Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Cseh Katalin

 

 

 

Cseh Katalin: Csönd és álom

 
Álomban születik a csönd
Csöndben születnek az álmok
Minden álmot mit örököltem
Belső csöndembe zárok

Álom partján kószáló csönd
Csönd peremén szepegő álom
Álom-parketten egyedül
Csönd táncát hajnalig járom

Álom ölében szundító csönd
Csönd-cipőben tipegő álom
Meddig kell még álmok mögött
Csönd-várószobában állnom?!

Cseh Katalin: Csöndövezet

Csöndövezet
Csönd övezett
Csöndben nyílik
A lélegzet
Csöndbe fúlnak
Kósza szavak
Csönd hajában
Rongyos szalag
Kalapnyi csönd
A polcokon
Csönd rágódik
A csontokon
Csönd szemében
Enyhe bánat
Láttál-e már
Feléd hajló
Csöndtől lucskos ágat?

Cseh Katalin: Mintha

Mintha árnyék mintha fény
mintha te mintha én
mintha zaj mintha csend
mintha káosz mintha rend
mintha tél mintha nyár
mintha hó mintha sár
mintha víz mintha tűz
mintha illat mintha bűz
mintha igen mintha nem
mintha lenn mintha fenn
mintha sekély mintha mély
mintha nappal mintha éj
mintha föld mintha ég
mintha csónak mintha stég
mintha már (nem) mintha még
mintha Isten kezét fognám
s vezetne a lélek hosszán

Cseh Katalin: Az alázatról

Az alázat a szárny
Mely feléd visz Istenem
Árnya megelőz elsuhan
S szíven üt a csönd hirtelen

Cseh Katalin: Fák

Fákat álmodtam
Nem létező fákat
Rebbenő riadt ágat
Ágtörést reccsenést
Árnysötét remegést
Avart az ösvényen
Levél-magányt a sövényen
Lombsörényt lobogást
Odúcsönd-csobogást


Cseh Katalin: Vágy

Csak azt a házat
Szeretném látni
- esőcsatornáját -
a szobákban a
nyári délután
árnysuhanását
az asztalon a
galléros vázát
szeretnék ülni
a konyhaszéken
s hallgatni hosszan
mit mesél az a valaki
akinek már a nevére
sem emlékszem
az arcára sem
csak az anyajegyére
szeretnék a kamrába
is benézni
a befőttesüvegek
gyülekezetére
a minden ajtónyitásra
lebbenő papírcsipkékre
szeretnék sokáig
elidőzni az udvaron
a diófa árnyékában
a testet öltött
benyomások szárnyékában
csak azt a házat
szeretném látni
nem tulajdonom
nem is örökségem
benne álmod(oz)ik
kvázi öröklétem

Cseh Katalin: Mámor

Az ünnep mámora
csillogás felszín lárma
a pompa cellájába zárva
kamrakulcs-csont a zsebben
-  hangozhatna ez szebben? -
minden csillár fölragyog
szédülök ellengek
önmagam fölött lebegek
leszállni képtelen vagyok
csak elszállni
de hol a határ?
hol lehet megállni?
(csak egy pillanatra)
ha tudod a választ
szólj nekem
átutazóban a lelkemen

Cseh Katalin: Csöndvirág

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

Cseh Katalin hozzászólásai

Szólj hozzá

0.017 mp