Nadányi Zoltán: Estélyen

Ahogy ott ül és alig takarja
a ruhája és csak mosolyog,
gyönyörű két verssor a két karja,
villogó és forró verssorok.

Követem szép hullámát a sornak,
csupa élet, csupa izgalom.
Szerelemről, szépségről dalolnak,
napsütésről, mint az én dalom.

A sorok közt ott ver izgatottan
a szív. Másképp nem is volna jó.
A sorok közt minden, minden ott van,
ami szép és csókolni való.

Nadányi Zoltán: Szép tarka madár...

Szép tarka madár volt a lelkem;
Voltak ragyogó tollai:
Reményekkel, vágyakkal telten
Indult a nagyvilágba ki.
De jöttek éleskarmú vércsék!
Egymásután mind rácsapott.
Tollait egyenként kitépték...
Én meghaltam, halott vagyok...

Nadányi Zoltán: Naplemente

Egy fának dőlve, elmélázva néztük
A vérvörösen leszálló napot.
Oly szép volt, midőn süllyedő korongja

Mindig vörösebb színt kapott.
"Nézd a napot, nézd" – mondtad elmerülve –
"Olyan mint egy narancs, ugye olyan?"
Én nem feleltem, csak néztem a napba,

Borongó arccal, komoran.
Eszembe jutott akkor hirtelen, hogy
Mennyivel boldogabb is vagy te, lám:
Gyermeklélekkel te narancsnak nézted,
S én vérző szívnek gondolám...

Nadányi Zoltán: Új tavasz

Fog jönni még egy új tavasz,
Vidám, meleg, lángsugaras.
Fog jönni egy lány, üde lényén
Ezer tavasz varázsa van.
Szíve galamb, lelke verőfény
Pajkos, nevetős, gondtalan.
Kihalt szívem kriptai csendjét
Vidám kacaja felveri
És új életre ébredeznek
Ábrándok, álmok ezrei.
Az leszek újra, aki voltam,
Nem ilyen szenvedő, beteg.
Megtanulok nevetni újra
És újra, újra - szeretek!
Fog jönni még egy új tavasz,
Vidám, meleg, lángsugaras!
Leszek még két szép szem bolondja
Gyűjtök virágot, szalagot,
Hajfürtöt és más semmiséget,
Amiket lopva ő adott.
Fog még borulni vállaimra
Egy szép szerelmes női fej;
Fogok még csillagokba nézni
Nyáréjeken... valakivel...
Megint bízom, megint remélek;
S ha majd fülembe rebegi
Hő esküjét egy édes lányajk:
Megint, megint hiszek neki...

Nadányi Zoltán: Arcom a kezemben

Az én összeszorított szám
senkihez se szól, csak hozzám.

Szívhez szól, az én szívemhez.
És a szív felszól a szemhez.

Mondja neki, hogy mit hallott,
az a néma száj mit vallott.

A tükörhöz mentem, néztem,
titoktartó-e a két szem.

Láttam, hogy kiadna rajtam,
behúnytam és eltakartam.

Most már az is titoktartó,
őrzi kettős börtönajtó.

Ki hozzám jön, így lel engem,
némán, arcom a kezemben.

Nadányi Zoltán: Útrakészen

Beszélgetünk tréfásan és merengve
Mi, útra készülő, bús vándorok.
Tíz évre, tíz év múlva... járja egyre
S szemünkbe titkos fájdalom lobog.

Beszélgetünk és olykor meg-megállunk...
Ledőlnek-e a szűz, fehér falak?
Férjhez megy-e akkorra "ideál"-unk?...
Meglát-e majd a sok ősz, agg alak?...

A nyári éj sötét, meleg, sóhajtó.
Olykor kinyílik csendesen az ajtó
S ezüsttálcán bort ad fel a cseléd.

A ház pihen... A mécs virraszt maga.
Mind hallgatunk és hullong szerteszét
A cigaretták hulló csillaga.

Nadányi Zoltán: Mosoly

S mikor elsírtuk könnyeinket,
Kiadtunk minden haragot:
Lelkünkre megnyugvás borul le
S nyugodt szívünk, a zaklatott.

Aztán lassankint csöndes, józan
Mosoly váltja fel a borút.
És e mosoly a könnyeinknél
Százszorta fájóbb, szomorúbb.

Nadányi Zoltán: Összeesküvés

Levetkezett a szép kezed,
lehullt a kesztyű róla,
forró kezemhez úgy osont
titkos találkozóra.

És összebújtak a kezek
és sugdosódni kezdtek,
hízelkedett az én kezem,
könyörgött a kezednek,

jöjjön el hozzá máskor is,
ne hagyja el, keresse,
ha te nem jössz is, te magad,
szökjék el és szeresse.

Nadányi Zoltán: Magdolna könyvébe

Két szép szemedbe könny gyűlt
a versem hallatára.
Boldog a vers, ha méltó
két szép szem harmatára.

Vers és könny, ez a kettő
együtt jár, persze, persze.
A vers könnyekre indít,
a könny meg, látod, versre.

Nadányi Zoltán
A két szemed szeretett legtovább...

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

Nadányi Zoltán: Százezer szem nézzen

A csillagokat kérem, nézzenek rád,
két szemem helyett százezer szem nézzen.
Örök hűséggel és szerelmes-szépen.

Két szemem helyett százezer szem kérdje:
emlékszel-e még a csillagos égre?

És nézzenek vallatva és kutatva,
lelkedbe nézzenek, mint mély kutakba.
És nézzenek rád vádló villogással,
ezerfelől a roppant égi síkon.
És nézzenek rád könnyes csillogással.
Két szemem helyett százezer szem sírjon.

Nadányi Zoltán: Tanács

Ne gondolkozz a szíveddel,
Mert úgy ezer tüske vár;
És ne szeress az eszeddel,
Mert az élet úgy sivár.

Nadányi Zoltán: A harkály

A harkály a beteg fák doktora.
Kopogtat a fák mellén, meg a hátán
és hallgatózik, töpreng. Furcsa látvány.
Szerszáma is van hozzá, jókora.
Most a nagy fűzfa hívta orvosául,
mert észrevette, hogy lombja sárgul.
Megkopogtatja őt a csudadoktor,
hallgatja és sóhajtoztatja sokszor.
A baj okával máris ismerős,
de hát nem tud segítni. Itt az ősz!

Nadányi Zoltán: Üzenet

Gyors a madár és gyors a felhő,
gyorsposta nem kell most nekem,
a kis csigára bízom inkább,
vigye el az üzenetem.

Fűszálon kúszva, porban csúszva,
csigabiga menj, hírvivő,
a nagy tavat kell megkerülnöd,
a nagy hegyet, ott lakik ő.

Évek múltán, ha odaérsz majd,
lesd meg, mikor a kertben ül,
mikor nincs senki a közelben,
csendesség van a ház körül.

Csigabiga, bújj elő akkor,
add át a bús üzenetem,
mondd meg neki, te vagy a postás,
tőled üzenem: szeretem.

Nadányi Zoltán: Szerelem

Ne felejtsd el.
Csudaszép.
Rejtsd el.
Drága kép.

Két cigarettvég kitartón
füstölgött a hamutartón,
párosan szállt fel a füstje.
Holdfény híg ezüstje
áztatta az ablakperemet.
Nagyranyílt és fénylett
a szemed.
Két szív, két bús élet
nagyranyílt és fénylett.

Ez ma volt.
Behavazta már nem egy tél,
mégiscsak ma volt.
Ma volt, hogy szerettél,
Ez ma volt.
Nézd, amoda őgyeleg
még a Hold
és kezemtől még meleg
a kilincs. Ma volt.

Ne felejtsd el.
Csudaszép.
Rejtsd el.
Drága kép.