Devecsery László

Devecsery László: Imádság
Mindennapi kínjaink között is
hallgass meg minket,
s adj nyugodalmat,
hogy mindennapi kenyerünk
sós legyen, akár a tenger,
szavaktól fehérülő, és
ajkadról édes az áhítat,
hogy üdvözüljünk megváltott
szerelmünk jogán...
...adj megváltást nekem,
mert hosszú e cédrusi halál...

Devecsery László: Kulcsvirág
Van ami
kinyithatatlan,
van ami
megfoghatatlan.
Illatod mégis
betakar.
Nem rejt már tovább
tél, avar:
tavaszod most már
betakar.

Devecsery László: A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.
Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

Devecsery László: Fény, virág, remény
Nevet, kacag a tavasz,
pajkos, kedves és ravasz,
hisz' a szél messze szaladt,
nem maradt az ég alatt:
csupán fény, virág, remény,
az új évszak küszöbén,
bimbók nyílnak a fákon,
millió kicsi ágon,
sok-sok feslő virágon,
a tavaszi világon,
pihe-könnyű szél zenél:
hisz' messze szaladt a szél.

Devecsery László: Március
Hóvirág-nyugvású éjszakák
alatt rejtőzöm:
nem árul el semmi, csak a tavasz.

Devecsery László: Minden alkonyat...
Mi eddig kötött,
most eloldoz,
szakad a fény
és reped a csend:
minden alkonyat
m e g s e b e z..

Devecsery László: Déridő...
Hókönnyű tél van.
Rejtőzöl magadban,
bujkálsz a fagyban,
feloldozhatatlan.
Fagyos a lélek,
hajol a szélnek,
hófúvás halmok
egekig érnek.
Hókönnyű tél van,
rejtőzködsz magadban,
jégvirág-gazban,
a szívedig fagyban.

Devecsery László: Este
Mint patak a hegyről
suhan már az alkony,
pelyhes sötétséggel
telik meg a balkon.
Miként a gyors eső,
siet most az este,
csillagfény-virágok
hullnak rá a kertre.

Devecsery László: Nyári este
Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

Devecsery László: Pipacsok
Fátyolszirmok,
akár a tűz
lobogása,
szelíden
suhanó
nyári szélben.
barátkozó
szavak között.
Búzatáblák
bólogatnak,
s üzennek a
nyárba szökő
alkonyatnak.

































