Szabó Ila


Szabó Ila: Csak ülök
-részlet-
csak ülök
és már nem tudom
mit is akarok
az idő elfut nélkülem
én meg
maradok
vágyak tervek álmaim
már nem érdekel
és már
azt sem kutatom
hová tűntek el
arcok
hangok
illatok
minden idegen
másé már
a nyár az éj
csók és szerelem
csak ülök és már sehová
sosem érkezem
az idő kacag ravaszul
és elfut nélkülem
mindegy
nyerek veszítek
magam maradok

Szabó Ila: Július
királynője voltam
tekinteted koronája
rajtam ragyogott
s elhittem
hogy szép vagyok
de búcsúnk csillaga gyúlt
s messze
a múltba gurult
minden
csókjaid palástja - éke
lehullott rólam
most
emléked menedéke
egyetlen köntösöm
de neked ezt is
ezerszer
köszönöm

Szabó Ila: Segíts nekem...
segíts nekem
legyél a vállam
ha terheim már nem bírom
segíts nekem
legyél a lábam
ha látod már-már elbukom
segíts nekem
legyél a szárnyam
ha porba ránt a fájdalom
segíts nekem
legyél a társam
ha élni sincsen már okom

Szabó Ila: A legszebb szó
mint a virág rügyekbe bújva
mint a szó gondolatba hullva
mint a gyöngyszem tenger mélyében
mint a gyermek anyja méhében
rejtőzik mélyen csillag kékjében
ezüst porában álom borában
a tündérnyi fény
az örök remény
a legelső eltitkolt óhaj
a legvégső legszentebb sóhaj
a virágot bontó
a szót kimondó
gyöngykagylót szakasztó
gyermeket fakasztó
legszebb szó

Szabó Ila: Február
egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
mi lesz velem
mi
nem tudom
ha fennakadva félúton
egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
még el nem ér


Szabó Ila: Ajándék
vágyléptű gondolat
csönd-szőnyegét
terítem halkan és
félve eléd
perc-gyöngyöm szétpereg
ősz íze vár
tétován száll feléd
két szemmadár
tavasz-fény nyár-dallam
álom-varázs
elindul hozzád egy
simogatás

Szabó Ila: December
zúzmara-ölelésben
áll a fa
a lelke is
tüskés zúzmara
árva levél
őszt idéz
színes
emlékzuhatag-reszketést
a nyártól búcsút vett
magánya
remeg
új tavaszra várva

Szabó Ila: Ő
Elszálló szó az ajkamon,
de lelkemből egy darab,
elzengő dal a húrokon,
de fülemben marad,
a víztükrön egy csobbanás,
de mélyén ott a kő,
vállam alatt egy dobbanás,
de véremben a hő,
szivárvány hulló csepp alatt,
de minden fényben szín,
kenyérszeletből egy falat,
de enyhül minden kín,
üvegre karcolt jégvirág,
de visszatér a tél,
elérhetetlen délibáb,
de mégis bennem él.

Szabó Ila: Epilóg
Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.

Szabó Ila: Titok
messze szálló éveimből
egy rejtett pillanatot
tűnő boldogságaimból
egy visszatartott mosolyt
röppenő szerelmeimből
egy megbúvó ölelést
már régóta őrizgetek
de félek hogy észreveszed
s félek hogy nem kell neked

Szabó Ila: Solveig dala
húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő

































