Bródy János: Későre jár

Későre jár, kedvesem
A fáradt nap elpihen
Lehunyja már tiszta kék szemét az ég
Szép álmokat küld feléd

 Későre jár, kedvesem
Nincs mára több énekem
Holnap talán megint találkozhatunk
De addig még álmodunk

 Későre jár, kedvesem
Búcsúzni kell, azt hiszem
Most véget ért életedből még egy nap
Remélem, még sok marad

" A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen,
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul."

(Bródy János)

Bródy János: Végtelen szerelem

Úgy jött, mint az édes álom
váratlanul, oly hirtelen
Ott állt, s úgy mosolygott énrám
hogy éreztem, rég ismerem

Csillagfény tündökölt szemében
így szólt – Jöjj, kedvesem!
Álltam mozdulatlan némán
csak néztem arcát – ó, istenem

Karját az én karomba fűzte
éreztem bőrét, az illatát
Lassan ballagtunk az úton
a szél sodorta aranyhaját

Csillagfény tündökölt szemében
bűbáj dalt énekelt
Később összebújtunk csendben
én átöleltem, s ő átölelt

Ő volt a végtelen szerelem
Ha elmondod, nem hiszem
de most már ismerem
Éreztem, mért végtelen

Halkan, hogy senki meg ne hallja
fülembe súgta csillagnevét
A fűben átöleltük egymást
s hallgattuk csendben a lágy zenét

Bródy János: Amíg emlékezünk

Eltűnt egy dal, aki ismerte, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk
Eltűnt egy vers, aki olvasta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

Hol van a dal hova tűnt,
hova tűnt az a sok virág
Hol van a tánc hova tűnt,
hova tűnt az az ifjúság
Bennünk él tovább

Eltűnt egy szó, aki hallotta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk
Eltűnt egy kép, aki láthatta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

Hol van a dal
hova tűnt, hova tűnt az a sok virág
Hol van a tánc
hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság
Bennünk él tovább

Eltűnt egy tánc, aki táncolta, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk
Eltűnt egy lány, aki elvitte, szóljon
addig még él, amíg emlékezünk

Hol van a dal

hova tűnt, hova tűnt az a sok virág
Hol van a tánc
hova tűnt, hova tűnt az az ifjúság
Bennünk él tovább

Bródy János
Minden felnőt volt egyszer gyerek

Pár éve még, vagy régebben talán
a nézőtéren ült egy fiú és egy kisleány
Még nem ismerték egymást, csak hallgatták a dalt
és néhány sor a kis szivükben nagy vihart kavart

Mert arról szólt a dal, hogy eljön az idő
Amikor majd minden rossz gyerek nagyra nő
S ha nem tanulja meg, hogy hol van a határ
romba dönt majd mindent, ami körülötte áll

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
és felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk
- Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk!

Felnőtt ma már a kisfiú s a lány
láthattad őket egymás oldalán
Szinházba járnak és könnyen meglehet
hogy mellettük ül néhány új kisgyerek

És ott vannak ők, sokat megélt szülők
kik mindig elmesélik, miként volt azelőtt, remélem
Tudják ma már, hogy hol van a határ
hol minden józan ember bölcsen megáll

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
és felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk
- Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk!

Bródy János: Előrejelzés
 

Valahonnan mindig fújnak a szellők
Valamerre rnindig fényes az ég
S ki a széllel szembeszáll
Az se tudja, merre jár
A szél
Megfordul és utolér

Valamerre mindig állnak a jelzők
Valahonnan mindig jön a vihar
S aki szélkakasnak áll
Az se tudja, mire vár
A szél
Csak megfordul, ha odaér

Mielőtt előrejelzést írnál
Mondd meg: ha nem fúj a szél, mit csinál?
És hogyha bizonyos dolgokat mégis tudnál
Írd meg: ha nem fúj a szél, mit csinál?

Bródy János: A könnyek országa

A könnyek országa oly titokzatos világ
Az erdőt néha eltakarja néhány kis faág
Sűrű lombok árnyékában a bánat vándorol
És sohasem tudhatod, hogy kivel találkozol

A könnyek országában ködbe bújnak el a hegyek
S a völgyekben vadon virágzik az emlékezet
A folyók árja meg nem valósult álmokat sodor
A könnyek országában jobb, ha nem csodálkozol

A könnyek országába nem kell pecsétes útlevél
Hogy rejtett útjait bejárd, nem kell engedély
De könnyen fogva tart egy elszárad virág
A könnyek országa oly titokzatos vil

Bródy János: Ne várd a Májust

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem
A szíved melegét tedd el nekem
Én majd a szemed fényét őrizem

Szedd össze mindazt, ami megmarad
Csak lassan égesd el a vágyakat
Csavard a lángot lejjebb, kedvesem
A tűzre szükség lesz még, úgy hiszem

Ne várd a májust, hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz
S ha fázol, bújj az ágyba velem

Szelíd legyél, derűs és hallgatag
És bölcs mosollyal tűrd, ha bántanak
Legyél folyó, s ha támad majd a tél
Páncélod lesz kemény és hófehér

Ijesztő szelek fújnak, kedvesem
Nem hoznak több tavaszt el fényesen
Fejünkre hullanak a csillagok
Rémülten ébrednek az álmodók

Készülj a hosszú télre, kedvesem
Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem

 Bródy János: Ha én rózsa volnék

Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.