Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Seres László

 

 

 

Seres László: Anyám nélkül
 
 
Úgy szólt,
mint az elhallgattatott,
és átlengett a csenden,
a kezét láttam,
szétomló haját,
fényt fésült ránk az árnyakból,
mielőtt beesteledett,
s a konyha kövére
leült közénk.
 
Mióta nincs,
azóta érzem izzását
a lámpasötétnek,
visszanéz a múltból
homlokom mögül,
belém simul,
mint testbe a lélek,
hogy ne maradjak nélküle
soha egyedül.
 
S a konyha kövére
leül ma is mellém.
Seres László: Fohász helyett
 
 
Ne írd le, Uram, bűneim a porba,
fájó seb mind, nincs, aki segítsen.
Sajog, szaggat, lelkemet marcangolja.
Nem tudja rajtad kívül senki sem.
 
Bocsáss meg nekem, vétkeztem ellened,
megbántam el nem mondott imákban.
Nem vagyok egy gonosztevő, eretnek,
se angyal, hitbuzgók közt hibátlan.
 
Az élet szép, csak hinni kell és szebb lesz,
ha az ember tudja, nem menekül
a bűntől s magának meg nem kegyelmez,
ha belepusztul is ott legbelül.
 
Arra kérlek, Uram, nem csak magamért,
tiszta szívet adj, bűntelenséget.
Töröld le arcomról a könnyet, ma még
nem késő, hogy senkitől se féljek.

Seres László: Földbe gyökerezve


Hordtam neki ölben a fényt
mikor sötétség borult rá
s földbe gyökerezett vadvirág-illata
amit a vágy kisimult égre festett
gyógyír volt ez neki és nekem
ábrándnyi éhgyomorra
ablakáig kúszó vad borostyán
hajnal-szaggatta leheletnyi csend
éltető remény
fájó kiábrándultság

Emléke
ma is űrt hagy bennem
betölt s elbűvöl ahogy fénye egyre jobban éget
magamat vádolom mindenért
ha fenn a mennyben járok
s kérdőre von Isten
megvakulok érte

S addig
addig hagyom hogy földbe gyökerezzen
mindegy ő éltet vagy én éltetem
tudom
mikor rám törnek a kisírt-szemű álmok
anyám sír bennem
s én könnyezem

Seres László: Éveim

 

Könnyűvé tesznek -Uram- az évek,
mint szántó-vetőt tarlón a Nap.
Kévébe kötött légzőgyökérnek
érzem learatott magamat,
magvaim rég elvetett reményét
-keserves oltár-áldozatot-
melyből erényt kovácsol szükségként
a szik, vagy rög, ami arany volt,
s rög lett, mire balgán észrevettem
tört fényét lelkembe ojtottan.
Tavasz lesz, jaj, el ne feledjem.
Uram, a tarlót felszántottam…

Seres László: Életelixír

 

Ajándék mindaz
amit a szív ad
életelixír
-fel se hánytorgatja-
mikor az a másik szív
mint harmatot a föld
csendes alázattal
befogadja

Seres László: Virágok


Anyám
virágokról álmodott,
szívében őrizte a tavaszt.
Hiába cibálta jeges szél
a hóba hullt zörgő ágakat,
s visított be az ablakrésen
zord ezüstje a morcos télnek,
arcán rózsák mosolya nyílott
reggelente, mikor felébredt.
Kötényben hozta, lábujjhegyen
hajnaltüzek fénylő illatát
-úgy nevetett akár egy gyerek-
lerázta rólunk a zúzmarát,
s ébredt, nyikorgott az öreg ágy,
táncolt, szökellt a hópihe had.
Kereste a négy kölyöklábat
a gyűrött nagykabátok alatt.

Ki törődött
ott jéggel, faggyal,
csillagszemét az ég csókolta,
virágtestével hajolt fölénk,
hogy összefogjon egy csokorba.
Elmesélte, ma szép a reggel,
friss hó hullott a Körös-gátra
s kinyílott ablakunkban
Isten kristályba lehelt jégvirága.

Így gondolok rá, míg keresem,
ha fagy gyötör, vagy éget a láz
s a hajnal fényözönnel ébreszt,
hol van az utca, hol van a ház,
a süvöltő szél a vad folyó...
Mintha átaludtam
volna ezer évet
nélküle, míg csillagokban jár
-a hozzám ma is visszajáró-
és virágjairól álmodik

Valahol...
mindig
tavaszodik...

Seres László: Voltál...vagy...leszel...

Jó tudni azt, hogy voltál
hogy nekem lehess csak
mikor nem is álmodtál
kiválasztottalak

Jó érezni azt, hogy vagy
ölelj el ne eressz
Enyhítsd mámoros szomjam
szomjaddal, úgy szeress

Jó hinni azt, hogy leszel
most már mindörökké
még lélegzetet veszek
kettőnknek, kettőnkért

Seres László: A pillanat ...

A pillanat varázsát
öleld át
bölcsen
ringattasd vele
magad
és ringasd
őt el
ami volt
az már elmúlt
ami lesz
még álom
élvezd a van-t
s szeresd
hogy a perc
megálljon

Seres László: Örök szerelem

 

Nem kellesz, csak mindenáron.
Ingyen én se adom magam.
Szerelmünk így lesz egy álom,
s benne a vágy halhatatlan,
tűz-jel, ki nem alvó fárosz.
Bűnök nélkül is vétkesen
járul testünk oltárához.
Nincs kezdete, nincs vége sem.
A pillanat és öröklét
szárnyaló rabjai lettünk.
Titkon vágyott örömökért
mind a ketten megfizettünk.

Seres László hozzászólásai

Szólj hozzá

0.016 mp