bársony szirmai

Madár-ördögök csapdosnak,
áprilisi éjszaka,
a hold mámoros, részeg,
ingatja fejét a sötétben
kedvesem,
megrezzennek a tűzliliom
bársony szirmai,
belekiáltok az éjszakába,
hasonfekve várlak,
remegek
és didergek.

Benyó Judit: Egy kertben

Egy kertben vagyok,
hol minden csipogó,
madárkák
és elhullatott jázminlevelek -
enyhe zümmögés
a rezdülés nélküli időben.
Egy kertben vagyok,
melyet az este úgy ér,
bántatlan, bódultan,
ahogy a bordó rózsák
tömör fejét megérintem.
Tekintetemben már nincs illúzió.
Jó volna, ha valaki hozzám
megérkezne!
Csak idegenek jönnek mindig.

Benyó Judit: A nap legforóbb perceiben

A nap legforróbb perceiben
hullámzó-repülésű, fényes, bronzszínű
falevelek, aranyló bokrok között
szorosan a szívem fölé bújsz -
gerinced törékenylevelű erdei zsurlóként
hajlik
a halványpiros nap szárnya alatt.

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Versek... B. Hozzászólások  

Benyó Judit hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.031 mp