Merülj el a csend mélységeibe,
hogy megérthesd a mindenség szavát!
Minden rezdülés rejtett üzenet,
megszólít csillagvilágokon át.
Magasba tekints, fel a kék égre,
hol a nap ragyog, s szórja sugarát!
Éteri hullámokon áttörve,
éltető melegét árasztja rád.

(Schvalm Rózsa)

Schvalm Rózsa: Hetvenen túl...

Hetvenen túl hajra az ősz dere hull,
homlokra ráncokat gyűrnek az évek.
Emlékek tengerén hullámzik a múlt,
homályba simulnak lassan a képek.

Vén idő meg nem áll, visszanézni kár!
Míg az út el nem fogy, új nap felragyog,
boldog, kit érint az égi fénysugár.
Röghöz nem kötheti földi kincs vagyon.

Értelmet nyernek a gyors pillanatok,
gyűjteni oly kincset, ami el nem vész.
A szív és a lélek mélyére hatol,
szépséges igazgyöngy, soha nem enyész.

Schvalm Rózsa: A csend szava

Az éj ében szőnyegét
felcsavarja a hajnal,
teríti fény szőttesét
hímes napsugarakkal.

Sötét világosba vész,
álmok semmibe hullnak.
Harmatban fürdik a lét,
szemét nyitja egy új nap.

Csillog íriszén remény,
fohász felszáll, sóhaja
kopogtat türkiz egén.
Válaszol a csend szava.

Schvalm Rózsa: Nézd, mily szép...

A természet színterén,
új tavasz, új születés.
Nézd, mily szép az ébredés,
halld trillázó énekét!
Lágy fuvallat, rezzenés,
űzi szíved fellegét..
Nap sugara földre lép,
szerte szórja melegét.
A magas ég édenét,
varázsolja teeléd.

Schvalm Rózsa: Hajnali ragyogás

" Éj felett győz a hajnali ragyogás,
harmatcseppekből fűzi fel gyöngysorát.
A felkelő Nap sugarában szikráz,
tükröződik a kék ég tengersíkján.

Annyi sok szépség öleli a Földet,
színárnyalatok szövik át a zöldet.
Munkálkodik az áldott, isteni kéz,
sok kis csodával égi édent idéz."

Schvalm Rózsa: Utam véges

Utam véges, idő korlátja zárja.
Évtizedek sora gyűlik mögöttem,
előre tekintek, soha nem hátra.
Reménység csillaga ragyog fölöttem.

Hit lángját felszítja, táplálja bennem,
megvilágítja az élet értelmét.
Titkai tárulnak a végtelennek,
lelkemből elűzi halál félelmét.

Hitem hogyha szilárd, kísér a sírig,
csak porsátram sorsa lesz az enyészet.
Ismerem az ajtót, út végén nyílik,
aki mindvégig hű marad, beléphet.

Schvalm Rózsa: Vajon miről...

Schvalm Rózsa: Szép ez a világ!

Oly gyönyörű, szépséges a tél,
mikor minden csillogó, fehér.
Szél szárnyán hópelyhek repdesnek,
álomszép orma a hegyeknek..

Káprázatos, szép ez a világ,
legyen ősz, tél, tavasz, nyár akár.
Felfoghatatlan ennyi szépség,
Isten szeretete a mérték.

Mely a világot körülveszi,
teremtményeit kényezteti.
Zamatos gyümölccsel táplálja,
gyönyörű otthont ad számára.

S az ember nem óvja, rombolja.
lelketlenül kizsákmányolja.
Mértéktelen, önző igények
rombolják létét a jövőnek.

Hála Neked azért, Istenem,
hogy gondoskodó szereteted,
fenntartja még a mindenséget.
Formáld embertermészetünket!

Hogy megköszönve kegyelmedet,
kíméljük meg környezetünket,
hogy élhető élete legyen,
a jövő nemzedékeinek!

Schvalm Rózsa: Keresve az igazságot

Elmélyülten, keresve az igazságot,
felfedezi az ember, a valóságot.
Hogy életet, s minden jót, Istentől kapott,
hogy tenyerébe véste őt az Alkotó.

Tőle távol olyan, mint fa gyökértelen
mint hervadó virág, gyümölcsöt nem terem.
Az élet értelme, Isten ismerete,
s élni az életet, hűséggel Őbenne.

Ne dicsekedjen önmagával az ember,
gazdagságát, erejét és bölcsességét,
szelíd alázattal, köszönje Istennek,
hirdesse hálával, Isten dicsőségét.

Áldás Tőle minden, öröm és képesség,
áldás a próba is és minden szenvedés.
Melyben összetörik az emberi önzés,
és lesz áldássá, használható eszközzé.

Schvalm Rózsa: Tavasz varázsa

Kék szemével mosolyog az ég,
bárányfelhőt űz a kósza szél.
Szirompelyhet hullatnak a fák,
ágak közt röppen, zsong a darázs.

Aranyhaját kibontja a Nap,
földre omlik, mint fényzuhatag.
Melegsége oly simogató,
tavasz varázsa hívogató.

Ki a zöldbe, hol madár dalol,
hálóját szövi a szorgos pók.
Tűszirmait a pitypang nyitja,
zsákmányát hangya alig bírja.

Napozik a foltos bodobács,
levegőben száll az illatár.
Vidáman repdes sok pillangó,
perc, jaj, sólyomszárnyon illanó.

Schvalm Rózsa: Szent ígéret

Zúgó szélként szállott alá,
lobogó tűz, szent égő láng,
az első pünkösd napján,
s tanítványok szólták szavát.

Minden nép, saját nyelvén
hallotta Menny üzenetét.
Háromezer ember megtért,
hitte az ég csodajelét.

Drága Lélek, szent ígéret,
letűntek bár ezredévek,
ma is lángol égi fényed,
hívő népnek hű szívében.

Mennyei szél fuvallata,
ma is remény sugallata.
A szeretet tűzparazsa
nem alhat ki soha, soha..