Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.

(Kassák Lajos)

Hogy kit szerettél már előttem,
hajód kinél és hányszor
kötött ki,
nem kérdezem.
Bontsd ki vitorláid és röpülj.
Ne szánj meg, ha sírnék miatta.
Szívemnek a legfőbb jót
a te szíved adta.

Kassák Lajos: Szeptemberi sugarak


Duruzsolj őszi táj, beszélj hozzám szelíden
mintha az anyák és szeretők nyelvén szólnál
pirosra érett almákról, zörgő diókról
a betakarított gyöngyszemű gabonáról
és jaj, a madarakról se feledkezzél meg
akik már fáznak szegények s csak emlékeik
hintaján libegnek ide-oda a szélben.

Ó, micsoda szelek s micsoda illatokat
hurcolnak magukkal a zord városok felé,
hol a munka embere kitárja eléjük
kormos zubbonyát és két mezítelen karját
magasba emeli, áldva e szép hónapot
miközben az új gabonából sült kenyérre
és a kipréselt szöllő szűz levére gondol.

Kassák Lajos: Két szemed

Két ikercsillag az égen
vigyáznak rám
hogy munkámat végzem.
Betűket szavakat mondatokat írok
a sima papírlap
arcom gyűretlen vonásait tükrözi.
Se bánatom se gyűlöletem nincs ma.
Tiszta vagyok mint a megfürdetett újszülött
Csak gyarapodom
csak érlelődöm
amig az irgalom angyala őriz.

Kassák Lajos: Árnyékban

 Vagyok és lenni szeretnék még sok ezer évig.
De nem így, Uram, ahogyan most kushadok
a kormos és irgalmatlan városokban.
Adj nékem kis házat, kicsi szőlős kerttel
fényességet nappal és békességet éjszakára.

Add nékem önmagamat úgy
ahogyan beszélni szeretek arcképeimről
alázatos harcaimról és apró cseprő szerelmeimről
sohsem fennhéjázón, senkit sem ingerelve
békés szomszédja ellen és Ellened sem
kit jónak mondanak és rossznak mondanak
mintha bizony ismernének a megátalkodottak.

Ha lenne kis házam, kicsi szőlős kerttel
elégedetten élnék, ha nem is gondolnál velem
jóság forrása, bánatok eligazítója
kit feledni örökre lehetetlen
s szolgálni gyönyörű megtiszteltetés.

Télen és nyáron s a nap minden órájában
kiállnék a kék verőfényes ég alá
hegedűvel a kezemben
hogy szálljon a dal, túl ezen a bús
és gyalázatos földön, hol torony és kémény
árnyékában oly elhagyott vagyok.

Kassák Lajos: Erdőben

Nem ismerem fel a csapást ami kivezetne innen
lábaimmal saját reményeim szirmát taposom.
Hajnalodik.
Kakas rikoltoz valahol.
Meglátom-e még a napot
szomjazom fényét
éhezem melegét.

 

Oh, csak egyszer mondhatnám ki,
hogyan szeretlek s te csak egyszer is
megérthetnéd szavaimat.

(Kassák Lajos)

"Olyan volt ő
mint a jótétemény maga
mint egy virágos kert illata
mint az a valótlan kéz
amely olykor-olykor
mély álomba merített
mint az az ajándék
amit nem kértem soha
és boldoggá tett ha megérkezett.
Mindenét megkívántam
és mindenét nekem adta."

(Kassák Lajos)

Kassák Lajos: Szép pillanatok

Milyen árva gyerek sír bennem
milyen madár fütyörész.

Egy farönkön ülök
és bámulom
hogy a bárányos ég
tükörképével játszik
a tó.

Letépek egy cseresznyevirágot
és elküldöm hozzád
hogy emlékezz rám.

Kassák Lajos: Elvétett utak

Merre jársz, hogy nem találom lábaid nyomát
az alkonyat mély ösvényén vándorolok
Annácskám, emlékeim között is a legszebb
igazgyöngy szívem bíbor foglalatában.

Hét napom áldoztam érted és hét éjszakám
hét tőr hasított rajtam hét vérző sebet
és íme itt állok most az éj kapujában
ismét egyedül s ó, milyen reménytelen.

Küldj felém egy szót, sóhajod halk fuvallatát
hogy nyitva maradjon két elfáradt szemem
hogy boldogtalan is éljek s térdre ne bukjam
összegyűlt éveim súlyos terhe alatt.

Kassák Lajos: Gyöngykagyló

Madár, ha rikoltana - ne felelj rá haraggal, kedvesem
virág, ha nyilna ablakod előtt - játékból se tépd le, kedvesem
madár és virág két gyönyörüsége életemnek.
Igy beszélek hozzád, kedvesem és magam értek a szóból
Te csak élj vidáman! Élj s ha aludni térsz meg
madár daloljon és virág nyiljon álmaidban.

S hiába is tiltakozunk ellene, életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban. Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk. Élményeink mindenüvé követnek minket, és nem hagynak nyugton soha. Akármerre fordulunk, mindig szembetalálkozunk velük.

 (Kassák Lajos)