Léria Dipán

"Soha nem szabad beleavatkozni senki életébe, aki most választja ki a saját útját. Ha beleavatkozol, az már a te utad... és nem az övé." (Léria Dipán)






Léria Dipán: Érintésed
amikor azt érzem... valahogy... a világ olyan béna.
Mintha csak vonszolná... csak húzná magát...
és nem tudja mi az ami itt van... és mi van odaát.
Te akkor vagy itt velem... akkor vagy nekem,
és a semmin át is meg tudod fogni a kezem.
Akkor is ha nem látsz, akkor is, ha nem látlak...
és hirtelen vége szakad a csúf világnak.
Már nem fontos a szó... nem fontos a gondolat...
mert ami volt, a múlté lett... mögöttünk elmaradt.

Léria Dipán:Élet
Csupán annyi, ha valaki mellett magadat boldognak érzed,
és eszedbe sem jut, hogy elveszíted... attól lehet félned.
Ő a tiéd.
Anélkül, hogy eskü kötne hozzá, és te az övé...
akkor is, ha ezt írás ki sem mondá.
A boldogság ez.
Ezer és ezer pici pillanat...
amikor boldognak látod őt... és az vagy te magad.

Léria Dipán: Fényed
hiszen olyan kevés volt benne a fény.
Azt hiszed, az idő elszaladt, és nincs is már remény,
hogy megmutasd magadat.
Ébredj fel végre, és nézz fel az égre.
Látni fogod, hogy rosszul gondolod...
Dehogyis van vége.
Hiszen mindennek van egy szép zenéje,
és mindennek van egy igazi fénye.
Nézd a horizontot, mielőtt alábukik a nap,
a világ mindig irigyen nézte,
mert soha nem volt olyan szépe,
mint elmúlás előtt a napnak a fénye.
Látni fogod te is, hogy nem azon múlik,
mennyi volt születésedtől az éved,
hanem azon, hogy mit ragyog be igazán a fényed.

Léria Dipán: Szerelmesem
az nem a jövőd, és nem is a múltad.
Nem a szó, amin minden elbukhat,
és nem is a csend, amiben az álom álmodhat.
Ami eszembe jut rólad, az maga a pillanat...
hiszen minden pillanat ad valamit,
amibe bezárod magadat, és örökké széppé teszed.
Azt, amiben a lényeddel leszel,
amikor a gondolatom nálad vesztegel.
Bezárlak a virágok kelyhébe,
a naplementébe, és a sötét éjbe.
A mindenség fényébe és rejtekébe,
mert ott vagy, ameddig bennem élsz...
és a szemem bármerre néz, szembenézel velem...
mert már mindenbe belevarázsolt az érzelem.

hanem az érzésé... amiben benne van a világ megértése.
Nem tudod elhatározni, hogy szeress... ha nincsen érzelem,
és nem tudod megtiltani, hogy szeress,
ha vele van teli a végtelen.
Bárhova nézel, mindenütt őt látod... és ahol ő van,
ott neked hirtelen minden a barátod.
Kinyílsz, mint a tündérrózsa, ha a fény érinti,
és bezársz rögtön, ha szívedet a kétség körbekeríti.
Nincsen elhatározom, és nincsen tagadom...
mert aki ezt állítja,
azé nem az érzelem, hanem az akarom.
Az "akarom"- tól mindig menekül a boldogság,
mert minden, ami szép, szabadon terem...
az összes többi csak furcsa összevisszaság.

" A tavasznak ezer, és ezer új pillanata lehet,
s te újra és újra várod, hogy átvarázsolja az életed."
(Léria Dipán)
Az igazán erős emberek, néha küzdenek magukkal is. Össze törnek úgy, hogy senki nem veszi észre, és fel is állnak. Csak ők tudják, hogy közben milyen mélyen jártak ... "

nem kellenek oda nagy szavak, nem kell az ígéret.
Észre sem veszed a pillanatot amit a valóság alkot,
látod kinyílni a világot, amit az élet idáig zárva tartott.
Ennek a világnak a kapuját nem az eskü szavai nyitják,
a zárat ezen a kapun mindig a szív dallamai alkotják.
Amikor a dallam olyan erős, hogy a zár felpattan,
az eskü szava a fül számára úgyis hallhatatlan.

" Az élet nagy biztonságát mindig az a kéz adja...
amiről tudod, hogy feléd fog nyúlni... ha baj van."
(Léria Dipán)
"A legszebb érzés amit adni tudsz valakinek..., hogy fontos neked..."(Léria Dipán)
" Szép lehet bármi...ami egy adott pillanatban megragad." (Léria Dipán)

" Engedd a szívedben is felkelni a fényt... hogy a mai napod szebb lehessen mint a tegnapi."
(Léria Dipán)
"Megfakult kép az élet horizontján
mint a felhőkben játszó fény
naplemente után.
Mennyi szépséget rejt...
álmodozni hagy,
múltat eltemet...
és a holnapnak esélyt ad ...
veled, és nem ellened."
(Léria Dipán)

Léria Dipán: A csend hangja
Egy hallgatás néha sokat jelent...
többet
mint amikor egy kéz megfogja a kezedet.
A kéz hazudhat, a szó elszáll...
de a csend itt marad
és magába zár.
Mekkora ereje van a csendnek...
ha nem hallottad soha... még nincs értelme az életednek.
Az értelmet sokszor a csend adja...
ami nem más...
mint a legtisztább érzelem maga.

"Ne csukd be a szemed...
mert mindenki életében mindennap ragyog valami szépség."
(Léria Dipán)

Léria Dipán: Amit gondolsz
Hogy a furcsán megülő csendben csak egy zaj vagyok?
Egy zaj...
ami semmit nem jelent, és lassan elülnek majd a morajok?
Mit gondolok rólad?
Azt, hogy nyílik a virág, hogy énekelnek a madarak,
hogy minden ragyog... és te én vagyok.
Nem gondolnád, pedig milyen egyszerű a magyarázat.
Amit te gondolsz, az te vagy... amiben benne laksz,
és ez a te házad.
Amit én gondolok rólad, az én magam vagyok...
és ha ragyogtatlak,
bennem valami belül ugyanúgy ragyog.

"Örökölhetsz, nyerhetsz, kaphatsz... de tartást csak az fog adni,
amit te teremtettél elő magadnak."
(Léria Dipán)
"A boldogság ezer fénnyel képes körbelengeni a földet.
Nem kérdez semmit, és nem vár semmit tőled.
Csak ad.
Fényt… színt… illatot… érzést és hitet,
hogy tudd, minden lehetsz, mindenre képes vagy…
egészen addig ameddig mindezt elhiszed."

Léria Dipán: Lelkedben
Csendül egy szó... csak belül hallod.
Suhan egy álom... csak lelkedben érzed.
Megborzongsz egy nem létező széltől...
erőt kapsz egy benned rejlő fénytől,
és vársz... mert várni kell,
hogy beérjen a pillanat,
amely ha elsuhanni látnád magad mellett...
meghalna vele az érzés...
ami miatt itt maradt.

Az ember nem tudja elengedni azt akit igazán szeret,
mert magát teljesen odaadta, és visszavenni nem lehet.
Az egész lénye már a másik lényébe beleolvadt...
mindene övé...
hiába engedné el... akkor is fogva tartja a gondolat.
(Léria Dipán)

Léria Dipán: A múlt
Ami neked fontos... nekem is...
ha nem fontos... nekem sem...
és továbblépünk
szépen, csendesen.
Visszanézni minek?
Előtted van minden.
Elől látod, ha hívogat az élet.
A múlt vagy fényes, vagy sötét...
de mindig magán viseli letűnt köntösét.
Azt a köntöst, amit megszépít a távolság...
és ha lefejtenéd...
ott maradna a meztelen valóság.

Sokszor van úgy, hogy két embernek egy közös szerelem jut, de két külön út."


































Nagyon tetszenek az írásaid. Közel áll a gondolat világomhoz. Ha lehet, már osztottan is. Szép napot.