Havas Éva

Havas Éva: Szerelemcsend
Angyalszárnylebbenés hangtalan suhan el,
Lelkünket bársony tenyerén tartja a csend,
a hallgatás most jó - nem bánatot jelent.
Elnémult ajkunknak nem kell szó, átölel
mi szívünkben lakik, szemeink mondják el!

Havas Éva: Szelíd sorok
Ajkamon mint búvó patak
csendesen buknak ki a szavak:
...szeretlek, várlak, nem feledlek -
álmok honában megkereslek.
Ringatlak szívem ritmusára,
fektetlek vágyam vánkosára,
simítlak szépen, édesen,
suttogom halkan: jöjj velem
- repüljünk! vár a végtelen! -

Fények ülnek a táj vállára,
zöld mosoly terül a dombokon,
ábrándos hajtások lesnek a nyárra,
kisimul redőzött homlokom.
Nézek szépséges, táguló világba,
örömkönny borítja két szemem,
tudom, hogy vársz, s Te érzed: várlak,
egymáshoz simít a végtelen...

Havas Éva: Kuporgó
Sorsom kopott freskó
létem mennyezetén,
s alatta fáradtan
ott kuporgok én...
...tudom,
hogy kéne már friss szín,
komor a látvány,
de nincs erőm,
és nincsen állvány
- nem érem el -
így csak látom
hogy szürkül homályba
minden álmom...

Havas Éva: Álomfutam
Félrecsúsznak, jobbra-balra hullanak a percek,
ráncolják az idő fodrát, meggyűrik a kedvet.
Holdfény sétál zöld fűágyon, szellő lebbent ágat,
éjbe egy-egy álom rándul, perdít rajtam párat.
Hajnal kócos üstökében egy-egy régi emlék:
ottragadtak, suttogják, hogy nyugalmam volt nemrég.
Most csak várok álmodozva, csillag gombol melléd,
egy kabátban álmodjuk az igazak mély csendjét.

Havas Éva: Egymásért
Két kezemmel tartom a napot az égen,
legyen fény - ne botladozz sötétben,
szíved dobbanása adja léptem ütemét,
mikor vágyakozva indulok feléd...
Te két karoddal óvsz, hogy el ne essek,
forróságod lánggá vált szívemen,
szép szavaidtól virággá feslik lelkem,
selyembe vontad fakult életem....

Havas Éva: Jó reggelt!
Harmatot csókol magához a rét,
felhőket simogat a derengő ég,
miközben a nap izzó golyója
dombok mögött meglapulva
lassanként, és araszolva
ma is vár a pillanatra
- reggel legyen végre,
s felkaptat az égre-
Először csak egy sugárujját
nyújtja ki a horizonton át,
majd aprókat lépegetve
éj sötétjét elrebbentve
belecsillan kék szemedbe
mely most nyílik - s álmot lát -
- angyalkéz festette vágy,
aranyfényű szebb világ-

































