Mysty Kata

Mysty Kata: Egy szál, egy szirom

Mysty Kata: Napom Napodban
Ragyogva kelnek ma már reggelek,
amióta megismertelek,
Örömfelhőket úsztatnak szelek,
amióta szárnyad lehetek.
tisztább hitmesék lettek dalommá,s
Napom Napodban fürdeti mosolyát.

Mysty Kata: Tavaszra várva
Még elevenen hull a hó,
szépsége oly elragadó...
szakállt növesztett az ág,
de le is hullatja a földre már...
Vacogva vissza-visszatér...
nem, nem búcsúzik még a tél.
Puhán fénylő a takarója,
bársonyos a nyoszolyája.
Pihen még a természet,
ágyában az enyészet.
Menti, ami menthető,
vesszen, ami veszendő.
Békés zene a téli világ,
lassító ütemű szava talán.
Öröme bennük sugárzó,
Nyugalma lelkünkben tanyázó.
Mint havat sodró szél
úgy jönnek szavaim még:
messze sodorják a fakult időt,
s ültetnek helyébe új erőt!
Boldog mosolyt bont a faág,
barázdákat fodroz a határ.
Virágillatot borzol a szél,
gy int végleg búcsút a tél.
Tavaszt várnak a a szívek,
hittel telve a hívek.
Az alvó természet ránk
ébredőn kitekintve vár;
Szaladni vágyna megint,
magokat szórni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva egy nagyot kacsint.
A föld palettájára zöldet fest
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul.

Mysty Kata: Tavaszi dal
Boldog mosolyt bont a faág,
és barázdát fodroz (a) határ.
Virágillatot borzol a szél,
így int végleg búcsút a tél.
A természet lassan ébred,
kitekinthet, kijjebb - végre!
Jöjj, kikelet! - Vidám színed
sok reménnyel táplál szívet.
Szelíd vággyal vigadva int,
magot szórni hív - lenni kint:
Ha nem mozdulsz, hát rád legyint,
játszva mégis nagyot kacsint.
Kékül a tó - vize tisztul,
benne nyüzsög, - élet virul.
A földre csak zöldet fest,
de fényt rajzol csillag az est.

































