Cseh Katalin

Cseh Katalin: Csönd és álom
Csöndben születnek az álmok
Minden álmot mit örököltem
Belső csöndembe zárok
Álom partján kószáló csönd
Csönd peremén szepegő álom
Álom-parketten egyedül
Csönd táncát hajnalig járom
Álom ölében szundító csönd
Csönd-cipőben tipegő álom
Meddig kell még álmok mögött
Csönd-várószobában állnom?!

Cseh Katalin: Csöndövezet
Csöndövezet
Csönd övezett
Csöndben nyílik
A lélegzet
Csöndbe fúlnak
Kósza szavak
Csönd hajában
Rongyos szalag
Kalapnyi csönd
A polcokon
Csönd rágódik
A csontokon
Csönd szemében
Enyhe bánat
Láttál-e már
Feléd hajló
Csöndtől lucskos ágat?

Cseh Katalin: Mintha
mintha te mintha én
mintha zaj mintha csend
mintha káosz mintha rend
mintha tél mintha nyár
mintha hó mintha sár
mintha víz mintha tűz
mintha illat mintha bűz
mintha igen mintha nem
mintha lenn mintha fenn
mintha sekély mintha mély
mintha nappal mintha éj
mintha föld mintha ég
mintha csónak mintha stég
mintha már (nem) mintha még
mintha Isten kezét fognám
s vezetne a lélek hosszán

Cseh Katalin: Az alázatról
Az alázat a szárny
Mely feléd visz Istenem
Árnya megelőz elsuhan
S szíven üt a csönd hirtelen

Cseh Katalin: Fák
Fákat álmodtam
Nem létező fákat
Rebbenő riadt ágat
Ágtörést reccsenést
Árnysötét remegést
Avart az ösvényen
Levél-magányt a sövényen
Lombsörényt lobogást
Odúcsönd-csobogást

Cseh Katalin: Vágy
Csak azt a házat
Szeretném látni
- esőcsatornáját -
a szobákban a
nyári délután
árnysuhanását
az asztalon a
galléros vázát
szeretnék ülni
a konyhaszéken
s hallgatni hosszan
mit mesél az a valaki
akinek már a nevére
sem emlékszem
az arcára sem
csak az anyajegyére
szeretnék a kamrába
is benézni
a befőttesüvegek
gyülekezetére
a minden ajtónyitásra
lebbenő papírcsipkékre
szeretnék sokáig
elidőzni az udvaron
a diófa árnyékában
a testet öltött
benyomások szárnyékában
csak azt a házat
szeretném látni
nem tulajdonom
nem is örökségem
benne álmod(oz)ik
kvázi öröklétem

Cseh Katalin: Mámor
csillogás felszín lárma
a pompa cellájába zárva
kamrakulcs-csont a zsebben
- hangozhatna ez szebben? -
minden csillár fölragyog
szédülök ellengek
önmagam fölött lebegek
leszállni képtelen vagyok
csak elszállni
de hol a határ?
hol lehet megállni?
(csak egy pillanatra)
ha tudod a választ
szólj nekem
átutazóban a lelkemen

Cseh Katalin: Csöndvirág
Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.
Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

































