Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Madarak, versek, idézetek

 

 

 

Benedek Elek: Megjöttek a fecskék
 
 
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke.
 
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.
 
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.
 
Kiki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.
 
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem. Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!

Gyönyörű kismadár

Kun Magdolna: Kék üzenet

Ne vedd álmait a szálló kékmadárnak,
s ne kergesd félelmeddel, ha közeledbe száll,
mert a madár érző lelke olyan sérülékeny,
ha kalitkába zárnád, nem bírná soká.

Távolról figyeld, ahogy átszeli a tengert,
és a magas sziklaparton hűségesen vár,
mindaddig a percig, míg színt játszik az alkony,
s virágágyán átlibeg a kékes holdsugár.

A kékmadarat mindig árnyékával öleld,
ne szorítsd össze tárulkozó szárnyát,
mert ha túl szorosnak érzi fojtó simításod,
sosem vonhatsz köré marasztaló áldást.

S ha elrepül a kékmadár, nem jön többé vissza,
hiába várjuk napestig kitárt karjainkkal,
csak a szél zúgását halljuk a messzi távolból,
mely bús hangját csendíti könnyes áhítattal.

"A boldogság mindig kicsinek tűnik, amíg csak a saját kezedben tartod. De engedd szabadjára, és azonnal megtanulod, mennyire nagy és értékes." (Makszim Gorkij)

Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid, legalább változtass azon, ahogyan szemléled azokat. S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét, csak lépj ki a mindennapokból, s hallgasd meg egy madár énekét, gondolkodj el rajta, mit mesélhet, mielőtt szárnyra kap.
(Donna Fargo)

Áprily Lajos: Madarak zenéje

Kertünk ma hangos tengelic-tanya,
az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó,
csetteg, de már nótát indítana
a barkás fűzön egy hevült rigó.
A mandulafán víg szajkó rikolt.
A zöld harkály ívelve látogatja
fáink törzsét, de még egyet se szólt.
Vajon milyen rémségre tartogatja
az őrült tavaszi sikolyt?

Zempléni Árpád: Kis virág
 
 
- Kis virág, siess virulni,
Nincs neked csak egy nyarad;
Ha te elhullsz, majd virít más,
Szürke a föld nem marad.
 
Kis madár! siess dalolni
A kizsendült lomb alatt,
Ha te nem dalolsz, dalol más,
Néma a föld nem marad.

A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája; az emberi szív.

(Maurice Maeterlinck)

Madárnak lenni jó lehet szárnyalni, mint egy üzenet suhogni a messzeségen át érezni azt, hogy van Isten szabadsághoz nőni simulni akár a virág és a nyár kapaszkodni szélbe és időbe jókedvű felhők rengetegébe s mindig dallal érkezni vinni egy madárcsőr- éneket.

(Demeter Mária: Madárváltozás)

Vörösbegy, szép tavaszi kép...

Virágzó fa, szép tavaszi kép...

" Mi az öröm? Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni. Ez ugyanaz a madár, Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét." (Sri Chinmoy)

 Kun Magdolna: Kék üzenet

"Ne vedd álmait a szálló kékmadárnak,
s ne kergesd félelmeddel, ha közeledbe száll,
mert a madár érző lelke olyan sérülékeny,
ha kalitkába zárnád, nem bírná soká."

Zigány Árpád: Két galambom
 
 
Két galambom van én nékem
mind a kettőt szeretem,
Az ölemben hordozgatom
és a számból etetem.
 
Mind a kettő olyan szelíd
mindíg az ölemben ül:
Hogyha hívom, a kezemre,
a vállamra rárepül.
 
Bánatosan turbékolnak,
egyre azt: - tudom... tudom...
De, hogy mi az, amit tudnak,
én igazán nem tudom.

"A madárnak (...) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége." (Tamási Áron)

 

szárnyai közt pihen a madár vállamba süppedve a szív a csönd a szavaknak olyan mint tücsköknek a mező a nap fáradalmát kipihenve tisztán csengők (Simonfy József - a szavak)

Tavasz, szép kép...

Zigány Árpád: Papagály
 
Tarka-barka papagály,
Büszke, mint a kis király;
Jár a szája, csak hadar,
Azt se tudja, mit akar;
Egy-két szót, ha bemagol,
Éjjel-nappal csak papol;
Azt se érti, mit beszél,
De azért nagyon kevély:
Épp olyan, mint a gyerek,
Aki ostobán fecseg.

Szép kismadarak...

" Tanulni kell a madarakat, a hajnalt, ahogy feldereng, kibomlik aranyszín ruhából, s minden nap új napot teremt." (Nagyálmos Ildikó)

Tavaszodik, szép kép...

Tavasz, szép kép...

"A madarak megtanulnak énekelni, ami nem jelenti azt, hogy ezzel több élelemhez jutnának, megmenekülnének a ragadozóktól, vagy távol tarthatnák az élősködőket. (...) Azért énekelnek, hogy felhívják magukra a másik nem figyelmét, és fönntarthassák a fajukat." (Paulo Coelho)

Szép tavaszi kép

" Isten minden madárnak megadja a táplálékot, de nem dobja azt a fészkébe."

(Charles Haddon Spurgeon)

Móra Ferenc: Búcsúzik a rigó
 
 
Harmatot hullajtó halovány hajnalon
feketerigó fúj furulyát a gallyon.
 
"Az ég fényeskedik, harmat permetezik,
távol hegyek ormán tavasz ébredezik.
 
Virágszagú szellők vígan fujdogálnak,
üzenetét hozzák tölgyerdő hazámnak:
 
Ibolya kék szeme nyílik, nyíladozik,
galagonyabokrok rügye fakadozik.
 
Lombosodó ágán moharuhás fáknak,
asztal terül már az égi madárkának.
 
Ahol kiteleltem, itthagyom a várost,
tölgyerdő hazámba hazamegyek mármost.
 
Ágról ágra szállni, vígan muzsikálni,
magas fák hegyében magamat hintálni.
 
Erdő sűrűjében fészket rakogatni,
füstös fiókákat füttyre tanítgatni."
 
Harmathullogató halovány hajnalon
ilyen búcsút mondott a rigó a gallyon.

" Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni." (Henry van Dyke)

Gyönyörű madarak...

" Semmi más dolgod nincs ma, csak annyi, hogy szépen lerakod a sarokba a hétköznapokat, jól betakargatod őket, és reggel útnak indulsz, és kikapcsolsz... és elfelejted a kellemetlenségeket, macerákat. És élvezed az erdő csendjét, a madárdalt és a lepkék táncát. mert más dolgod nem lesz. Csak élvezni az életet. Ilyen egyszerű." (Csitáry-Hock Tamás)

 

Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába.

(Emily Dickinson)

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz..., aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében." (Victor Hugo)

Benedek Elek: Reggeli dal
 
 
Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása messzire elhallszik.
 
Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben
S dalol a kis madár mindig ékesebben.
 
Fölkelt a méhe is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka röppenésre készen.
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.
 
Dalolj, madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...
Dalold amíg lehet: ó de szép a világ.

Gyönyörű madarak...

"A szerelem olyan, mint a virág, mint az erdő, mint a madárdal, mint a sólyom szárnyalása a magas égen. Ez nem valami csinált dolog. Ezt a föld termette, a természet nemzette, ez valódi, ez istenes dolog, istennek tetsző." (Kozma Mária)

Kolibri - szép madárka

" A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent." (Benjamin Button különös élete c. film)

Szép kismadár – Zöldike

" Könnyed, rövid, szelíd Madárének emelkedik A légben, melyben égre kap A nap."

(Fernando Pessoa)

 Juhász Magda: A Pacsirta


Mikor az ég körbefogja,
és gyönyörű dalát
a földre ontja,
lelked megtelik üdvösséggel,
mert nincs rá szó,
amit akkor érzel.
Az ember csak hallgat,
és nem érti senki,
hogy tud egy kis madár
ily' csodát tenni.

Madarak, versek, idézetek hozzászólásai

Szólj hozzá

0.002 mp