Szüntelen változásban élünk, Testünk minden sejtje hétévenként teljesen kicserélődik. A lelkünk is, ha jól élünk, a szüntelen változás állapotában van. Nevezhetjük ezt érésnek is. Aki jól él, az úgy tud bánni a lelkével, mint a jó hajós a vitorlájával: tudja, hogy milyen hullámok között és milyen szélirányba hajózik. A gyenge és riadt lelkű ember fél a változástól. A bölcs megtalálja benne a nyugalmát. És van ennek még egy nagy titka: a szíved, lelked közepe nem változik. A HAJÓS ugyanaz. Bármit hoz a jövő, bármerre fúj a szél. A HAJÓS ugyanaz! Csak kalandja a nagy vízen a szüntelen változás. 

(Müller Péter)

"Valamivé lenni, vagy valamit magunkban megváltoztatni és megvalósítani nagyon nehéz."

(Müller Péter)

"Lelked mélyén - Isten országában - most is béke van. Csend. Nyugalom. És boldogság. Csak nem tudod megtalálni."

(Müller Péter)

" A vallás elválaszthatatlan a csodától.
És itt nemcsak a csodás tettekről és legendás eseményekről van szó, hanem az imádságról is.
Imájában az ember azt kéri az Istentől, hogy tegyen csodát.
Csoda alatt azt érti, hogy lépjen át az Úr a kérlelhetetlen törvényeken, és változtassa át a nehéz valóságot. Könnyítsen a súlyos életterheken, lágyítson a fájdalmon, segítsen gondolatai, reményei és vágyai megvalósulásában.
Keresztény szóval az imádság kegyelmet kér törvény helyett.
A kegyelem pedig - ebben a kőkemény törvényvilágban - csoda."

(Müller Péter)

" A jelek azért vannak, hogy készülj. Ne érjen a nagy ügy váratlanul. Se a jó, se a rossz. Az előjelek valóban észrevétlenek. Főleg, amik "onnan túlról" jönnek. De mégis jelentenek valamit. Minden jelent valamit...! "

(Müller Péter)

"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat
robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk,
és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit
szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre
vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad.
Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel."

(Müller Péter)

"Az áradó folyó sohasem szomorú, mert elfelejti az elhagyott partokat, és mindig új partok, új mesék és új lehetőségek tárulnak fel előtte."

(Müller Péter)

"Az embernek a boldogságot nem keresni kell, hanem megvalósítani ! És a szeretetre sem sóvárogni kell , nem akarni , foggal, körömmel, hanem ki kell hoznod magadból. Nem kívülről jön, hanem benned válik valóvá- ha azzá teszed magad: szerető emberré. A szeretetre nem várni kell, hanem alkalmasnak kell lenni rá. Alkalmasnak az odaadásra és a befogadásra . Mindkettőre . Csak az egyik nem elég . Tanítsd meg magad szeretni !Próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá , fényessé és sugárzóvá tenni ! Magától nem lesz az. Senkié. Azzá leszel , akivé teszed magad S ha kihűlt körülötted a világ ,és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban... és áraszd a meleget! Meglátod mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még...."

(Müller Péter)

"Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert fáradságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan előrelátásból, hogy -egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre!-, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne,"

(Müller Péter)

"Minek örüljek?" - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy.
Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap.
És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap
mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad.
Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett
- és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

(Müller Péter)

A rendkívül értelmes és okos ember csak egyet nem ért, hogy a dolgok miért nem úgy alakulnak, ahogy ő gondolja! Ez az okos emberek nagy csapdája. Mindent tudnak, csak egyet nem: a valóságot. Azt ugyanis nem a józan ész mozgatja. Ösztönök, előítéletek, örökölt programok, érzések és indulatok formálják az életünket, és sajnos nem a hitünk, hanem a hiedelmünk - ezek a lelkünk mélyén lévő láthatatlan és tudattalan erők. De léteznek láthatatlan erők a magasban is. Sorstörvények, események, amelyeknek meg kell történniük, és amik nem rajtad, vagy nemcsak rajtad múlnak, hanem a párodon, a gyerekeden, a munkatársadon, a szomszédon is, és a világon, amelyben élsz.

(Müller Péter)

" Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka."

(Müller Péter - Szeretetkönyv)

" Néha megálmodjuk!... Ezért nehéz az álmok üzenetét megfejteni,
mert nemcsak a múltunk és a jelenünk, de gyakran a
jövőnk is üzen. Néha bizony belenézünk életfilmünk
következő, még nem megélt jelenetébe..."

(Müller Péter)

"Ne feledkezz meg a színes kövecskéről,
amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd.
Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy.
Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha.
Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata.
Szorítsd, és őrizd a markodban! Akármi történik veled,
a varázskő megment téged minden bajtól, veszedelemtől.
Ha megérted, mi van beleírva."

(Müller Péter)

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő." 

(Müller Péter)

"A szív nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni. A szív előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed."

(Müller Péter)

"A szeretet nem kötelesség, nem feladat.
Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot."
A szeretet: a szabadság jegyében áll.
Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit ne szeressek, még én sem utasíthatom magamat, mert ez jóval magasabb szinten dől el, mint ahova akaratunk fölér - ez a lelkünknek olyan helyén dől el, olyan magas, a földi élet légkörén túli szférájában, ahol már sem a társadalom, sem a szokások, az elvárások, a félelmek, az érdekek, de még a lelkiismeret sem szólhat bele semmibe."

(Müller Péter)

"Ha fölnézek az égre, számomra az nemcsak csillagászati felfedezések és tudományos magyarázatok halmaza, de életem színjátékának csodálatos díszlete is. Hiába jártak a Holdon, hiába látta Gagarin, hogy csak szürke por van ott, dermesztő hideg és súlytalanság - nekem az a kihűlt csillag: mese-Hold maradt! Éjszaka üzen. Néha elszomorít, néha gyönyörködtet."

(Müller Péter)

"Ha felfedezed a középpontodat, még irányítani is tudod lelkedet és a körülményeidet. Onnan, önmagadból tudsz mindent megteremteni, megváltoztatni, jobbá tenni - mert ott él a Varázslód, aki belülről vezet, és ereje van. Manapság a legtöbb ember nem tudja ezt a titkot. Megfeledkezik önmagáról. Ezért van a párkapcsolatainkban és az életünkben annyi karambol."

(Müller Péter)

"Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid.
Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy."
(Müller Péter)

"Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott?
És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult?
És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat?
Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta...!"

(Müller Péter)

"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."

(Müller Péter)

"Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad."

 (Müller Péter)

"Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk."

(Müller Péter)

" Ha az ember öntudatlanul él: menekül a bajaitól. Ahogy tudatosodik, ahogy tanul, egyre lelkesebben veszi kezébe gondjait, mint kellemetlen érzelmi csomagolásba rejtett kincseket, s azt mondja:"- Ezt meg kell fejtenem, mert itt vagyok én, a kellős közepén!" S ezért nem fordul el, hanem "belenéz a pofonokba"- mert ahol élete szorongató és nehéz, ott rejlik valódi lénye!"

(Müller Péter: Benső mosoly)

"Ha Istenhez hűséges vagy, az emberek véleménye másodlagos.
Majd megváltoztatják. Élni csak fölfelé érdemes.
Ne a sokféle véleményre hallgass, hanem a célodat kövesd,
mert tudod, hogy az mindenkinek jó lesz!"

(Müller Péter - Jóskönyv)

"Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és
felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó,kinyílik előttünk egy új! Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat!"

(Müller Péter)