Csurai Zsófia: sötétben

minden éjjel azt álmodom
hogy az ablaknál állsz
és soha többet
nem leszel ugyanolyan
mint amilyennek akartalak
mert nem engem vártál

azzal a megmagyarázhatatlan vággyal
amivel én vártalak

most nem kapaszkodom

csak őrjöng bennem a tudat
hogy ebben az életben sem
tudtalak kezemben tartani
és nem fogok többet a szemedbe nézni
már nem nekem zöld vagy barna

elengedtelek

de akárhányszor születek újra
mindig téged foglak keresni

(mert tudom hogy félsz a sötétben)

Csurai Zsófia: ajtók és ábrándok

Csurai Zsófia: Az ablakon túl

Csurai Zsófia: Vallomás

-részlet-
...
csak kósza gondolatként
létezem neked, mert
több már nem lehetek,
mint amit egyszervolt
gyönyöröm adhatott,
sorsom rád sírom és kimondom:
szeretlek a valóságnál is szebben,
bocsásd meg, hogy jobban
már nem tehetem.

Csurai Zsófia: töredék

rejtve mindenkitől
egy szál magammal
kiülök a világ
legkeskenyebb peremére
szeretni a napot
és azt a valamilyen
apró titkot
ami tegnap csak úgy
kiosont és nélküled hagyott

Csurai Zsófia: hét sor egyszerűség

mikor azt hiszed
a közel nagyon messze van
és nem látod a változásban
már a lényeget sem
egyszerűen csak legyél
az apró tévedésben is
a legigazibb szó.

Csurai Zsófia: ajtók és nappalok

tudni kéne könnyebben élni
titkokat hagyva a lábtörlő alatt
gondok nélkül boldogan
néha meg mozdulatlan
mint a fontos találkozások másnapján
mikor a nyikorgó padlón fekve
magunkat kinevetve
nem gondolunk a folytonos rohanásra
meg a félelemre hogy
maradék időnk a kapuban kettéválik

azt hiszem végre ideje lenne
kiapadni a napokból és
újra felépíteni lényegünk
abból az egyszerűnek látszó tisztaságból
ahol egy szóban vagy egy mozdulatban
megláthatjuk a bizonyosságot hogy
valaki bőre alatt még reszket
és dübörög az igazi őszinte élni akarás

(még nem vagyunk készen
sem itt - sem ott
megbújva várjuk a valami mögött
egy csendes és rendes szobában)

Csurai Zsófia: minden felett

látod
mégis csak beértek fohászaim
ebben az életben is megtaláltalak
és benned most új-magamra leltem

mégis úgy zokogsz odabent
mint az a névtelen ölelés
amit holnaputánra elfelejtünk

ébrenlét nélküli világ vagyok
talán benned is
talán másban is
ezerféle pöttömnyi rezdülés

de ha kell
nyolcvanhatszor újra kijárom
magamnak a kegyet
hogy olyannak lássalak
és olyannak szeresselek
mintha igaz volnál.

(hogy örök vagy,
a minden felett tart)

Csurai Zsófia: Fokozás

ma csendesebb a csend
és jóvátehetetlen a jó
a bűn is bűnösebb
és szótlanná vált a szó…

a hiány kézzel fogható.

Csurai Zsófia: monoton

Csurai Zsófia: tisztán

úgy mondják keleten
aki egyszer
olyan magasra tornyosodik
mint te bennem
az egyszerűre tisztul
mint a kék.

(több vagy a mindennél)

Csurai Zsófia: Strófa 1

ma megint csontszínű a fájdalom
és kiszorít szívemből
minden szeretet-érzést,

már nem keresem a válaszokat.

Csurai Zsófia: memoriale

- emlékeztető feljegyzés -

majd ha nem hiányzol ennyire
és reggel

a minden nyugalmával ébredek
és nem hiszem többet
hogy jól van így
ami nincs
akkor majd elmondom
hogy szeretni téged
valami csoda-tiszta őrület

és nemcsak az az egyszeri illuzió-tömeg
ami rázuhan a napokra

majd ha nem hiányzol ennyire
akkor elmondom
amit hallani szeretnél

Csurai Zsófia: Mindenben Te vagy

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...

Csurai Zsófia: Fáradt vagyok

...Jó lenne újra gyereknek lenni
forró kakaót szürcsölni
gondtalanul tenni-venni
anyát szorosan átölelni...

Csurai Zsófia: Skarlátbetüm

Mennyire akartam az anyagot,
mi körülvesz Téged... feloldani,
valami más eleggyé keverni
a széthullott szavakat
egyszerűvé tenni
rásírni múltra a holnapot
jövőre rácsókolni a tegnapot
testemre skarlátbetűt hímezni
a szerelembélyeget büszkén viselni,

hogy hidd
hogy lásd
hogy érezd

az Én létem a Te léted.

...léted a létem...

Csurai Zsófia: Egyszerű vers

...Egyszerű lélek
egyszerű testben.
Egyszerű érzés
egyszerű szívben.
Egyszerű szenvedély
egyszerű vágyban.
Egyszerű álmok
egyszerű világban.
Egyszerű könnyek
egyszerű szemben.
Egyszerű lány
egyszerű szerelemben.

Csurai Zsófia: Így öregszem

mikor reggel
sehova sem tartozom
lágyan elmúlok én is
hangtalan feszülök
a percnek
de hitem
szorosan tart

így öregszem

mikor látom a világ
apró rezdüléseit
és tudom mindenki
varázslattal
a zsebében születik
még sem hiszem
a jelen gyönyörűségét

így öregszem

mikor árnyaim lassan
kifehérednek
és szégyenlosen átölel
a megváltás
arcod-kezed megint
hozzám tartozik

így öregszem

Csurai Zsófia: félszavak(s)

jó lenne ma
valami varázsosat képzelni
ebben a nagyon hidegben
egy csepp meleget belőled
hogy magamra tekerjem
és csak lenni benne
halkan - egyedül.