Demján Irén Irisz

Demján Irén Írisz: Legbelül
ahol nincs mosoly
a könnyek befelé folynak
hol némaság honol
ott kihunyt a Nap
legbelül érzed azt
hogy verve vagy
azt hogy fáj az élet
süket csend a társ
legbelülről hallod a nincs
nyöszörgő zaját

Demján Irén: Üzenetek
Megüzenem a kéklő hegyeknek,
hogy hosszú az út
és nagyon nehéz,
és van,
kinek elérhetetlen a messzeség.
Üzenem a felkelő Napnak,
hogy nem mindenkire
ragyog,
mert az árnyékok foltjai
sötétek, nagyok.
A végtelen óceánnak üzenem,
hogy szomjazó virág
a szerelem -
mély, mint a fájdalom maga.
Felkap, elsodor,
aztán leejt
valahol.

Demján Irén Írisz: Szirmok
Nyiss ablakot
Talán a Nap most rád ragyog
Lehulló szirmok, íriszek
Egekbe látó szép szemek
Nyiss ablakot
Talán a Nap most rád ragyog
Színes pillanat, illatgomoly
Csokorba kötött mosoly

Demján Irén: Kérdések
Mi az, ami akkor is tud fájni
Amikor nem is létezik
Kinek van joga utadba állni
Ha az út a semmibe bukó
Völgybe visz
Kitől tanultál befelé élni
Mit jelentenek a szavak
Ha ékesek
Hol vannak délben a csillagok
És mitől keserű a szád
Mikor a csókok édesek
Hová szeretnél elszökni
Előled
Mikor kedvetlenül
Oly kedves leszel
Hol áll meg az idő
A perc hol késlekedik
Mikor a tegnap a holnappal
És veled ölelkezik

Demján Irén Irisz: Nyitott szívvel
Ki világtalant tanít látni
Sötétből előhozza a Napot
Segít a némának kiabálni
Hittel szövi át a holnapot
Ki elhagyva és félredobva
Jóságból épít templomot
Annak a romlás-vadvirága
Lelkében nem vésett nyomot
Ki mosolyt csal jeges arcra
Szavakban alvó remény
AnnakMinden tettét zengje,
Parázsló szeretet-költemény.

































