Belépés
Friss hozzászólások

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Köszönet

Közeledik felém a nagy Titok.
Halkul a dal, ritkul a Múzsa-csók.
Lehet, hogy holnap már elhallgatok.
Köszönöm a figyelmet, olvasók.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az a rózsa, amelyik

 a viharban nyílik,

a legritkább és legszebb

valamennyi közül.

(Közmondás)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A világ olyan

gyönyörű,

hogy egyre nagyobb

felelősség

embernek lenni."

(Szabó Magda)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ősz (...)

egy második tavasz,

amikor minden levél

virággá változik."

(Albert Camus)

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt."

(Jókai Mór)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Az ember erősebb, 

mint a sors,

s mindent ki lehet bírni,

ha jó a lelkiismeretünk."

(Márai Sándor)



 

 

         

 

 

 

 

 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

(József Attila)

 

 

 

 

 

 

 

 

Tordai Jolán

Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el,
mert a csend hangjai a lélek hangjai."
(Őri István)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

 

 

 

"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
(Szent Ágoston)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Czeglédi Gabriella.
Jön a Mikulás

"Jön már, itt a Mikulás!
Fehérprémes,
hósapkás
Hétmérföldes
csizmája,
a világot bejárja."

 

 

 

 

"Az ágon hó pihen, csillog a fénye.
Házakból szólni kezd halkan egy ének.
Béke és csend honol, lelkedben érzed.
Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!"
(Josh és Jutta)

 

 

 

 

 

 

 

 

Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

(Benedek Elek)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Áprily Lajos
Üzenet

Mi nem leszünk s ragyogni fog a rét,
harangszó száll és pillangók lobognak.
Megcsókolom az unokám szemét,
így üzenek a drága, szép napoknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Szavak... és még több gondolat,
bennük vágyaink valóra válnak,
És eltékozolt álmaink is
egyszer talán majd ránk találnak."

(Bodnár Éva)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Árvai Emil
Barátaim

Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim.

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti tojásokhoz senki se lehet túl öreg.
(Antonia Fraser)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Légy hasonló az égen szálló madárhoz...,
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

(Victor Hugo)

 

 

 

 



 

 

Szabó Ila

 

 

 

Szabó Ila
 
 
ajándék perceinket
ma még
irigylik az álmok
de hűvös cseppű harmatával
lassan
rám virrad hiányod

Szabó Ila: Csak ülök

-részlet-

csak ülök
és már nem tudom
mit is akarok
az idő elfut nélkülem
én meg
maradok
vágyak tervek álmaim
már nem érdekel
és már
azt sem kutatom
hová tűntek el
arcok
hangok
illatok
minden idegen
másé már
a nyár az éj
csók és szerelem
csak ülök és már sehová
sosem érkezem
az idő kacag ravaszul
és elfut nélkülem
mindegy
nyerek veszítek
magam maradok

Szabó Ila: Július

 
július
királynője voltam
tekinteted koronája
rajtam ragyogott
s elhittem
hogy szép vagyok
de búcsúnk csillaga gyúlt
s messze
a múltba gurult
minden
csókjaid palástja - éke
lehullott rólam
most
emléked menedéke
egyetlen köntösöm
de neked ezt is
ezerszer
köszönöm

Szabó Ila: Segíts nekem...

segíts nekem
legyél a vállam
ha terheim már nem bírom
segíts nekem
legyél a lábam
ha látod már-már elbukom

segíts nekem
legyél a szárnyam
ha porba ránt a fájdalom
segíts nekem
legyél a társam
ha élni sincsen már okom

 

Szabó Ila: A legszebb szó

 

mint a virág rügyekbe bújva
mint a szó gondolatba hullva
mint a gyöngyszem tenger mélyében
mint a gyermek anyja méhében
rejtőzik mélyen csillag kékjében
ezüst porában álom borában
a tündérnyi fény
az örök remény
a legelső eltitkolt óhaj
a legvégső legszentebb sóhaj
a virágot bontó
a szót kimondó
gyöngykagylót szakasztó
gyermeket fakasztó
legszebb szó

Szabó Ila: Február

egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
mi lesz velem
mi
nem tudom
ha fennakadva félúton
egy szó
kibomló mozdulat
egy perc
ajándék pillanat
még el nem ér

Szabó Ila: Talán
 
 
talán egyszer majd
te is megérted
hogy a szeretet fáj
árvasága
csontodig éget
s örvény mélye elől
nincsen menedéked
 
akkor majd
gondolj rám

Szabó Ila: Ajándék

 

vágyléptű gondolat
csönd-szőnyegét
terítem halkan és
félve eléd
perc-gyöngyöm szétpereg
ősz íze vár
tétován száll feléd
két szemmadár
tavasz-fény nyár-dallam
álom-varázs
elindul hozzád egy
simogatás

Szabó Ila: December

 

zúzmara-ölelésben
áll a fa
a lelke is
tüskés zúzmara
árva levél
őszt idéz
színes
emlékzuhatag-reszketést
a nyártól búcsút vett
magánya
remeg
új tavaszra várva

Szabó Ila: Ő

Elszálló szó az ajkamon,
de lelkemből egy darab,
elzengő dal a húrokon,
de fülemben marad,
a víztükrön egy csobbanás,
de mélyén ott a kő,
vállam alatt egy dobbanás,
de véremben a hő,
szivárvány hulló csepp alatt,
de minden fényben szín,
kenyérszeletből egy falat,
de enyhül minden kín,
üvegre karcolt jégvirág,
de visszatér a tél,
elérhetetlen délibáb,
de mégis bennem él.

Szabó Ila: Epilóg

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyáz.

Szabó Ila: Titok

messze szálló éveimből
egy rejtett pillanatot
tűnő boldogságaimból
egy visszatartott mosolyt
röppenő szerelmeimből
egy megbúvó ölelést

már régóta őrizgetek
de félek hogy észreveszed
s félek hogy nem kell neked

Szabó Ila: Solveig dala

húsz éve kereslek
minden szemben, fényben
téged láttalak
minden csókban, vágyban
téged vártalak
fonalam fut
pereg a rokka-idő
várlak
hazahúz talán még hozzám
ez a féléletnyi erő

Szabó Ila hozzászólásai

Szólj hozzá

0.012 mp