Fuchs Éva: Szavak

Fuchs Éva: A csend

Fuchs Éva: Nem!

Mert nem lehet ennyire szeretetlen
a szűkölő lét légüres terében
el nem kiáltott égő könyörgések
tehetetlenségek közt fulladozva

mert nem lehet ennyire egyedül
ha minden belső tét húrként feszül
mikor a halálkísértés felébred
s új kibúvót kínál akárha volna

ne engedd el szorítsd kezem
szoríts még erősebben félelem
érezzem halljam mint töri a kín
a holnapvágy nyöszörgő csontjaim

szeress nagyon most, simogass meg élet
lehelj egyetlen szónyi menedéket

Fuchs Éva: Vágyam a csillagos ég

 Fuchs Éva: Most

Fuchs Éva: Emlék

hiszek a szélben,
ha illatodat hozza
utcák szürke porán,
hiszek az esőben,
ha múlt perceket kopogva
ablakomon élni
kezd a magány,
s miközben a csendet
színesre festik
halkan koppanó
tavasz illatú percek,
emlékeim délibáb-táncát
puhán megöleli
a vörös est
néha fa árnyékához
támaszkodva, közös
perceket számolok
s hajnalban
meglesem arcod
mi a függönyben maradt.
Talán.

Fuchs Éva: Utazó

Nem vagyok senki,
csak játszom egy embert,
szürke köd vagyok,
a napfénynek árnyékot adok,
s az éj befogad
néha nap.
Próbáltam már sok valaki lenni,
de nem ment,
akkor sem vett észre senki,
csak egy ruhát, maszkot láttak,

szerettek egy kicsit,
aztán továbbálltak,
és mindez most a földre hullott,
és már senki nincs ott,
és már csak árnyékom
visszhangozzák a falak.
Nevem elfeledték,
arcom együtt gyűrődött az idővel
sok időt nem várok
itt állok
újból útra készen.

Fuchs Éva: Összegzés

Az utak, melyeket nem járunk be,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek valahová...

A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is feltárják lényünket...

A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bivítik titkon a hazát...

A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák az életet...

A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást...

És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a dal, a vers.

Fuchs Éva: "Femis" idea

Szeretnék hinni és hittel élni
Szeretnék mindig remélni
Szeretném, ha boldogság venne körül
S látni azt, hogy minden ember örül
Szeretnék segíteni a bajban lévőknek,
S pénzt adni a kéregetőknek
Szeretnék örülni más örömének
S tapsolni a más sikerének
Szeretném, ha béke lenne mindenütt
Robbanás helyett hallani hegedűt
Szeretnék csak örömömben sírni
A búslakodókat megvigasztalni.
Szeretnék mindig nevetni, kacagni
Másokat is mosolyogni látni.
Szeretném, ha mindez így lenne,
Más is ugyanígy hinne benne,
Ha tetteinket a szeretet vezérelné,
S ha ez így maradna mindörökké.

"Az igazi barátság...:
helyet adunk a lelkünkben valakinek,
aki épp olyan fontos, mint saját magunk.
Azt gondolom az igazi barát tudja,
milyen béke lehet a csöndben."
(Fuchs Éva)

Fuchs Éva - Emelt fővel

Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...

Fuchs Éva: Barátság
/részletek/

Vajon mindenki barátom, akit annak hívok? Nem lehet, hogy csak azt szeretném hinni,
a barátom valaki? Egy jó ismerősre, valakire, akivel sokat beszélünk, vagy
akár arra, aki mindenben egyetért velünk, már rámondhatjuk - barát?
...
Az igazi barátság bajban válik el, az-e, aminek lennie kell.
Arról már nem is beszélve, igazán az idő dönti el, kiállja-e a próbát egy barátság.
Lehet, sőt kell is szeretni néhány embernek egymást.
Figyelem, tolerancia, de ettől még nem biztos, hogy
mindenki barát. Kellemes társaság, szimpatikus emberek csoportja, jól
érezheti magát együtt. Barátságos is lehet egymással. De a kipróbált
barátsághoz több kell. Hosszú távon derül ki, élethelyzetek döntik el, amit
együtt átélnek. Örömök, bánatok az élet apró és nagy dolgaiban való együttes
részvétel. Minden szeretetre méltó ember nem lehet a barátunk.
...
Mi is az igazi barátság? Ki a barát? Az, akit kölcsönös bizalom, ragaszkodás és
szeretet köt hozzánk. Azt gondolom, az igazi barátok úgy tudnak szeretni,
hogy a maguk boldogsága fölé tudják helyezni azt, akit szeretnek.
Ki a legjobb barátunk? Akit kedvelünk, csodálunk, megbízunk benne,
sőt feltétlen bizalmat érzünk iránta. Nincs szükség falakra.
A legkomolyabban saját szívünket kell figyelni.
...
Az igazi barátság végül ez - helyet adunk a lelkünkben valakinek,
aki épp olyan fontos, mint saját magunk. Azt gondolom az igazi barát,
tudja, milyen béke lehet a csöndben.