Pipacstenger...
A szántóföldek, végeláthatatlan búzatáblák és útszéli árokpartok messziről virító díszei, a pipacsok.

Osvát Erzsébet: Pipacs...
Piros selyem, sapkát visel,
barátkozik mindenkivel.
Táncba megy a kósza széllel,
súg-búg sok-sok testvérével.
A pillangókat elaltatja,
mintha volna édesanyja.
Nézd csak, nézd csak
szelíd szemét, szinte, szinte repes feléd.



Domonkos Jolán: Hajnalparázs
Pipacsfejekkel játszik a hajnal,
piros kelyhekben pár cseppnyi harmat,
álmosan pislog rám még a napfény,
vérvörös itt-ott foltokban a rét.













Aranyosi Ervin: Pipacstenger
Amerre csak ellátsz, vörös pipacstenger
hullámzik, amikor borzolja a szél.
Képzelet csónakján útra kél az ember,
s bámulja a földet, csodálva azt, hogy él.
Zöld drapériáján vérszínű virágok,
hallgasd meg, mert csendjén a Föld szíve dobog.
Áldom a teremtőt, áldom a világot,
megpihen a lelkem, s arcom mosolyog…




Farkas Anna: Nyáridéző pipacsmező
Pipacsmezőt ringat a szél,
vérpiros virága ódát regél.
Elmondja milyen, ha érző szív szeret,
milyen, ha nem vérzik, élteti szeretet.
Szívük a szélben egyszerre dobban,
orcájukon boldog, égő pír lobban.
Vérpiros pipacs, mint izzó láva,
borul az alföldi csodás rónára.
Felkelő nap is vörösen fénylő,
izzó égbolton felhő, örvénylő.







Juhászné Bérces Anikó: Pipacs
Vörös tenger hullámzása,
Szemet vonzó a látványa,
Izzik forrón, szinte lángol,
Szerelmesen ég a vágytól.
Tűzpiros szoknyája selyme,
Ringatózik táncot lejtve,
Ha a szellő kezét kéri,
Belepirul, nem is érti.
Párját várja estelente,
Szemlesütve, epedezve,
Szemérmesen érte kiált,
Légy a párom, búzavirág



Pipacsmező, gyönyörű naplemente








































