Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Dvorák Etela

 

 

 

 

Dvorák Etela

Csak

a
ma
még
álmosan
másik oldalára
fordul, én halkan
hozzád osonok, nézlek,
hátadra lehelem mosolyom,
észrevétlen szeretnék lenni, csak
szemeimmel simogatom zajos álmaidban
settenkedve lépteid árnyékát hosszú utadon...

Dvorák Etela: Nézlek


     Nézlek.
     Engedd,
     ne szólj semmit,
     benned ébredek.
   
     Szemed kérdez,
     mosolyod csodákról zenél.
     Féltve ringat egy kéz.
   
     résnyi fényben,
     csillagporos réten veled táncolnék.

Dvorák Etela: Megtaláltalak


Vártalak a nyári
hosszú éjszakákon,
kerestelek a suttogó
fák vágyaiban,
hívtalak a csendes
szél sóhajával,
fáztam az álmodozó
csillagok alatt.

Fények nélkül,
halkan sétáltam,
elfáradt lelkem
messze kószált,
szememre nem jött
az álom,
hittem, hogy
rád találok.

Zuhogó nyári zápor
mosdatta testemet,
kezed felém nyúlt,
megérintette arcomat,
nyakamra simította
halk sikolyomat.

Szívem mélyén
rám találtál,
szíved mélyén
megtaláltalak.
 
Dvorák Etela: belém simogatta

A két kezed
féltve
belém simogatta
a végtelen szeretetet-

...Most elveszed?

... Ne tedd!...

Dvorák Etela: S én egy esőcseppben

S én
egy ibolyakék esőcseppben ott leszek.
Nem kell, hogy várj reám.
Csak csendben figyelj.
Megmosdatlak szépen,
lehűtöm lángoló véredet.
Pilláid közt bújó álmod megkeresem.
Szádra vadcseresznye ízt lehelek.
Sóhajok közt gurulok nyakadon,
válladon, hátadon, melleden,
az egész testeden,
mert vagy nekem!

Dvorák Etela: érzések

ködfátyol
lebbenő sóhajába
burkolták magukat
a csillagok
a hajnalok varjak károgásába
halnak
keskeny úton ballagva
nyomomban járnak
a fáradt nappalok

 Dvorák Etela: Napfény

Kora hajnal volt,
fekete rigó énekébe
csempészted álmaid-
megtaláltam,
s szépek lettek pénteki,
nyújtózkodó vágyaim.
Napfénnyel
játszadoztak az árnyékok,
égszínkékben táncoltak
az ágyamon felejtett
bánatok...

Dvorák Etela:Te

Te
aki szelek szárnyán szállsz
s gondolatok örvényében
magadra lelsz
szereteted
a mélységben meglévő romok közt
is megleled
álmok őrzője vagy

Dvorák Etela: Neked...

Most fehér vászonra
fekete vonalakat
rajzolok

- mint a hangívek, egymásba hajolnak -

Arcodat szememben őrzöm,
hangodat halkan dúdolom...

A lombok színeit adom neked

Dvorák Etela: Őszi napsugár

Arcomon
sajgó táncot jár
az őszi napsugár.

Megremegek.
Nem simogat;
érintése fáj.

Levelek közt
rám talál,
szempillámon
ringatózva megpihen,
hajamba aranybarna
leveleket rejt.

Nyakamon felejtett illatod
az utolsó pillangót
felém csalogatja,
vállamon bujkáló árnyékod
beragyogja,

s az első csillagok
szenvedélyes sóhajával
szitakötők szárnyán
elszökik a nyár...

 

 

Dvorák Etela hozzászólásai

Szólj hozzá

0.012 mp