Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád.

(Csitáry-Hock Tamás)

Ugye, gyönyörű? A tűz, ami lobog benne. Ahogy ropognak az izzó fák, ahogy pattog a parázs. Ahogy ülünk itt ketten, szótlanul, a lángok fényében. Ahogy átölellek, s te pontosan tudod, mit mondok ebben az ölelésben. Ahogy ez a tűz, ahogy ez a meleg, ahogy ez az érzés beszél helyettem... helyetted. És mi ülünk. Ketten egy kandalló előtt. A szívünk előtt.

(Csitáry-Hock Tamás)

Nem az számít, ki mit gondol – rólad… Az számít, ki szeret – téged.
Nem az a fontos, aki arcával mosolyog csak Rád, az a fontos, aki lelkével teszi. Nem az számít, aki mindent tud rólad, az számít, aki szívedet ismeri. Nem az a fontos, aki szemével néz téged, csak az, aki szívével lát. Ne törődj azzal, aki csak kapni akar tőled, azzal foglalkozz, aki adni is akar. Nem az a fontos, aki a hiányt nézi benned, csak az, aki kincseidet látja. Ne azzal foglalkozz, aki saját képére akar formálni…
…csak azzal, aki a sajátodra.

Van egy különleges találkozás. Minden másnál több, szebb, értékesebb. Semmihez sem mérhető, semmivel sem mérhető. Talán csak csodákkal. Mert a legszebb dolog a világon, ha találkozol valakivel, akivel egy a lelked. Mert ebből a találkozásból csodák születnek.

(Csitáry-Hock Tamás)

Van egy gyógyszer... nagyon különleges. (...) Minden benne van. Amire szükséged van. Gyógyír mindenre. Egyszerre szeretet, bizalom, hit, erő, gyengédség... nincs jobb orvosság a világon. Minden benne van, ami az élethez kell. A boldog, felszabadult élethez. Adagolása nincs korlátokhoz kötve, sőt, az a legjobb, ha minél többet kapsz belőle naponta. A legtökéletesebb orvosság... mellékhatások nélkül. Úgy hívják: ölelés.

(Csitáry-Hock Tamás)

Van a szerelem... A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát.

(Csitáry-Hock Tamás)

Lehet rosszul is szeretni...

Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van.
Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó. És nem neki.
Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik, mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést.
És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki. Ölelést apró kézfogás helyett,szavakat csend helyett, szomorúságot mosoly helyett.
Igen.
Ez a titok.
Meghallgatni a másikat... figyelni rá. Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki. Ez a szeretet.
A jó szeretet.
(Csitáry-Hock Tamás)

Az Út. Amit annyian megjártak már. Talán többször is. Mert kerestek valamit. Valakit. Válaszokat, önmagukat. És itt találtak rá. Ezen a nehéz, próbákkal teli hosszú úton. Ahogy én is. Az Úton. De egy másikon. Mert nekem más az utam. Máshol, és más. Nekem Te vagy az Út, Kedves. Nehéz Út. Nagyon nehéz. Próbákkal, akadályokkal, tövisekkel. A hosszát pedig nem tudom. De mégis csodálatos Út. Csak így csodálatos. Naponta új csodákkal, felfedezésekkel, tanításokkal. És céllal.

(Csitáry-Hock Tamás)

"Jön egy nap. Aminek a reggelét éppúgy utálod, mint az összes eddigit.
Ám a napkelte és a napnyugta között történik valami. És este már másként gondolsz
a következő reggelre "
(Csitáry-Hock Tamás)

Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet.
Ilyen egyszerű.

(Csitáry-Hock Tamás)

" A pillanatok nem vesznek el soha. A legszebb pillanatokból áll össze az a kép, amit Életnek nevezünk."
(Csitáry-Hock Tamás)

Van olyan Szeretet, ami egy, oszthatatlan: ez az, amit az iránt az egy iránt érzel, aki a társad az életben. Aki a lelked párja, akinél a szíved van. Ezt a szeretetet, ami összeköt vele, mással nem tudod megosztani. Még ha akarnád, akkor is képtelen lennél rá. Mert csak az övé. Ez a legnagyobb, legkülönlegesebb szeretet, az élet legnagyobb ajándéka és köteléke.

(Csitáry-Hock Tamás)

" A legnagyobb siker mindig az, ha adhatok nektek valamit, ami szebbé teszi a napjaitokat, ami erősít, ami útmutatást ad. Ez a legszebb siker."

(Csitáry-Hock Tamás)

Te is hangszer vagy, hegedű. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze.

(Csitáry-Hock Tamás)

"...nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan.
Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt.
A lelkemben."

(Csitáry-Hock Tamás)

Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.

(Csitáry-Hock Tamás)

 Csitáry-Hock Tamás:Van egy fészek ...

Nem csak a madárnak van fészke. A léleknek is.
Van egy fészek, ahol a lélek ugyanígy otthon lehet.
Ahonnan szárnyra kelhet, és ahová visszatérhet.
Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést. És nyugalmat.
Egy ölelő érzést. Otthont.
Ahol a szárnyaló lélek biztonságban lehet, ahol új erőt kaphat.
A további szárnyaláshoz. Igen, van ilyen fészek.
Egy szív. Az Ő szíve.

Csitáry-Hock Tamás: Ha valaki ...

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát.
Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben.
Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni.
És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

Benned van...

És időnként megjelenik. És piszkálni kezd. Te pedig egyre rosszabbul érzed magad. Bosszant, szabadulni szeretnél tőle, de nem megy. Mert benned van. Részed. Ő is te vagy. Mégis bosszant, mégsem akarod. De fogadd el. Hiszen ember vagy. És ha ő nem lenne benned, te sem tudnád, hogy az ellentéte is létezik. Az ellentéte is benned él. Ha nem fáznánk, nem tudnánk értékelni a Nap melegét. Ha nem fájna az ütés, nem tudnánk értékelni a simogatás kényeztetését. Ha nem lenne távolság, nem értékelnénk a közelséget. És azt sem tudnád, hogy hiányzik, ha mindig veled van. Ha nem lenne rossz, nem lenne jó sem. Mert nem tudnánk, mit jelent a jó fogalma. Hiszen egy természetes állapot lenne, egy megszokott állapot, ezért értékelni sem tudnánk. Mert a Napfényt is sötét, hideg napokon tudjuk igazán értékelni. A közelséget is akkor értékeled, ha már volt távol is. És a jelenléte is akkor válik igazi értékké, ha már egyszer is hiányzott. Minden jót a rossz ismeretében értékelünk. Minden a rossztól válik jóvá. És ha magadban is felfedezed a rosszat, amit nem akarsz, amit utálsz, amit szeretnél kiűzni, akkor tudnod kell, hogy valójában ezért tudsz jó lenni. Mert a rossz késztet arra, hogy a jóra törekedj, a jóba menekülj előle. És ha ez megtörténik, akkor nem kell a rossztól félned. Mert segít. Segít a jó felé igyekezni, a jóra vágyni. És így válik minden rossz jóra.
Csak hinni kell.

(Csitáry-Hock Tamás)