Somogyváry Gyula


Somogyváry Gyula: Tavasz előtt
Édes! Már szárnya nőtt újult hitemnek
és fénye támad a fakó szememnek.
A két szótlan kezem is oly beszédes.
Te adtad nékem mindezt, mindezt. Édes!
Most nevetős örömre készülök,
most már az élet dús ölén ülök,
megérintett, és csodát tett Isten ujja,
Mégis tiéd most minden Alleluja!
Szívemben új zsoltárok zengenek
s nagy álmok látogatnak engemet.
Megállt velem az ifjúság a csókban
és néz az Isten mosolygó szájjal, szótlan...

Somogyváry Gyula
(Most hozzád küldöm...)
/részl./
Most hozzád küldöm csókokkal a vágyam,
repül, suhan a csillagok alatt;
...
Majd megsimogatom a drága homlokod
és megbecézem a lehunyt szemed
...
Nem tudja senki, hogy ott jártam, ne félj;
halkan borítja csönd-sátrát az éj
s a függöny se libben az ablakodon.
De hogyha szállok a csillagok alatt
s látom, hogy szentek, tiszták, mint te vagy:
ugye azoknak majd megsúghatom.

Somogyváry Gyula: Csillagok alatt
Lenéznek rám az égi csillagok.
Ők látnak téged. Csendes ablakod
üvegjén át most mosolyogva néznek
s tudom: becéznek.
Milyen jó a csillagoknak!
A lelkembe is beragyognak
s elhozzák nékem a te képed
-áthidalják a messzeséget-
s homályán át az éjszakának
látlak.

Somogyváry Gyula: Vigasztaló
Pillangóröptű forgatagba
a kedved lejtve járjon,
A szívet Isten nem úgy adta,
hogy mindörökre fájjon.
A bölcs Teremtő jól kimérte
a könny s mosoly arányát
s ha könnyünk pártfogó az égbe,
a mosoly is imádság.
Csak szív legyen mosolyba, táncba
és harmattiszta szándék
s ím itt kering e rózsaláncba
a legszebbik ajándék.
Mert szív kell minden földi tettbe
imába, csókba, harcba,
s reánk nevet a jószerencse
s az égnek édes arca.
Pillangóröptű forgatagba
hát kedved lejtve járjon,
a szívet Isten nem úgy adta,
hogy mindörökre fájjon!

Somogyváry Gyula: Változások
Mikor először az utamba jöttél,
én szomorú voltam, te pedig nevettél.
Aztán nékem lett vidám kacagásom
s te méláztál a virágfakadáson.
Később mindketten oly szótlanok lettünk,
sokat hallgattunk és keveset nevettünk.
És most, hogy ha egymás szemeibe nézünk,
egyszerre van könnyünk vagy víg nevetésünk

































