Belépés
Oldalak
Kategóriák
Képgalériák
Legfrissebb
Linkek
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Márk Miklós

2019.01.04

 

 

Márk Miklós: Csillagok sírnak
 
Idők kezdetén, mindenek hajnalán,
Pangea partjait mosta vad vihar,
majd rengett a föld, zengett az ég,
lángoló fák alatt kúszott az avar.
Földrészek hasadtak, új világok,
csendes esőben született az élet,
még vagyunk, haló csillagok sírnak,
könnyükkel áztatják a véget.
 
2006-11-05.
 
A szerző hozzáfűzése:
 
"Mikor megszülettél, esett az eső,
lombjukat áztatták viharverte fák,
de az nem eső volt, a mennyország
sírt, mert elvesztette legszebb csillagát..."

Márk Miklós: Seb
 
 
Haldokló napban búcsúzó táj,
mozdulatlan magány a fűben,
résekből szökő árva pillanat.
Szívemre sebet éget hiányod.

Márk Miklós: Ünnep előtt, ünnep után

 
Mögöttem évek, mint
virágok, számolatlan,
szivárványt festettem
magamnak, halkan,
gondolatban…
Írtam verseket, rosszat is,
meg bíztatót, talán kedveset,
estére altatót, igazat,
szívdobbantót, csak Neked.
S most mosolygom Benned
tengernyi szirmok között,
ünnep előtt- egyedül,
ünnep után- szíved mögött.

Tarts óvatosan a föld felett,
míg vigyázom színeid.

Márk Miklós: Gyógyító csend

Ismét rövid éj lökött
a kávéscsésze elé,
fázós hajnal didereg
a kapu alatt,
bögréd szélén apró
morzsa pislog,
hangod hallom: álmodból
vajon mi maradt?

Rohanó napok között
kapaszkodunk
egymásba, örvénylenek
zúgó hetek,
s míg párnád
kettőnknek igazítod,
ma éjjel gyógyító
csend leszek.

Új reggelek születnek
körülöttünk,
karolj belém, ami elmúlt,
messze már,
szememben, mint régi
kedves tükrödben,
egyre szélesebb a
reményszínű láthatár

Márk Miklós: Így maradsz


Térdre roskadt fáklyák között,
a hallgatag hullámokat nézed.
Mikor utolsó vitorlám szakadt,
éjszínből festettem egy képet.
-Így maradsz nekem –

Márk Miklós: Másik
 
 
Emlék...
Lepel alatt ébredő
szárnyszegett pillanat,
nem, nem ismered,
valahogy itt maradt.
Másik történet, mégis
a part ugyanaz,
apró kavicsok, hallgatag
kövek, én is némán
álmodom, majd mozdulok,
s leszek sóhajod része.
 
Jártál már erre, tudom,
talpad alatt ismerős kövek,
szellő táncol hajadban, majd
utat vág bús kalászok között,
mint halott katonák, úgy fekszenek,
miért megyek?
Hiszen repülni vágyom,
most mégis maradok,
nem, nem álom;
szemenszedett igazság…
 
Álmod, mint igazgyöngy,
kagyló rejtekében,
ha másik is lesz,
Tied marad!

Márk Miklós: Szemed fénye

Lábnyomom a homokban,
A szél fúj lágyan és halkan.
Hullámok moraja porlad,
Egy távoli furcsa dalban.

Csodálatos a kép, a hold
Fénye beragyogja a fákat,
Nézd, hoztam Neked kagylókat,
Két marokkal, vagy százat.

A sziklák mögött végtelen,
Értem a messzeség szavát,
Kémlelem a távoli fényeket,
Ismerem titokzatos dalát.

Ülsz a parton, kezed a vízbe ér,
Hajad a homlokodban játszik,
Bokádra ragadt a finom homok,
Mosolyogsz, innen úgy látszik.

Lelked szabad, szíved dobban,
Szemedben csillog a hullámok fénye,
Fejem az öledbe hajtom,
Úgy érzem sosem lesz vége.

A tenger illata a levegőben,
Megérint valami csendben,
Hajnalodik lassan a parton,
Kérlek, őrizzed lelkem.

Márk Miklós: Tizenhárom
 
 
A gondolat kedves,
ahogy érint, simogat,
a rezdülés része lettem
némán, mint néhány árvalányhaj
a kézben, csak egy pillanat, s
észrevettem:
szerelem szállt szelek szárnyán,
első csókra várván
ének törte szét a csendet,
amolyan ősi, szabad, boldog,
aztán írtam Neked verset,
úgy számoltam: tizenhárom.
Sorok belőlem, egyszerűen,
kegyetlen valóság, határtalan álom,
bár fény születik éjed után,
maradok sóhajtás...

Márk Miklós: Lelked gyönyörű sugarában.....


Lelked gyönyörű sugarában
Melegszenek az angyalok,
Lényed körül a levegő is,
Meghitt fényben ragyog.

Fodros felhők lebegnek,
Végtelen, s tengerkék az ég,
Amit szavaiddal festettél,
Való igaz, s meghatóan szép.

Megnyugvást és erőt szórt,
Mind a két, simogató kezed,
Révész voltál, s távoli szellemek,
Segítettek, álmodtak Veled.

Szivárványfa legfelső ágán,
Ül a hold, ezüstöt szór palástja,
Neked szánja féltett kincsét,
Irigyli a forró nap, ha látja.

Lelked mélyén, valahol legbelül,
Végtelen film pereg, s benne én,
Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,
Recsegve úszik a szerelem tengerén.

Szél repítsen, dagassza a vásznat,
Majd egyszer, ha Te is elhiszed,
Vár ránk utunk végén a megálmodott,
S Neked megírt, trópusi sziget.

Ahol a kolibrik járták őrült,
Szerelmes, és dalos táncukat,
Delfinek énekeltek, és a nap,
Kísérte reggel, bolondos nászukat.

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,
És vigyáztak ránk a csillagok,
A lázas éjszakákat követték a sorban,
A józan, gyógyító, és meghitt napok.

Megosztás: Facebook TwitThis Kategória: Versek... M.- N.- O.- Ő. Hozzászólások  

Márk Miklós hozzászólásai

Szólj hozzá

Hajtómotor a Bloglap.hu készíts egy oldalt te is! | RSS hírcsatorna

0.011 mp