Domonkos Jolán: Együtt jóban-rosszban
 

Domonkos Jolán: Vadonban sétálva

Cipő a lábamon, rajtam az út pora,
hátizsák hátamon, eljutottam oda,
hol csend van, nyugalom, vadonban sétálva,
erdei utakon süt a nap hét ágra.

Itt béka brekegés, madárka csacsogás,
szárazág-reccsenés, talajon száz bogár,
követel figyelmet, s egyetlen órában
megtelik a lelkem ezernyi csodával.

Domonkos Jolán: Ültess sok jó gondolatot

Azt mondja az élet szava,
hogy te vagy az élet magva,
ültess sok jó gondolatot,
várd, hogy gyökere kihajtson!

Szárba szökken, virágot bont,
utána elszáll minden gond,
szépség terem a világban,
így juthatsz a mennyországba.

Boldogságod megteremted,
itt a Földön elhelyezed,
ha a rosszat elfelejted,
jót, a szépet észreveszed.

Domonkos Jolán: Érezd a csodát

Repüljön álmod valóságszárnyon,
érintse vállad meg, mint a bársony.
Ringasson, öleljen éjjel és nappal,
érezd a csodát mindig magadban.

Domonkos Jolán: Hóvirágok

Hóvirágra leltem

Tavaszi szellő túrt a hajamba,
megcsiklandozott száz napsugár,
lábam megtorpant egy csokor előtt,
fa tövén kinyílt pár hóvirág.

Bár tudtam, védett, majdnem letéptem,
kincsemet nehogy elvigye más,
meggyőzött eszem, hogy meg ne tegyem,
a helyén hagytam. Éljen tovább!

Hóviráglátogatóban

Másnap megnéztem, gyönyörű, szép volt,
a nap sütött rá, ő dédelgette,
kéklett felette a szabad égbolt,
esőkönnycseppel megöntözgette.

Szellő mozgatta meg a kis fejét,
bólintott nekem, vagy csak képzeltem?
Megköszönte a virágok nyelvén
azt, hogy én tegnap mégsem téptem le.

Domonkos Jolán: Kis falumban

Sétálok a nyári napsütésben,
bárhova nézek, a látvány megragad,
a szeretet festi bennem szépre
kanyargós utcán a kopott falakat.

János bácsi kint ül háza előtt,
nyolcvanhét éves, nincs már semmi gondja,
jól megfigyel minden járókelőt;
postást várja, ki a nyugdíját hozza.

Sárga rózsák nyílnak a kertekben,
templomtornyunkban megkondul a harang,
kis falumban most jelzik a delet,
előttem kóbor, ordas cica szalad.

Az utamon lelki béke kísér,
csendesül, tisztul bennem a gondolat,
az élet szép, akár ez a vidék.
Érzem, szívvel látom jól a dolgokat.

Domonkos Jolán: Tündérkertben
Mesés évszakok

Tavasztündér

Tavasztündér virágot szór
erdőkben a tisztásra,
frissen pattanó rügyeket,
zöld levelet a fákra.

Csörgedező patakokba
fickándozó halat rak,
hogyha arra tévedsz, ember,
madárdalt is hallgathatsz.

Varázspálcával varázsol
a szívünkbe nyugalmat,
boldog mosolyt az arcunkra
napsugárral csalogat.

Domonkos Jolán: Tüllruhában egy hópihe

Tüllruhában egy hópihe
gyönyörű szép táncot járt,
az égből elszabadulva
tenyerembe beleszállt.

Feloldódtam az érzésben,
szépsége megragadott,
pici vízcsepp volt csak régen,
ami kristályba fagyott.

A tél hideg lehelete
csodás, mint egy varázslat,
ez az évszak fehér leplet,
havat hint a világra.

Domonkos Jolán: Ősz

Fákról hulló színes levél
tarka szőnyeget hint elénk,
piros, sárga, rozsdabarna
a fű színét eltakarja.

Vidám, fürge levéltömeg
szalad, repül körbe-körbe,
a szél lazán játszik velük,
odafent már nincsen helyük.

Kopár ágak égbe nyúlnak,
látjuk, az évszakok múlnak,
avart seper sok-sok ember,
így küzdünk a természettel.

Az ősz szomorkásan nevet,
hideg télnek készít helyet,
aludni készül a világ,
lassan kell a télikabát.

Domonkos Jolán
Az életed olyan, amilyennek éled...

A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...

 Domonkos Jolán: Szerelem - lepke

Gyönyörű idő, csodás a nyár,
szívemre szerelem-lepke száll.
Széttárva szárnyát védelmez,
lelkem csak szépet érezhet.

Napfürdős, csendes pillanat,
a lepkém mohón csalogat.
Megérint, felszáll, visszajön,
épp, hogy csak kicsit beköszön.

Akarnám megfogni, elillan.
Szárnyán a fény megcsillan.
Szabadon engedem, elrepül,
a szélben libben, megperdül.

Ámulva nézem, mit csinál,
újra az én szívemre száll.
Nem kérdezi, mit akarok,
ha tetszik neki, megcsiklandoz,

azt teszi, amihez kedve van,
nincs nekem rajta hatalmam.
Csendesen várom mi jön még,
kiszámíthatatlan, mégis szép.

Domonkos Jolán: Virágvarázs

Minden egyes kis virágban
egy elrejtett kis világ van,
béke, harmónia, szépség,
mosolyt fakasztó létérzés.

Színek, formák sokasága,
illatfelhő aromákban
csepegteti rám a varázst,
ámulatba ejtő hatást.

Megdermedten állok csendben,
a vadonban, vagy kiskertben
elém táruló látványtól,
a szívemben öröm lángol.

Elfeledtet velem mindent,
felold bennem zárt, bilincset,
szabadság érzése árad,
amikor a virág rám hat.

Domonkos Jolán: A felismerés

Itt légüres tér van,
amit te töltesz meg képekkel,
gondolatokkal, szépekkel.
Így lesz az életed csodás,
eljön a nagy változás.

Tágul a tér, kábulat ér.
Hallgass zenét, fess képeket,
éld meg szépnek az életet!
Szerezz új élményeket,
élvezd azt, amit lehet...

Mozgass meg egy nagy hegyet,
csodálj meg egy kis legyet,
nézzed csak a kék eget,
amit szeretsz, azt tegyed!
Szeretetnek adj helyet!

Engedd el a haragot,
elszáll az, mikor hagyod...
Ne foglalkozz vele többet,
elpártol majd ő mellőled,
s vidámság árad belőled...

Domonkos Jolán
Pillangó szárnyán repül a csoda

Pillangó szárnyán repül a csoda,
nem érhetsz hozzá, eltűnik tova.

Ne akard nagyon, így nem lesz tied.
Megérkezik, ha tiszta már a szíved.

Nyújtsd ki kezedet, tenyeredbe száll.
Ő mindenkinél otthonra talál.

Ujjadon pihen, kifújja magát.
Óvatosan tartsd, jaj, csak meg ne bántsd!

Pihenjen Nálad, míg erőre kapsz,
hogy tovaszálljon, addig azt ne hagyd!

Eljön az idő, elbúcsúzik ő,
de akkor Nálad már szebb a jövő.

Tovább költözik, suhogva elszáll,
más emberhez, aki még csodára vár.

Mosolyogva várd azt a szép napot,
mikor a csodát Te is megkapod!

Gondolat szárnyán repül a csoda,
hinni kell benne, s nem tűnik tova.