Tudod-e, mi a szerelem?

Tudod-e, mi a szerelem?
E szóra gyengéd sóhaj lelkeden,
De tudod mi a szerelem?
Forró könnycsepp gördülése,
Csendes szavak remegése,
Szeme meleg pillantása,
Égő szíved dobogása.
Tél után tavasz, tavasz után tél.
De bízva él a remény.
Boldog álmok szálldosása,
Kétségek gyötrő kínzása,
Édes-kegyetlen fájdalom,
Értelem feletti hatalom...
Sokszor mondod: "Szeretem! "
De tudod mi a szerelem?

(Ismeretlen szerző)

Virágvers

Egy apró virág pattan ki a kertben
Színe friss és eleven
Büszkén nézi a világot
Alig érzi már az álmosságot.

Mellette pajtásai árván
Némán,csöndben állván
Várják a szent percet
Amikor az élet elkezdődhet.

A nap már lenyugszik
Fáradtság érkezik
Kis virágunk is álmos
Bágyadtan áll most.

Elérkezik az este
A kis virág elernyedve
Hajtja le csöpp fejét,
S leveleit megrezzenti a szél.

Éjjel mély álomba merül
Barátai nézik az égen felül
Óvják,védik a kis virágot,
Ki megakarja váltani e rossz világot.

(Szerző ismeretlen)

Bíztató

Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek,
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet,
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod

(Szerző ismeretlen)

"Kívánom, hogy mindig legyen időd:
- nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,
- olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve,
- dolgozni, mert ez a siker ára,
- játszani, mert ez az örök ifjúság titka,
- szeretetet adni, mert gyógyítja az embert,
azt is aki adja, azt is aki kapja,
- egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere,
- néhány kedves szóra, mert ezzel egymás
számára könnyebbé tehetjük az életet."

(Ismeretlen szerző)

A vetés a fontos...

Vess, mindig csak vess,
vesd el a remény magját.
Vesd el mosolyod a környező világban,
hogy győztes maradj az élet harcában.
Vesd el bátorságod kemény magját,
hogy majd másokon segíts.
Vess lelkesedést, hitet,
és vess mindig forró szívszeretetet.
Vess el kis dolgokat,
csekély apróságot is.
Ne lankadj,
legyen bizalmad,
földünk talpalatnyi, piciny része is
a te vetésedtől lesz így gazdagabb.

(Szerző: ismeretlen)

Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben.
Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten.
Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel.
Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel.
Hosszú idő óta itt jár minden éjjel.
Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel,
szürke szikla hátán magányosan várja,
hátha a szerelmét végre újra látja.

A távolba réved boldogtalan szeme,
és lehull ölébe két erőtlen keze.
Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen.
S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.
A reménytelenség úrrá lesz a lányon.
Régóta először nyomja el az álom.
Párnája: a rideg, kemény, szürke szikla.
Egy csepp sós víz csordul rajta.....mintha sírna.

Zokog, mintha tudná; álom száll a lányra,
s ez lesz az utolsó parti éjszakája.
Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól.
Most már az ő lelke terhes a magánytól.
A lány szeme csukva, édes álmot kerget,
elrepíti hozzá kedves álom-felleg.
Melegséget érez, s meglepetten hallja;
feldereng az égen kedvesének hangja.

Őt szólítja halkan, hívja, becézgeti.
Távoli vizekről így vall, üzen neki:
Úton vagyok hozzád Kedves, úgy hiányzol!
Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból:
Vörös rózsa száll majd fel a horizontról-
Akkor érezd, Kedves, arád csak Rád gondol.
Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik-
Akkor érezd, Kedves, szerelmem mesélik.

S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat-
Akkor tud majd, Kedves, tárt karokkal várlak!"
Felébred a lány és kél a nap is vele.
Vörös fényét látva könnybe lábad szeme.
S arany napsugarak érintik az arcát.
A Kedves hű szerelmét ők mesélik, vallják.
A lány szalad a parton, fürkészi a vizet,
s valamit a hullám lába elé kivet.

Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant,
mégis a habokba könnyes szemmel pillant.
Fehér rózsaszálat emel ki a vízből....
Régóta először kacag tiszta szívből.
Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll......
Majd ölelve a rózsát a habokba sétál."

(Ismeretlen szerző)

Ha úgy érzed

Ha úgy érzed, bánatos vagy,
A sors csak játszik Veled.
Gyere el életem kútjához,
Én erőt merítek Neked!

Ha úgy érzed, az egész világ
Nem ért meg Tégedet,
Fordulj hozzám, és meséld el
Mi nyomja tiszta lelkedet!

Ha úgy érzed, a homlokodon
Barázdát szánt a félelem,
Engedd, hogy szívedbe lássak,
Visszahozzam Neked a fényeket!

Ha úgy érzed, méltó lehetek arra,
Védelmezőn fogjam a két pici kezed,
Nem szeretnék adni semmi mást,
Csak egyet: Szeretetet!

(Ismeretlen szerző)

Két kicsiny virág

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.

Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkék folyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.

Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.

Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.

(Ismertelen szerző)

Mondd ki, hogy Szeretet

Az érzéseinket néha nehéz szavakba önteni, de érdemes gyakorolni...

Tudtad, hogy egyetlen szó van a földön, és talán a világon is - melynek a világ összes nyelvén,
a rezgése ugyan olyan, és ráadásul a szavak közül is a legmagasabb? Ez a

SZERETET

Bármilyen nyelvjárásban is mondják, mindig ugyan olyan erőteljes, megnyugtató,
felkavaró magas rezgésre hangoló annak, aki kimondja, és annak is, aki hallja.

Ha rossz passzban vagy és nem jut semmi eszedbe, ismételgesd magadban, mantra szerűen,
nyugodtan egymás után a szeretet szócskát.
A hatás nem marad el!
Nyugalmat, békességet fogsz átélni, a kedved is jobb lesz.

Amikor szeretettel gondolsz magadra, a párodra, a gyermekedre, a munkádra,
a napi főzésre, takarításra, a szomszéd nénire, vagy az anyósodra,
akkor ugyan ilyen szeretetteljes energiák szállnak vissza rád, csak megsokszorozva.
Még akkor is, ha azt elsőre nem veszed észre.

Ha ki is tudod mondani, a másik felé, hogy szeretet, akkor még előrébb léptél abban,
hogy teljes szívedből megéld a szeretetet.

Őrangyal...

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra
Ha a bánat már nagyobbra nôtt, mint a szerelem
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra
És a szívedet próbálod meggyôzni, hogy végleg leteszel róla
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom elôtted az utat, amelyet hiába kutatsz
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda
Mert én vagyok az ôrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz
És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess
A végsô pillanatban fogom meg a kezed
És az egész világot odaajándékozom neked
Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz
Feltárom elôtted az utat, amelyet már régóta kutatsz
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog
Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod

(ismeretlen szerző)