Fodor Emese

Fodor Emese: Mikor a szemedbe néztem
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a tengert, s a homokpartot,
A kék eget, s a szikrázó napot.
Mikor a szemedbe néztem,
Láttam a csillogó gyémántot,
S a gyönyörű smaragdot,
Mikor a szemedbe néztem,
Magamat láttam mosolyogva,
S láttam ölelő karodban
Megpihenni lelkem.
Mikor a szemedbe néztem,
Egy új világot láttam
Mely eddig csak álom volt
S láttam az utat,
Mely a jövőbe tekint.
Mikor a szemedbe néztem,
Egy világ mosolygott vissza rám,
Mikor a szemedbe néztem,
Testünk egyé forrt,
S a mámor hevében
Hangunk az égbe szólt.

Fodor Emese: Ha én elmennék
Ha én elmennék
Fogd meg két kezem.
Ha én elmennék
Szoríts meg jól Kedvesem.
Ha én elmennék,
Mond, hogy maradjak Veled,
Hisz, ha elmennék,
A magány fojtana meg.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a világot adtad Te énnekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem,
Hisz a csillagot hoztad le az égről nekem.
Ha én elmennék,
Mond, mi lenne énvelem?
Így hát arra
Így hát arra kérlek,
Fogd meg két kezem,
Ölelj magadhoz,
És ne engedj el Kedvesem!

Fodor Emese: Mámorító csönd
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.
Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK!

Fodor Emese: Amikor a kezed nyújtod felém
Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.
Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.
Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,
S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget,
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.
Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.
S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.

































