Della Mária

Della Mária: Ősz-idő
Sóhajt a nyár, felsír a szél
Harmat könnyet hullajt a rét
Nyár ékeit learatták
Ronggyá lettek színes ruhák
A szeptember táncolna még,
de október sarkára lép
Vénasszonyok sápadt nyara
felizzik egy pillanatra
Kacérkodna, bujálkodna,
de Ősz-idő kikacagja
-Jó ha melegszel majd télen,
ne vágyjad mi elmúlt régen.

Della Maria: Téli csendben
Hópaplan alatt a föld tavaszt álmodik.
Éji vándor a Hold csöndesen elköszön.
Hajnalra megpihennek az ölelések.
Szobákba reggelre nyugalom költözik.
Fák ágai, mint kócos hajamon a dér,
ezüstösen csillog a kelő Nap-fényben
Fáznak a távolban a hófödte hegyek.
Eresz alatt eltévedt cinke didereg.
Míg a természet kint a fagyban elenyész,
bent Advent gyertyája áraszt meleget.
Megváltó születik, s vele jő a remény,
szeretet gyújt fákon, szivekben fényeket.

Della Mária: Elballagott a nyár
Lombok tarkaságát ablakomból nézem,
az ősz közeledtét csontjaimban érzem.
A nyár édes illata lassacskán elballag,
sajnálom a hervadó kerti virágokat.
Kip-kop, kopácsol fatörzsek doktora,
nyárdús lombok végóráit dobolja.
Ködbe őszül hajnalban a látóhatár,
a Nap is alacsonyabb utakon jár.
Almafám hamvas gyümölcsöt ringat,
méz-édes szölőfűrt szüretre hívogat.
Csöndes őszi eső ma szobámba zárt,
a felhők is siratják a nyár távozását.

Della Mária: Még itt vagyok.
Fejem fölött gyűlnek a sötét árnyak,
de a Te csendedből nyugalom árad.
Segíts, utamon, én mennék tovább,
felfakad ajkamról egy esdő fohász.
Dolgomat szeretném befejezni még,
mielőtt belőlem továbbfut a lét.
Önként feladni életem nem lehet,
hittel kell hordani tovább terhemet.

Della Mária: Csak egyszerűen
Az időt ne lopd,
mert nem tudhatod,
meddig élsz.
Mindig mást vársz, remélsz,
s közben fogynak az évek,
mit neked rendelt az élet.
Vándorolsz, küzdesz,
sebzett lábbal is törtetsz.
Nem látsz, nem veszed észre,
mi léted értelme.
Értelme annak, maga az élet volt.
Ne akarj túl sokat magadtól.
Túl sok a minden,
csak élj, egyszerűen!
mert nem tudhatod,
meddig élsz.
Mindig mást vársz, remélsz,
s közben fogynak az évek,
mit neked rendelt az élet.
Vándorolsz, küzdesz,
sebzett lábbal is törtetsz.
Nem látsz, nem veszed észre,
mi léted értelme.
Értelme annak, maga az élet volt.
Ne akarj túl sokat magadtól.
Túl sok a minden,
csak élj, egyszerűen!

Della Mária: A szeretet háza
Én házat építenék a szeretetnek,
kinyitott ajtaján ti is bemehettek.
Kő-erős falait díszíteném dúsan,
betérnének ide elfáradtan sokan.
Fehér fény ragyogás tölti be a teret,
hűs, csendes békére találnak a lelkek.
Szíve őrömét érzi a boldogtalan,
bűn terhét lerakva lép tovább gondtalan.
Szemedről letörlik fájdalmad könnyeit,
a társtalan igaz barátokra lel itt.
E helyen mindig győz a jó, az igazság,
nem földi hely ez, hanem égi mennyország.
Én házat építenék a szeretetnek,
kinyitott ajtaján ti is bemehettek.
Kő-erős falait díszíteném dúsan,
betérnének ide elfáradtan sokan.
Fehér fény ragyogás tölti be a teret,
hűs, csendes békére találnak a lelkek.
Szíve őrömét érzi a boldogtalan,
bűn terhét lerakva lép tovább gondtalan.
Szemedről letörlik fájdalmad könnyeit,
a társtalan igaz barátokra lel itt.
E helyen mindig győz a jó, az igazság,
nem földi hely ez, hanem égi mennyország.

Della Maria: Csendesek a hajnalok
Angyali képek
a szobám falán,
Csónakom úszik
a mosoly taván.
Szunnyad a város,
megpihen a zaj.
Nyugodt az álom,
a csend betakar.
A hajnali fény
csillagokat olt.
Ébred a lélek,
elolvad a Hold.
Éj leple lebben,
reggelre ma lesz.
Napsugár szökken,
megmozdul a test.
Törékeny ágra
száll a madárka.
Énekli szája,
nyílj a világra!
a szobám falán,
Csónakom úszik
a mosoly taván.
Szunnyad a város,
megpihen a zaj.
Nyugodt az álom,
a csend betakar.
A hajnali fény
csillagokat olt.
Ébred a lélek,
elolvad a Hold.
Éj leple lebben,
reggelre ma lesz.
Napsugár szökken,
megmozdul a test.
Törékeny ágra
száll a madárka.
Énekli szája,
nyílj a világra!

































